Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

dencében nyomon tudjuk követni. 1938-ig a vájárok, bányász szakmunkások képzése, nevelése kizárólag gyakorlati úton történt. A 16 éves fiú kezdetben takarítógyerekként, majd fékesként, csillésként ismerkedett meg a bányával. A bánya megismerése után - testi fejlettség, rátermettség figyelembe vételével - munkás csapathoz osztották be, ahol mint csillés és segédvájár kategóriánként 2-3 évet töltött el. Ez idő alatt kellett megfigyelnie a vájárok sokoldalú munkáját és lehetőség szerint gyakorlati ismereteket szereznie. Bertók Mihály így emlékezett: „Mikor a bánya kezdődött 15-16 éves gyerek lehettem. Akkor abtajholták az etesi bányát (mint a kutat ásták lefelé). Jártam én is a bányába. Jártam Bikabikkre, az etesibe az Amália-aknába. Ez már teljesen tönkre ment. 16-18 éves koromban jártam a legjobban a bányába. Nagyon sokáig nem voltam egy helyen. Ha leesett valahol egy csille, mert csillés voltam, nem lehetett szólni, hogy segítsenek. Vagy ha eljöttek segíteni, akkor amikor kiemelték, akkor lecsatolták a nadrágszíjat és vágták az emberbe, csak úgy csattant. Máskor tudd meg, hogy itt ejtetted ki a csillét. Első esetben csillés voltam. Az ácsolást a csillésnek kellett végeznie. Az ácsolat fölött: bordafa. Ha már látták, hogy ügyes a gyerek, akkor mondták, hogy már meg lehet adni a segédvájár fizetést. Akkor fizetett a bandának áldomást, egy fél liter pálinkát kellett neki vinni, ezt ott itták meg a bányában, vagy úgy is volt, ha kijöttünk akkor került sor az ivásra. Akkor mondta el az elővájár: Na dikhancs segédvájár vagy, gyerünk a kaszinóba. Ott aztán két forintjába került az embernek. " A munkássá válás folyamatában a csapatvezető és a vájárok jóindulatú oktatásától függött a „bányásztanonc" kiképzése. A jóindulat, a csapatba való befogadás mellett meghatározó volt az is, hogy szókincs, kifejezés hiányában át tudják-e adni az ismereteket azok az emberek, akik a gyakorlati munkát kifogástalanul elvégezték. „A komor, nehéz földalatti munkánál az emberek szótlanok, szófukarok, kevés beszédűek. Talán éppen csak annyit beszélnek, amennyit parancsszerűen a munkához okvetlen szükséges. Mintha önkéntelenül is dokumentálni akarná a komoly munkát végző bányász, hogy a Teremtő Kifürkészhetetlen és fenséges alkotását nem illik emberi hanggal feleslegesen megzavarni. Vagy talán foglalkozásunkkal és mesterségünkkel együtt járó állandó veszély teszi szófukarrá a bányászokat. " Nemcsak a bányában figyelték az üzemvezető mérnökök a csillések, segédvájárok munkáját, de kötelesek voltak előléptetésre való felterjesztés előtt szóbelileg is levizsgáztatni a leendő vájárokat. Az előléptetés a fiatal számára is fontos volt, mert anyagi előnnyel járt, a csapatkeresetből nagyobb százalékkal részesedett. 1937. november 16-án kelt 38 000 sz. rendelettel az iparügyi minisztérium elrendelte a vájárképző iskolák felállítását. Ezáltal a bányászmunkát végző vájár szakmunkás, képesített ipari szakmunkás lett. Az első nógrádi vájárképző tanfolyam 106 résztvevője 1938. július 18-án vizsgázott és Szent István napján kapta meg ünnepélyes keretek között a díszesen kiállított bizonyítványát. A századfordulón még állandó és ideiglenes alkalmazottakról beszéltek az SKB Rt.-nél: „Ideiglenes alkalmazottak. Ideiglenes jellegű munkások azok, akik egy vagy két hetenkénti leszámolással bármikor elbocsáthatók." „Állandó alkalmazottak osztályozása: Az állandó alkalmazottaknak két osztálya van: 1. Felvigyázók osztálya. Ide tartoznak: főaknászok, aknászok, havidíjas írnokok, művezetők, állomási, rakodói stb. felvigyázók. Havidíjas csillejegyzők, vizsgázott gépészek, gépkezelők és mozdonyvezetők, továbbá azon kézműves mesterek, kiket a bányaigazgatóság időként, vagy a felvételnél ezen osztályba soroz. 2. Munkások osztálya. Ide tartoznak: elővájárok, vájárok, segédvájárok és csillések, napidíjas írnokok és csillejegyzők, a szállításnál alkalmazott csatlósok, kocsisok, rakodói és egyéb külső munkások, őrök stb., továbbá lakatosok, kovácsok, ácsok, asztalosok, esztergályosok, egyéb kézművesek, fűtők és gépüzemi segédmunkások. Ideiglenes alkalmazottat az üzemvezetőség 3-ik §-ban előírt orvosi bizonyítvány alapján az állandó munkások osztályába vehet fel. Előléptetéseket az üzemvezetőségek javaslatára a bányaigazgatóság rendesen minden év január, vagy július 1-én eszközöl, jogában áll azonban más időpontban is előléptetéseket eszközölni. Bányamunkások közül segédvájárokká oly csillések léphetnek elő, kik 2 évig mint ilyenek egy huzamban bányabeli munkahelyen dolgoztak és leg95