Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Róth Flóris (1865-1955) Több körülmény is indokolttá teszi életének ismertetését a bányászatban betöltött szerepén túl. Egy kor, a polgári liberalizmus törekvéseinek megtestesítője volt, akinek fordulatokban gazdag életpályája gyakran ellentétes érzelmeket váltott ki értékelői között a megyei szakmunkákban. Az új társadalom peremére szorult polgári értelmiség prominens képviselője, sorsában hordozta a mérnök lehetőségeinek, megbízói hatalmának és a vidéki élet körülményeinek megélt konfliktusait. Selmecbánya (Banská Stiavnica) a „magyar Heidelberg" a 18. század közepétől fogva sok kiváló bányász, kohász és erdész szakemberrel ajándékozta meg a gazdasági életet, tudományt szerte az országban. A bányászok sorában Nógrádban: Zemlinszky, Gerber, Gerő stb. mellett, akiknek neve a barnaszénbányászat történetének ismerői között fényesen ragyog, méltó hely illeti meg Róth Flóris bányaigazgatót is. A délvidéki, Torontál megyei Nagykikindán (Kikinda) született 1865. január 27-én a tizenegy gyermekes kocsigyártó iparosmester legkisebb fiaként. Az elemi és alsó gimnáziumi tanulmányait Temesváron, illetve Selmecbányán végezte. A rónaságról elindult fiú, itt a hegyek között megbúvó, a bányászati tudományokat oktató ősi városban ismerkedett meg a természet gazdag kincsestárával, alakult ki benne a bányamunka iránti vonzalom, mely egész életét betöltő hivatássá vált a későbbiekben.

1 Róth Flóris kevéske diákpoggyásszal, de nagy ambícióval érkezett Selmecbányára, hogy 1886-ban magára öltse a sötétzöld „Gruberrock"-ot, azaz a bányászkabátot, a kettős kalapáccsal díszített sapkát. A szerény anyagi körülmények között élő iparoscsalád fiaként tanulmányai költségét óraadással, instruktorkodással kereste meg. Tehetségével, szorgalmával kitűnt társai közül, s hamarosan a főiskolai önképző kör alelnökévé választották. 1887-ben akadémiai hallgatóként tagja lett a „bányászati irodalom pártoló egyesületinek.

2 Az akadémia bányamérnöki szakán 1890-ben fejezte bejeles eredménnyel tanulmányait, amit az államvizsga jeles oklevele követett 1894-ben. Gyakorlati pályafutását a vihnyei Kachelmann gépgyárban - mely a Monarchia egyik legismertebb bányagépeket, berendezéseket gyártó üzeme volt - kezdte meg, s mintegy 10 hónapig dolgozva a géptani ismereteit gazdagította. Résztvett a bányagépek tervezésében, a hodrusbányai Módertáró zúzóművének építésében.

3 A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. kötelékébe 1891. június 1-én lépett, s 48 évet átfogó bányamérnöki munkájából 47 évet itt töltött el. Bányászati tevékenységét Salgótarjánban kezdte el, ahol Gerber Frigyes igazgatósága alatt az inászói bányakerületben üzemvezető mérnök volt.

4 Munkájával elégedett vállalati vezetők a petrozsényi bányához vezényelték 1895. január 1-vel üzemvezető főmérnöknek, majd igazgatóhelyettesnek. Róth Flóris harmincévesen került a fontos beosztásba, amikor a Hunyad megyei 4000 lakosú Petrozsénybe került. Gazdag széntelepei révén a Zsil-völgyi község az erdélyi szénbányászat fontos központja volt már ekkor is. Az SKB Rt. dr. Chorin Ferenc elnök-vezérigazgató irányításával lépett ki az egyre szűkebb nógrádi határok közül, miután megvásárolta a Királyhágón túli területek szénjogait. Az eredélyi szénbányászatuk központjának szánták Petrozsényt, bányaigazgatónak Salgótarjánból küldték ki Andreich János bányamérnököt. Feladata Róthtal együtt az volt, hogy szervezzék meg a terület bányászatát s építsék ki üzemeit.

5 Róth Flóris kitűnt szakértelmével, munkájára felfigyelve 1899 szeptemberétől mintegy három éven keresztül a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. budapesti központjában „bizalmi küldöttként" dolgozott, azaz műszaki tanácsadó volt vállalata, a Kereskedelmi Bank Rt. és a Wiener Bankverein megbízásából. 1902. április 1-től ismét az SKB Rt. központi igazgatóságán dolgozott bányafelügyelői, majd központi bányaigazgatói minőségben. Feladata a szénbányászat műszaki vonatkozású ügyeinek kézben tartása volt. Bányatisztviselői munkája mellett 1889-1902 között a selmeci választókerület országgyűlési képviseletét is ellátta. Jutott azonban idejéből arra is, hogy szakmai jelentéseket készítsen 1896-tól több bányaterületről 1917-ig bezáróan. Közben Andreich Jánost 1907-ben a kormány a szervezés alatt álló állami szénbányák vezetésével bízta meg, Chorin elnök Róth Flórist nevezte ki a 638