Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

orvos. A külső tagjai: Beniczky Kálmán 7500, ifjabb Beniczky Kálmán aljárásbíró 14 500, Beniczky Ödön huszárkapitány 20 000, Pongrácz Artúr huszárőrnagy 5000, özv. Boronkay Györgyné Stepan Ida 5000 koronával. A vállalkozók közül Pongrácz bécsi, Boronkayné budapesti, a többiek losonci lakosok voltak. A társaság kültagja lett a kőszéntelep tulajdonosa, Szakáll István földbirtokos is.

5 A vállalkozók, mivel széntelepüket a salgótarjáni szén kiékelődésének vélték, s azonnal felkínálták „pénzes reményeket feltételező áron" megvételre az SKB Rt.-nek. A részvénytársaság Gerő Nándor bányaigazgatót küldte ki a terület átvizsgálására. Gerő a szén mennyiségét és minőségét megbecsülve eltekintett a terület átvételétől. Mint írta: „Minden esetben amikor valakinek bányabirtoka van, milliókra vélt találhatni s innen van, hogy reális üzletember ezekkel az ábrándozókkal komoly tárgyalásokba nem bocsátkozhatik. így volt ez a rapp-romhányi szénlelettel is. " Miután meghiúsult az SKB Rt.-vel való tárgyalás, a vállalkozók az államnak ajánlották fel megvételre a területet. Ki is küldetett a helyszínre egyik alaposságáról ismert bányász-geológusunk, de bizony az a legjobb akarattal sem tudott a fel-, azaz - jobban mondva - megtalálókat csak távolról is kielégítő véleményt mondani, azonfölül, hogy a kincstár igazán nem kér újabb szénbányavételekből. A társaságnak egy lehetősége maradt, vállalattá alakulni, s Puszta-Kisromhányban létrejött a „Rapp-Romhányi Kőszénbánya Vállalat Béky és Társai" cég. Az esemény december 1-én megtörtént, s mivel tél volt, a bányaművelés tavasszal vette kezdetét. Gerő szerint a losonci kis gyártelepek lehetővé te-szik majd egy racionális gazdálkodással működő kis bányavállalat fennmaradását. Romhányban a Szakáll-féle birtokon vették bérbe a szénkiaknázási jogot 8 fillér/mázsa terrágiumért. A bányászatot 40 000 forinttal (80 000 korona) kezdték meg. A szomszédos szénterületekkel kapcsolatban Gerő Nándor érdemesnek tartotta megjegyezni, hogy az 1890-es évek végén Gerber Frigyes bányaigazgató már foglalkozott a szomszédos karancsberényi szénterülettel, mely akkoriban Weissenbacher tulajdon volt. A Kisarany-puszta területe pedig Szilárdyné Jankovich Erzsébet és Légrády Béla tulajdonában szerepelt. A karancsberényi Rózsa-dombon ekkor kiterjedt bányászat folyt, melyet Gerő is megtekintett. A kitermelt szenet a hatvanas-hetvenes években az esseni Kruppék a losonci pakfong gyárba szállították. Annak megszűnése nyomán a bányászat is megszűnt. A szén lignitszerű volt, s mintegy 0,7 méteres vastagságot ért el. Ez a szénterület húzódott át Romhány-puszta területére, amit azután felnyitottak. Gerő csak azt tudta, hogy „valami Bekéi sajókazai lakos - mérnök - vezeti" a munkálatokat. A betéti társaság szerette volna megnyerni vállalkozásához Szilárdy és Török Zoltán földbirtokosokat, ám azok nem reagáltak. Szilárdy Ödön is próbálkozott ugyanis a Rózsa-dombon egy korábbi tárót újranyitni 1908-ban, majd miután bányája egy levetésben haladt, felhagyott fele. A betéti cég bányája Rapp állomástól 8 km-re, egy völgyben feküdt, a losoncbalassagyarmati HÉV vasút mentén. A bányászat megindulását Noszky Jenő lőcsei gimnázium természetrajz tanárának véleménye pozitívan befolyásolta, aki több vakáció során tett tanulmányút után produktívnak vélte a területet. A vállalkozók kezdetben egy 13 m mély aknát mélyítettek, s ebből hajtották ki szénben a 200 méter hosszú tárót. Miután a víz elöntötte a bányát, észak felé fordulva, fedőben indítottak egy új tárót. Hogy itt is szenet produkálhassanak, a táróban újból mélyítettek egy 7 méteres aknát, annak ellenére, hogy az első aknájukat csak zsompként, vízhúzásra használhatták. A szén állítólag 1,2 méter vastag volt. A bánya előtt a kitermelés során felhalmozott szénkészlet 10 vagonra volt becsülhető, kinézetre lignites, homoklencsékkel szennyezett volt. Gerő Nándor ránézésre 3500 kalóriásnak vélte ezt a szenet. Kohn és Herzog losonci szeszgyárosok próbálták ki a szenet, az eredmény azonban nem volt kielégítő, ugyanis száradás után elporladt. 1909-ben több helyen is megvizsgálták a szénmintákat s általában 3814-4304-4638 kalóriásnak határozták meg.

6 Hanák Adolf 1909. szeptember 2-án losonci keltezéssel adott szakvéleményt a rappi bányászkodásról, miután Bekeyvel találkozott. Szerinte a bánya ekkor 126 méter hosszú táróból állt, és a szenet elérve az aknaművelés feleslegesnek bizonyult. A széntelep vastagsága 1,5-1,6 méter volt három beágyazással négy padra osztva. (Felülről a következő képet mu-tatta: 0,4,0,1, 0,15, 0,67 m.) A két középső pad nagyon palásnak bizonyult, rontotta a szén minőségét, mely lignites kinézetű, késsel vágható volt, mint a fa, és feltűnően vizes állagú. A táró feküje duzzadásra hajlamos. Három munkahelyen volt termelés. A bányaüzem felhalmozott szénkészletét kézi rostán próbálták osztályozni. Mint írta: „Bekey katonatiszt volt, onnan kilépett, külföldön végezte el a bányászati akadémiát, 603