Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Bár a válság 1878-ig tartott, 10 évnek kellett eltelnie, hogy újból elérjék az 1873-as létszámot. Ezt követően a fejlődés kisebb ingadozásokkal az első világháborúig tartott. A bányamunkások gyakorlottsága és szaktudása egyre nőtt, a termelékenység emelkedett. A létszám mindenkori alakulását a háborús bevonulásokig a szénigény és a termelékenység együttesen határozta meg. A bevonulások 1915-1916-ban átmenetileg létszámcsökkenést jelentettek. 1910-re Borsod-, Heves-, Nógrád megyék ipari és bányász népessége a következőképpen alakult: Borsod megye Heves megye Nógrád megye kereső eltartott kereső eltartott kereső eltartott 93497 144958 110114 169586 106802 154715 Összesen 238455 279700 261517 Bányászat és kohászat 5678 11108 893 1860 6441 11942 Összesen: 16797 2753 18383 Bányászkeresők a keresők %-ában 6,08 0,81 6,03 Bányászatból élők az össznépesség %-ában 7,04 0,98 7,02 Ipar 14801 27522 14509 22894 20420 30260 Összesen 42323 37403 50680 Ipari keresők a keresőképesség %-ában 15,8 13,1 19,1 Bányász és ipari keresők a keresőképesség %-ában 19,1 13,9 25,1 A számok alapján megállapítható, hogy 1910-ben Heves megyében a bányászatban dolgozók aránya az összes keresőkhöz képest nem érte el az 1%-ot sem. Ezzel szemben Borsodban ez az arány 6,08%, Nógrádban 6,03%. A bányászatból élő népesség az össznépességhez viszonyítva Borsodban 7,04%, Nógrádban 7,02%, Hevesben 0,98%. A keresők közül az iparban dolgozók aránya Nógrádban 19,1%, Borsodban 15,8%, Hevesben 13,1% volt. A bányászatban és iparban található Nógrád keresőképes lakosságának 25,1%-a, Borsodban 19,1%-a, Hevesben 13,9%-a. A keresők egynegyede Nógrád megyében az iparban és a bányászatban található. 1910-ben Nógrád megyében 13 bánya működött 624 fős átlagos üzemnagysággal, Borsodban 12 bánya 391 fős, Heves megyében 2 vállalat 287 fős üzem nagysággal dolgozott. A nagybátonyi bányákat külön számolva 1 bánya 133, egy pedig 23 főt foglalkoztatott. Nógrád megyében a lakosság 6%a dolgozott a barnakőszén bányászatban 1910-ben, ami 6441 főt jelentett. A munkásság ezzel a létszámmal a megye legerősebb, legjelentősebb munkáscsoportja lett. Zömmel nagyüzemi munkás, mivel az iparban dolgozók 20%-a, 20 400 fő fele a húsznál több munkást foglalkoztató nagyüzemekben dolgozott. A falvak lakosságának képe is átrétegződött, hiszen a bányák javarészt határukban létesültek. Zagyvapálfalva 1400 fős kereső lakosából 928 (66%), Karancsalja 483 kereső lakosából 302 (62%), Kazár 517 keresőjéből 259 (50%), Etes 921 kereső lakosából 686 (74%), Mátranovák 607 kereső lakosából 258 (42%) volt bányász vagy ipari munkás. Az 5000 lélekszámnál népesebb községek lakosságának foglalkozási viszonyai tekintetében nagyobb szélsőségek találhatók. Volt az országban hirtelen megnövekedett létszámú bányászközség és gyárváros, melyeknek csaknem egész lakossága az iparból élt. Tatabányán a keresők 93,3%-a, Diós79