Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
lotta fel 1901. április 30-án Kisbárkány határának szénjogát. A vállalat azonban nem reflektált az ajánlatra. 1907. december 17-én Gerber Frigyes és Andreich János bányamérnökök járták be a korábban szénkutatási célokra felajánlott területet s megállapították, hogy a széntelepek mélyen fekszenek és palásak lehetnek, nem érdemes velük foglalkozni. 1 Egy negyedszázad elteltével a Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek Rt., illetve az Angol-Magyar Bank Rt. kezdett érdeklődést mutatni Nagybárkány és Kisbárkány területe iránt, szerette volna a szénjogokat megszerezni. A területet földtanilag már produktívnak tekintették annak ellenére, hogy a széntelep mélyen feküdt. Az SKB Rt. ennek ellenére sem mutatott érdeklődést a terület iránt, bár kellemetlenül érintette a nagybátonyiak akciója. 2 A NUEI Rt. 1939-ben javasolta az SKB Rt.-nek, hogy a kisbárkányi területen a további versenyt és pereskedést elkerülendő kezdjenek tárgyalásokat a kutatási területek felosztásáról. Az SKB Rt. Sámsonháza és Márkháza azaz a Kis-Zagyvavölgye településeinek szénjogaira, a nagybátonyiak pedig Kis- és Nagybárkányra tartottak igényt. 3 A két vállalat között meginduló versengés csupán a szénjogok megszerzésére irányult szénbányát nem szándékoztak nyitni. Márkházától északi irányban Lucfalva határában a fúrások ugyan érintették a III. széntelepet, de minőségben gyengének találták. 4 A NUEI Rt. átengedte volna Kisbárkányt az SKB Rt.-nek, mivel ők kevésbé értékesnek ítélték határát, az SKB Rt. azonban a korábbi megállapodáshoz ragaszkodott, mivel a területen már rendelkezett szénjogosítványokkal. 5 Mivel a lucfalvai kutatások 1940-ben 300-350 méterben érték volna csak el a széntelepet, mely ráadásul déli irányban elvékonyodott, a szénjogok felmondása mellett döntöttek. 6 Jegyzet 1. MÁFI. Adattár. С III. 5. Berzsenyi Béla levele. 1901. április 30. Gerber és Andreich jelentése. 1907. december 17. 2. NML XI. 5.26. d. 1932. január 9. 3. MÁFI. Adattár. С III. 73.1939. április 15. Vitális István jelentése. 4. MÁFI. Adattár. С III. 83.1939. november 28. Vitális Sándor jelentése. 5. MÁFI. Adattár. С III. 86.1940. január 19. Vitális István jelentése. 6. MÁFI. Adattár. С III. 89. június 27. Vitális Sándor jelentése. Lucfalva A Cserhát és a Karancs határán, alacsony dombok között, a Kis-Zagyva völgyében települt a község. 1906 előtt Lucin néven szerepelt. Pusztái: Kiskeresztúr, Nagykeresztúr, Pogányvár, Vágáspuszta és 1960-tól a korábban Sóshartyánhoz tartozó Kisfalud- és Krakkó-puszta. 1 Az ezen a területen létesített bányákról értelemszerűen Sóshartyánnál lesz szó. A község barnaszénterületének megkutatása 1909-ben kezdődött meg. Hoffmann Richard az SKB Rt. mérnöke a Prónay családnak a községtől ÉK-re fekvő Kiskeresztúr pusztáján, SzéchenyiSzabó Vilmos és Andor Nagykeresztúr pusztáján, valamint az Irsay család Kisfalud-pusztáján kutatott szénnyomok után. A meglelt telep vékonynak, palásnak bizonyult. Véleménye szerint eredményesebb kutatásokat a Radvánszky család ságújfalui területén lehetne folytatni. 2 Vitális István 1923ban kutatásai során értesült arról - s ezt sietett is közölni az SKB Rt.-vel, - hogy Káldor Árpád és Sugár Vilmos vállalkozók szénkutatási szerződést kötöttek a lucfalvai kisbirtokosokkal másfél éves kutatási idővel és fél éves termelési előkészítéssel. Terrágium ajánlatuk 3% volt. A megkezdett kutatásaik során 0,65 méter vastag széntelepet találtak, amit egy rövid lejtősaknával szándékoztak felnyitni. 3 Az ÉKI Rt. részéről Schmidt Jenő bányaigazgató is kutattatott a területen, s Kiskeresztúr területével együtt szerette volna lefoglalni. Ekkor vált ismertté, hogy 1900-ban Farkas János baglyasaljai 215
