Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

csak jóval később került sor.

34 Ennek ellentmondani látszik, hogy az Éva védnevü bányatelek és a benne kihajtott „Seegengottes Kohlenbergbau" volt a Mescha András tulajdona, és ő a táróban 1863-ban már 12 munkást alkalmazott.

35 A Borbála és Éva bányatelkek szene a kvarchomok feküjében volt, Bauer két telepről írt 1896ban, de ő Gaál István szerint, mivel nem ismerte azt a vetőt, amely az Éva bányatelek szenét levetette, a fúrásban (27 m) megütött széntelepet feküben lévőnek vélte. A fejtésre alkalmas, értékesíthető szenet 1,5 m átlagos vastagságúnak találták, melyet 0,1-0,6 m vastag szénpala fedett. A fedő kvarchomokon keresztülszivárgó csapadékvíz azonban nagy mértékben pusztította a széntelepet. A feküben mintegy 50 m vastagságú szürke agyag található, amely azonban szerencsére nem volt hajlamos duzzadásra.

36 Az „Istenáldás" táró adataink szerint 1869-ig gyengén üzemelt, hiszen 1867-ben is csak két bányamunkást jegyeztek fel a 47 láb (14,5 m) hosszú fapályával ellátott táróban.

37 Az 1869-es népszámlálás Nagykürtösön ugyanekkor a bányászat-kohászat rovatban egy birtokost, egy hivatalnokot és négy munkást tüntetett fel.

38 Mescha András nem találhatta meg számítását a bányájában, mert hamarosan feltűnt Salgótarján szomszédságában, Andrásfalván. Itt a Csókás-pusztán a Jeszenszky-testvérek 1869-ben vásárolták meg a birtokot a kőszén kitermelési jogával egyetemben gr. Gyürky Ábrahámtól és bízták meg Meschát a kitermelés megszervezésével. A vállalkozás rövid ideig tartott, mert 1870-ben eltávozott Csókásról. A bányát megtekintő bányakapitányt már Maász Mihály bányafelőr tájékoztatta.

39 Nagykürtösön azonban maga Mescha mutatta meg 1870. szeptember 19-én Pongrácz Ernő'bányakapitánynak a Barbara bányatelket és szomszédságában lévő Éva bányatelket a rajta lévő táróval együtt. A kitermelhető lignit a jelentés szerint 7 láb (2,1 m) vastag volt a bányában. A bányakapitány a következőket jegyezte meg a bányáról, illetve a szenéről: „Kellete nincs, a bányatelep csak két munkást alkalmaz fenntartásra",

40 Mescha András bányájában ezek szerint termelés még 1870-ben sem folyt. Hasonlóan kedvezőtlen a megítélése a jelentésben a korábban említett vaskőbányájának is. Szeptember 22-én Szendehelyen az András, Julius és Kunigunda Vaskőbányákat, majd 23-án a szokolyai vas-kőbányáját tekintették meg. A kutatások és feltárások itt is szüneteltek.

41 A nagykürtösi szén minőségét elemző Méhes Rezső és a bécsi Földtani Intézet adataikat 1876ban tették közzé, miután szóba került egy üveggyár létesítésének a gondolata. A gyárat természetesen a kvarchomokra és a szénre alapozták volna. Az elemzések általában lignitszerűnek ítélték meg a nagykürtösi szenet, bár előfordult jobb minőségű, feketeszínű, itt-ott kagylósán törő rész is. A fedü felé természetesen 0,5-1 m vastagságig földessé malik, a fekü felé több helyen is bitumenes agyagot találtak benne. Méhes 3717, a bécsi intézet pedig 3435-3763 kalóriásnak írta le.

42 Amikor Hantken 1876-ban ismertette a salgótarjáni szénterületen található bányákat, ill. bányavállalatokat - amelyek a Pest-Salgótarján között létesített vasút 1867-es megnyitása után keletkeztek - megjegyezte, hogy közülük egyik sem érte el a fejlődés azon fokát, melyen a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. a vasút megnyitásakor állt. Ez nem dicséret, gondoljunk a többszörös csődöt jelentő bányatársulatnak a vasútépítkezések miatt elhanyagolt bányáira. Hantken 14 bányavállalat felsorolása után csupán csak annyit jegyzett meg, hogy a megyében volt még bánya: Nagykürtösön, Óváron és Becskén is.

43 A sikertelenségek azonban nem vették el Mescha kedvét, folytatta a megkezdett munkákat. 1876. január 26-án és augusztus 6-án a Nógrádi Lapokban hirdetést tett közzé, melyben önmagáról szólva leírta, hogy már 17 éve látja el a községeket fűtési és cséplőgépekhez használatos szénnel. Az általa termelt szén ára ebben az időben 100 kg-onként 70 krajcár volt. Az érdeklődők megrendeléseiket Balassagyarmaton hétfőn és pénteken adhatták le.

44 Ahogyan Salgótarjánban jó másfél évtizeddel korábban Brellich János is a közlekedés megoldásában vélte felfedezni a bányászat fejlődésének egyik mozgatóját, úgy Mescha is a közlekedési utak megjavítása érdekében emelte fel szavát. Az Ipoly című lapban javaslataival vihart kavart Meschát a Nógrádi Lapok 1873. június 1-én gúnyolódva fogadta. „Ezen, különben föld alatti foglalkozású ember azzal kezdi meg írói pályáját az Ipolyban, hogy folyamodványt nyújt be az alispánhoz útkaparóságért: világosan megjegyezvén, hogy ingyen nem dolgozik, hanem kézbesítsük neki úgymond havonként 590