Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

A barnakőszén medencében 1913-ban jelentős kutatási tevékenység volt érezhető. Irányai egyre erőteljesebben mutatják a stratégiában bekövetkező, korábban csak sejthető változásokat, a déli területek felé tájékozódást. Megfigyelhető volt az elektromos energia használatának a térnyerése a bányászatban, különösen a szállítás modernizálásában. Új szénosztályozók épültek Mátranovákon, Mizserfán. 1914-ben a termelés ugrásszerű emelkedésével szemben megfigyelhető volt a munkásteljesítmények visszaesése: Sajó-melléki szénmedence teljesítménye 2603 q/fő Tatabányai 2470 q/fő Salgótarjáni 2349 q/fő Zsil-völgyi 1738 q/fő Az adományozott területek átkutatásában is az SKB Rt. állt az élen, igyekezett a konjunktúrát kihasználni. A telepített munkások száma azonban lecsökkent 2103 fő (29,5%) a községi lakosok száma 5116 fő (70,1%). Ez azt mutatja, hogy az új bányanyitásokat sem követte bányatelepek létesítése, a minél gyorsabb kitermelést tartották a szem előtt. Hasonló volt a helyzet az esztergomi (59%) és Sajó-melléki (56%) medencékben is a községi munkások javára. A salgótarjáni medencékben a vájárok száma a 6661 fős bányamunkás létszámból 3668 (55,1%) volt. A legtöbb vájárt még mindig a salgótarjáni szénmedence foglalkoztatta, habár a föld alatti munkások aránya nem itt volt a legmagasabb. A föld alatti bányamunkások szénmedencénkénti aránya: Sajó-melléki 77,7% Salgótarjáni 75,2% Zsil-völgyi 67,6% A világháború kitörése a hazai kőszénbányák számára zavaros helyzetet teremtett. A mozgósításkor az állam falragaszokon hívta be polgárait a katonai szolgálatokra. Az általános behívásnak a bányamunkások döntő többsége azonnal eleget is tett. 1914. augusztus 9-én állították fel a bányatelepeken a munkásosztag parancsnokságokat. Ezek feladata volt a felmentésre jogosult bányamunkások visszavezénylése munkahelyükre. A salgótarjáni szénmedencében a háború kitörése után részben munkaerő-elvonás, részben anyagbeszerzési és szállítási gondok miatt támadtak kedvezőtlen viszonyok. Kezdetben észrevehetően csökkent a szénkonjunktúra, a legnagyobb szénfogyasztók szénigénye megcsappant, az előző évi nagy szénkészletre való hivatkozással a vasutak szénigénye is kevesebb lett. A korábbi magas munkáslétszámmal már készletre termeltek, ezért visszafogták a munkaerő bővítést. Létszámcsökkentést a bevonulások miatt még nem hajtottak végre a nagyobb vállalatok. 1914 végétől kezdenek az ellátási panaszok jelentkezni (kenyérliszt), a drágaság emelkedésével bér és bérpótlék igények keletkeztek a vállalatoknál. A salgótarjáni szénmedence munkáslétszámának és összehasonlítása 1913-1914 termelésének Év Munkáslétszám Széntermelés (q) 1913 1914 7119 5706 16725 832 14313 820 Nagyarányú termeléscsökkenés volt még a Zsil-völgyi, tatabányai szénmedencékben is. A salgótarjáni szénmedence munkáslétszámának csökkenése 19,8% volt. Látványosan visszaesett a munkateljesítmény is a szénmedencékben: Sajó-melléki szénmedence 2525 q/fő Salgótarjáni 2508 q/fő Tatabányai 2326 q/fő Zsil-völgyi 1696 q/fő A salgótarjáni szénmedencében az előző évhez képest mutatkozó + 159 q-s teljesítménytöbblet annak tudható be, hogy a munkásokat a kiadósabb, vastagabb széntelepekbe vezényelték. Az ÉKI Rt. széntermelésére nemcsak a létszámapadás volt a jellemző, hanem az a körülmény is, hogy az ál61