Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

válónak minősítette. A selmeci éveket követő időszak nem rekonstruálható pontosan, mivel nem tudjuk, hogy mikor nevezték ki a körmöcbányai ezüstkohóhoz bányagyakornoknak. Dzsida József adatokban gazdag, kiváló megyei bányászati monográfiájában 1847-es dátumot közölt, amit azután többen átvettek. Zemlinszky a hadügyminisztériumhoz írt 1849. június 24-én keltezett beadványában mint bányászati gyakornok és volt nemzetőrségi tüzér főtiszt (hadnagy) a „haditechnicai karhoz való felhívást megértvén"utász hadnagyi alkalmazást kérvényezett. Ekkor Körmöcbányán élt mint pénzverdéi gyakornok. Az 1848. október 20 - november 4. között Freiherr Balthasar Sírnunk altábornagy Trencsén megyei hadjárata során Zemlinszky Rezső a körmöcbányai ágyúkkal Beniczky Lajos nemzetőr őrnagy táborában káplár (tizedes - Sz.F.) rangban szolgált. Mint írta, a bécsi tüzérségi tanodán a „tüzérművet" megtanulta s mint „nemzetőrségi önkényes tüzér" négy hétig vett részt a harcokban. Simunic Morvába történt visszavonulása után visszatért Körmöcbányára. Nem volt pihenésre, munkára ideje, mert a körmöci gyalog nemzetőrség kiképzésébe kapcsolódott be. Miután Simunic egy hónappal később, december 3-án ismét betört különítményével, a Jablunkai-hágón Christian Götz tábornok 5000 fős serege veszélyeztette a magyar csapatok hadmozdulatait. Ekkor ismét a hadszíntéren találjuk a 24 éves Zemlinszkyt, s mint írta: „a Götz elleni táborában (Beniczkyre utal - Sz.F.) pedig Zsolnánál és Árvában mint üteg vezető négy hétig működött". Bona Gábor hadtörténész írja, hogy „Ezúttal Frischeisen alezredes ütött be Sziléziából Jablunkánál 800 főnyi császári katona és 200 szlovák felkelő élén. A sebtében mozgósított nemzetőrök Beniczky Lajos őrnagy és kormánybiztos, valamint Querlonde Ferdinánd honvédőrnagy vezetésével Budetinnál útját állták a betolakodóknak. Ugyanitt december 11-én csatára került sor, melyben a nemzetőrök nagy része hamarosan kereket oldott, de a helytálló néhány újonc honvédszázadnak, főként pedig a Beniczky szervezte tüzérütegnek végül is sikerült megállítania a támadókat." Frits Miklós helyettes kormánybiztos 1848. december 11-én keltezett levele szerint „a dc*ék selmeci gyakornokok szinte minden hadi szolgálatra készeknek ajánlkoztak". Jelentéséből az is kitu nik, hogy a „bányagyakornokok részint az ágyúk mellett szolgálatokat teendők", részint felfegyverezve nemzetőrként vettek részt a harcokban, Szentpétery János szerint „ezek nemcsak tehetséges szakemberek, hanem lelkes hazafiak «"voltak. December 30-án Götz tábornok újabb támadást indított Jablunkánál. A 2500 fős császári hadoszloppal, 12 löveggel szemben a magyar tábor 2600 főt és 10 löveget tudott kiállítani. A nógrádi honvédzászlóalj, a 15. honvédzászlóalj mellett budai önkéntes nemzetőrök, Bars megyei (itt volt Zemlinszky Rezső is) nemzetőrök, nemzetőri lovasszázad és Trencsén megyei vadászok és tüzérség vette fel a harcot. A magyar seregből csak a nógrádiak rendelkeztek hadi tapasztalatokkal (Pákozd, Schwechat). Miután a magyar tüzérség 3 fontos lövegekkel rendelkezett, az osztrák 6 fontos, nagyobb űrméretű lövegekkel tüzérségi fölényre tett szert. A magyar csapatokat Horváth Pál őrnagy, a nógrádi honvédzászlóalj parancsnoka vezette. Az 1849. január 3-án Budetinnál létrejött összecsapásnál a magyarok kénytelenek voltak visszavonulni a bányavárosok védelmére. így vonultak Körmöcbánya előterébe, a turcseki szorosba. A visszavonulást Horváth Pál január 3-án keltezett jelentése szerint azért volt kénytelen végrehajtani, mert a „megnyomorult készületű álgyúim tehetetlensége - többnyire Nemzetőri szedett s védett tüzérség által kezelve, - két álgyú összve lövetése után... megfutott". Hamarosan a bányavárosokba érkezett az OHB által mozgósított Görgey serege is. Mögötte menetelt az osztrák Csorich altábornagy császári hadosztálya, északról pedig Götz csapatai közeledtek. A január 17-én a turcseki összecsapásban a magyar sereg győzedelmeskedett a nógrádi honvédzászlóalj jóvoltából, miután oldalba támadta Götz jobb szárnyát. Csorich azonban január 21-én győzött a selmeci szorosban, majd Hodrusbányánál, így Görgey seregei elhagyták a bányavárosokat. Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos jelentése pozitívan ítélte meg a nemzetőrök teljesítményét: „Az általam nagy hirtelen alakított Bányavidéki Üteg valósággal csodát vitt véghez, a tüzérség csupa 18-19 (éves - Sz.F.) fiatalokból áll, kik egytől egyig mint valóságos vitézek viselték magukat, meg nem foghatom, hogy 8 napi gyakorlat után képesek valának oly gyorsan és oly renddel tüzelni... " A harcokat követően a császári csapatok megszállták Körmöcbányát is 1849. február 26-án. Letartóztatták „Planka Károly, Martiny Lajos, és Zemlinszky bányahivatalnokokat, akiket Pozsonyba börtönbe vetettek". A rabság nem tartott sokáig, mert Missura Jenő körmöcbányai helyettes főjegyző ál630