Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

talános mozgósítás következtében a nem bányamunkával foglalkozó földművelők nagy része is bevonult. A mezei munkát is az otthonmaradt bányamunkások végezték el. Az üzemek folyamatos munkája 1914 végétől akadozott, kezdetben csak a robbantóanyag hiányzott. A dinamit és itanit helyett a könnyebben beszerezhető kommercit, lőpor és dyamon használatát vezették be. A villamosenergiafelhasználást csökkentette a hadiipar vörösréz igénye. A sűrített levegővel működő bányamozdony próbálja a megyében nem sikerült, tovább élt és kiterjedt a lóval való szállítás. Az emberi erő pótlására nem alkalmaztak a háború folyamán nagyobb mértékben gépeket. 1915-től országosan is érezhető a munkateljesítmények romlása. 1915 november, december havában jelennek meg az első hadifoglyok a bányavidékeken a szénbányákban. 1916-tól a munkásság egyre jobban érzi a drágaság és egyéb korlátozások súlyát. A kormányzat 1916. január 17-én keltezett rendeletében (18950/1915 eln.20/b.Honv.Min.sz.) a bányamunkások szolgálati, bér és munkaviszonyait szabályozta. Létrejöttek a Panaszbizottságok. 1916. augusztus 30-tól rendelettel szabályozták „mindennemű szénnek" a bejelentését. 1917. január 5-én létrejött az Országos Szénbizottság a hadvezetőség érdekeinek megfelelően a rendelkezésre álló szénmennyiség szétosztására. Az élelmiszerellátás egyre rosszabb lesz, a bányatelepek lakossága időközben nélkülözni is kénytelen. Sztrájkok törtek ki, lazult a fegyelem, bérkérvények száma növekedett. A salgótarjáni szénmedencében 1915-ben az előző évi 2,4 millió q széntermelés visszaesés után 0,9 millió q-val emelkedett a termelés. A munkáslétszám azonban 191 fővel csökkent (5515 fő termelte meg a 15 296 797 q barnakőszenet). Az eredményt a munkaidő emelésével, a vasárnapi munkaszünet megszüntetésével, gazdagabb széntelepek művelésbe vonásával érték el. A barnakőszén bányászat azonban komoly válság elé nézett, munkaerő, üzemanyag, robbantószer, szállítóeszköz hiányát fokozta a bányászok ellátási problémái. Leálltak a kutatások, az évi 10-11 millió q barnakőszén termelés biztosításához a munkáslétszámot női munkaerővel és hadifogoly munkásokkal pótolták. A háborús évek folyamán a természetes fejlődést biztosító kutatófúrások, dacára az erőltetett széntermelésnek, az ember és az anyaghiány miatt nem folytak kellő intenzitással. A vállalat bányái a feltárt szénmennyiséget figyelembe véve határozottan kritikus helyzetbe jutottak. 1918-tól a vezetők erőteljesen fogtak hozzá a korábban elhanyagolt Kisterenye, Kazár, Vizslás községek határában lévő széntelepek feltárásához. A medence középső részében a III. telep volt a bányászat tárgya, mely a keleti részeken 2 méteres vastagságot is elért, nyugat felé azonban elvékonyodott 0,5 méteres átlagvastagságot elérve. A medence déli szárnya felé haladva a III. telep mellett műrevaló vastagságban jelent meg az I. és II. széntelep is. Ez a tény a feltárási munkáknál nagy elővigyázatot követelt meg. Itt a fő és harántvevők (mellékvetők) mellett újabb vetődések léptek fel, ami a terület erősebb összetöredezettségét mutatta. A széntelepek a vetődések mentén veszítenek vastagságukból, illetve palás szerkezetet kapnak. Ez a tény okozta a korábbi mélyfúrások kedvezőtlen eredményeit, mivel a fúrásoknál az öblítő víz könnyebb beszerezhetősége végett a fővölgyelésekben kutattak, amit a kéregelmozdulások hoztak létre. 1918-tól a mélyfúrásokat már a Trautzl és Fauck rendszerű fúrógépekkel mélyítették 10 és 5 cm-ként vízöblítéssel lett átharántolva a széntelep. A fúrásokon kívül kutató aknák és tárók segítségével több helyen harántolták az I., III. széntelepet. A tervszerű feltárások alapján létesített kisterenyei bányaüzem gyakorlati adatokat szolgáltatott a vele szervesen összefüggő és tőle közvetlenül északra fekvő vizslási lejtősaknás rész feltárásához. Az SKB Rt. kénytelen volt a 2 méteres telepek fogytával a vékonyabb telepek feltárását szorgalmazni, hogy a Teréz tárók átlagosan napi 120-140 vagonos széntermelésének 60-70 vagonra való esését más helyen pótolja. Ezt a célt szolgálták az újonnan szervezett kisterenyei és kazári kerületek. A kisterenyei kerület táróval vagy rövidebb lejtősaknával való feltárható szénvagyona maximálisan 35 millió q-t tett ki, ami napi 35 vagonos termelést figyelembe véve 30 évre volt elegendő. A termelés 60 vagonra való emelését célozta a vizslási magasabb rész feltárása, mely mintegy 18 millió q szénvagyonával napi 35 vagonos termelést figyelembe véve 30 évre volt elegendő.

2 62