Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

kén túl állandó emelkedést mutatott. Ebben közrejátszott OKÁB azon rendelkezése is, mely függetlenül az egyes kőszenek kalorikus értékétől, a termelési költséghez kapcsolódóan azonos, a termelési költség százalékában megállapított majd fix összegben megállapított profitot engedélyezett a kőszénbányák számára. Ezek a rendelkezések eredményezték szinte nap-nap után az újabb kőszénbánya vállalatok alapítását. Ezek a vállalatok nem törődve a szénelőfordulás gazdaságos kitermelésével, a rendelkezés biztosította előny birtokában bányászkodtak és dobták piacra, az értékével arányban nem álló alacsony kalóriájú barnakőszenüket, majd a rendelkezés visszavonása után befejezték tevékenységüket. Nógrád megye földjének mélyét is a megváltozott körülmények között, a kibontakozó konjunktúra hatására kezdték ismét kutatni. A vízmosásos árkokban, völgyelések oldalaiban, az évszázados kutatások nyomait keresve az új vállalkozók sokasága jelent meg. Főleg a régebben felhagyott bányák területén szorgoskodtak, a bennhagyott biztonsági pillérek leművelésében reménykedve. A helyzet ott volt kedvező, ahol a természetes szénkibúvás táró vagy rövid lejtősakna kihajtására nyújtott lehetőséget. Ezekben az évtizedekben az óhajtott „fekete gyémánt" helyett az éppen csak barnának látszó kőszenet és fás lignitet, szénpalát élénk érdeklődés kísérte. A teljesség igénye nélkül a salgótarjáni szénmedencében keletkezett, kis tőkeerejű, csekély szénvagyonnal rendelkező új vállalatok közül megemlítjük: Karancsberényben Bartók Béla, Krúdy testvérek, Zagyvapálfalván Hirschler Teréz, Homokterenyén Horváth Bertalan örökösei, valamint a Homokterenyei Kőszénbánya Rt., Karancskesziben Krúdy Gyula, Karancsberényi Kőszénbánya Rt., Mátramindszenten Krúdy Gyula és érdektársa, Mátraszelén a Mátraszelei Kőszénbánya Vállalat, Nádújfalun Bacsó József és Káldor Árpád, Baglyasalján Laufer Sándor, Kisterenyén br. Solymossy László, Mátranovákon br. Solymossy Jenő, Ipolytarnócon Szuczky János, Terényben gr. Pappenheim Szigfridné, Kosdon, Nógrádverőcén a Váci rómkat. püspökség vállalkozásait. Az új bányákhoz a közeli községi (kétlaki) bányamunkásokat hódították el, ezzel nem kellett gondoskodni az elszállásolásukról. Az 1919-ben fellépő szénbányanyitási láz 1923 őszére lecsillapodott. A kis vállalatok zöme csődbe került, megszűnt. 1924. június 27-én megszűnt az OKÁB, ezzel a bányavállalatok visszanyerték rendelkezési jogaikat széntermelésük felett. 1925. május 2-án a Szénügyek Kormánybiztosának az intézménye is megszűnt. A 1924. július 29-én életbeléptetett magyar vámtarifa a kőszén, barnakőszén és koksz behozatalát vámmentessé téve a magyar szén éveken át biztosított privilegizált helyzetét megváltoztatta. Magyarország szénbánya vállalatai közül egyik-másik kiesett a konkurencia harcból, bányatelepeinek zöme a szomszédos államok területére került. Ilyen volt elsősorban az Urikány-Zsil-völgyi Magyar Kőszénbánya Rt. Az Első Dunagőzhajózási Társaság székhelye eddig is Bécsben volt. így változatlanul felette állt a magyarországi küzdelmeknek. Az Osztrák-Magyar Államvasúti Társaság összes vasútvonalát és javait a magyar állam még 1891-ben megváltotta, így e társaság beolvadt a Magyar Államvasutakba. Maradt a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., mely magába olvasztotta időközben a régi vetélytársát az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt.-t. Ez utóbbi pozíciói valamint gyengült ugyan a Zsil-völgyi szénbányák tulajdonviszonyainak módosításával, de ereje a magyar gazdasági életben töretlen maradt. így került sor az említett két mammut vállalat között 1924-ben egy titkos megállapodásra, melynek értelmében felosztották egymás között a hazai szénpiacot és megállapodtak a szénárak rögzítésében. A magyarországi kőszénbányászat kapacitását a két világháború között nem használták ki, bár az adott technikai színvonalon évi 100-120 millió q szén kitermelését tették volna lehetővé. Ezzel szemben a termelés az évi 70-90 millió q körül mozgott, amibe belejátszott a szénkartellek termelést gátló politikája. Míg a kőszéntermelés 1923-ban utolérte a háború előtti utolsó békeévet, a bányamunka gépesítése lassan haladt, termelőképességük szintje alacsony volt. A szénkonjunktúra nem tartott hosszú ideig, a bányavállalatok között a verseny kiéleződött. Az infláció, a korona árfolyam zuhanása 1924-ben megállt, a pénzügyi stabilizáció azonban gazdasági megrázkódtatást okozott. Az autonóm vámtarifa kaput nyitott a külföldi szénbehozatal előtt. Ez azzal a haszonnal járt idehaza, hogy megnőtt a minőségi széntermelés igénye. Szénmosók, osztályozók, brikettgyárak létesítésével a termelés saját célú felhasználásával a kihívásra igyekeztek választ adni. Az SKB Rt. bekapcsolódott a két világháború között az ország elektromos energiaellátásába. Távvezetékeket, vil64