Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Bányászati és Kohászati Lapok. 1935. február 1. Magyar Gyáripar. 1935. január 15. A Munka. 1935. január 24. 18. Litschauer Lajos. 1922. lm: 233. Magyar tiszti cím és névtár. 1912.67-69. o. Magyar Életrajzi Lexikon. 1967. lm: 286. o. Lengyel György. 1989. lm: 58. o. A Bánya. 1910. február 9.3.0. 0LZ.248.1.CS.3.SZ. 19. OL. Z. 248.1.cs. 1.sz.,2. sz. Nógrádi Hírlap. 1930. június 1. Dornyay Béla. 1929. lm: 17-18. o. A Munka. 1930. május 31.4. o. 4. Ifj. Chorin Ferenc dr. (1879-1964) Budapesten született 1879. március 3-án. Középiskola után egyetemi tanulmányait Budapesten, majd Berlinben folytatta. 1901-ben „sub auspiciis regis"-ként avatták jog- és államtudományi doktorrá. A királyi gyűrűt magától I. Ferenc Józseftől vette át. Az ügyvédi diplomát 1904-ben kapta meg. Gyakorlati ideje alatt főleg ipari kérdésekkel foglalkozott. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége igazgatóságában a magyar ipari termelés általános kérdéseinek tárgyalásában vett részt. 1906tól lett a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. igazgatósági tagja. Itt elnök apja oldalán szerezte meg azokat a gyakorlati ismereteket, melyeket a magyar gazdasági életben mint meghatározó személyiség hasznosíthatott. 1918-tól a bányatársulatnál vállalt munkát, majd 1919-ben lemondott az ügyvédi pályáról és az SKB Rt. vezérigazgatói posztját foglalta el. Id. Chorin Ferenc 1925-ben bekövetkezett halála után 1938-ig a vállalat elnök-vezérigazgatója, 1939-1944 között elnöke lett. A részvénytársaságnál betöltött szerepét elsősorban a profitérdekek határozták meg. Nevéhez kapcsolódik a vállalat további fejlődése, ipari konszernné alakítása. Ekkor indult be a nagyszabású villamosítási program, melynek során a nagy szénfogyasztású ipari vállalatokat is megszervezték. Vezető szerepet töltött be a különböző gyáripari és pénzintézeti érdekképviseletekben. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének 1914-től kezdve ügyvivő-igazgatósági tagja, 1926-tól alelnöke, 1932-1941 között elnöke volt. A Magyar Munkaadók Központjának alapító elnöke ( 1922-1933), az Ipari Munkaszervező Intézetnek és az Országos Magyar Ipari Jelzálogintézetnek igazgatósági tagja, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alelnöke ( 1933-1941). Mint a GYOSZ elnöke éveken keresztül irányította a Budapesti Nemzetközi Vásár megszervezését. A „Salgó" vállalatain kívül döntő befolyással bírt a Weiss Mannfréd Művek vezetésére is. Gazdasági és közéleti szerepléséért 1923-ban kereskedelmi főtanácsos, 1928-ban felsőházi tag lett 1944-ig. A legmagasabb kormánykitüntetést, az I. Osztályú Magyar Érdemkeresztet 1934-ben kapta meg. 1936-ban titkos tanácsosi címmel tüntette ki a kormányzó. A Kereskedelmi Bankhoz kapcsolódott a Chorin Ferenc vezette Weiss-Chorin-KornfeldMauthner család érdekeltsége. Felesége, br. Weiss Margit Daisy (1895-1988) révén 1921-ben került a gazdasági érdekcsoport élére, mint a „Weiss-klán" feje. Apjához hasonlóan hathatós és aktív vezető szerepet vitt a politikai körökben, az ideológiai és kulturális élet befolyásolásában a kormánypárt konzervatív-liberális szárnyának tagjaként. Az angolszász hatalmakkal szimpatizáló Bethlen nevével fémjelzett politikai csoport meghatározó alakja volt. Chorin Ferenc 1944. február 21-én még elnökölt az SKB Rt. közgyűlésén, majd a német megszállás után letartóztatták. Bécs mellett, Oberlanzendorfban zárták lágerbe. Néhány héten át különböző helyeken tartották fogságban, majd a család szabadulásának fejében vagyonuk meghatározó részét „25 évre bérbe adták" a Waffen-SS-nek. Erről az eseményről Horthy Miklósnak 1944. május 17én keltezett levelében így írt: „Hangsúlyozni kívánom, hogy nem a Kormány intézkedései által okozott 627