Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Vilke (Veliká nad Iplom) Losonctól délre, az Ipoly mentén fekvő Vilke falu környéke termékeny helynek bizonyult. A legnagyobb birtokosa, a gr. Forgách család az 1840-50-es években cukorgyárat működtetett, melyet gr. Forgách Alajos özvegye, Batthyány Izabella szeszgyárrá alakíttatott át. A későbbiekben ez a „cukor ház" már csak egy tereptárgy volt a korabeli összeírásokban a faluval kapcsolatban.

1 Az SKB Rt. 1912-ben utasította el Szabó Ferenc vilkei jegyző szénterületi ajánlatát, mivel Vilke és Jelsőc között eddig is 12 fúrást mélyítettek le és csak egy fúrás bizonyult eredményesnek. Itt kis mélységben 1,2 méter vastag széntelepet harántoltak. A többi fúrás 0,3-0,5 méter vastag, erősen palás, gyenge lignitszerű szenet ért, ami után nem volt érdemes kutatni.2 Szakáll Gyula 1939-ben elevenítette fel a vilkei szénelőfordulásokat és azzal jelentkezett az SKB Rt.-nél, hogy Vilke, Jelsőc, Panyidaróc, Miksi községek az Ipoly jobboldalán fekszenek, s velük átellenben található Ipolytarnóc, Kalonda, Rapp községek, mint olyan helyek, ahol barnaszénterület található. Bár az ipolytarnóci barnaszén sem élvezett nagy keresletet, bányászata nem állandósult, úgy gondolták, hogy az ipolytarnóci földtani üledék fellelhető ezen az oldalon is.

3 A vilkei főerdőmérnök (Pompe N.) 1941. november 27-én hívta fel az SKB Rt. igazgatóságának figyelmét arra, hogy egy ipolyvölgyi bányavállalkozó a község szénjogainak „megismerésével" foglalkozik. Vilke község területe a geológiai térkép szerint produktív, közel van Ipolytarnóchoz, ahol a széntelep gyenge minőségű, ezért itt sem lehet jobb, volt az Rt. álláspontja. A december 12-én keltezett szakvélemény alapján határozták el, hogy nem foglalkoznak a területtel. Mivel Losonc közel feküdt, s a háborús szénínség idején kellemetlen lenne egy vetélytárs bánya a vidéken, úgy gondolkodtak, hogy olcsón lekötik a szénjogot bányanyitás nélkül.

4 Jegyzet 1. Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása. Kézirat. KSH Könyvtár. VB. 23.375., 402. o. NML.Nmf. 168/1850 2. MÁFI. Adattár. С II. 43. Vilke és Jelsőc határában ismeretes szénelőfordulások értékelése. Vitális Sándor. 1941. december 10. 3. MÁFI. Adattár. С II. 31. Vilke. 1939. március 2. Vitális István jelentése. 4. MÁFI. Adattár. С II. 42. Vilke környéki szénelőfordulások. Vitális István. 1941. november 30. NML. XI. 5.28. d. 1941. november 27., 1941. december 12. Zsély (Zelovce) Balassagyarmattól ÉK-nek, a Kürtös-patak mentén fekszik Zsély. A terület az alsó mediterrán üledékek ÉNY-i szélén található, mely parti képződmény. 1905 táján az egyik pincében a salgótarjáni I. telep 0,2 méter vastag kibúvására bukkantak. ' Zsélytől délre, Varbón az I. telep kibúvása 0,050,1 méter vastag volt. 1908-ban két fúrást végeztetett itt az SKB Rt. A községtől 1 km-re lévő pincében látható I. telepet megvizsgálva a salgótarjáni Károly-akna szenével azonosították. 1913. november 19-én Kovács István főmérnök Karvajszky István rétsági lakos ajánlatára tekintette meg a zsélyi szénterületet. Kovács a kibúvásban lévő telepet 0,1-0,3 méter vastagságúnak és jó minőségűnek határozta meg. Miután északi irányban Kürtösön, a vidéken teljesen ismeretlen összetételű 2,5-3 méter vastag lignittelepet fejtettek és nyugati irányban Óváron is található 3 méteres lignittelep, a terület megkutatását ajánlotta.

2 Noszky Jenő 1916. szeptember 24-én jelentésében a következőket írta a területről: „Zsélyi Hajdúbérc nevű domb NY-i oldalában lévő völgyecske egyik, ma már elhagyott pincéjében szénnyomot találtak. "

3 Ez az adat teszi lehetővé helyileg a szénlelőhely behatárolását. Ugyanis a Nógrádi Hírlap 1913. május 25-én adta hírül: „gr. Zichy senioratus Forráspusztáján kitűnő minőségű, nagy kalóriával 610