Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
A Kürtös-völgyében található szénvagyonról Fényes Elek 1847-ben megjelent munkájában már hírt adott, amikor leírta, hogy „Nagy- és Kiskürtösön" kőszén található. 2 A kiskürtösi határban található kőszénről szerzünk tudomást Kacskovics József balassagyarmati nemes kiskürtösi részbirtokának 1847-es összeírásakor: „Nevezetes tőkeképp tekinthető még a kiskürtösi határban a temérdek kőszén, mely máris látható rétegeiben rejlik a határ fele részén, de még eddig míveletlenül. "Vitális István esküdt azonban már 1848. április 26-án azt jelentette, hogy az „ottani bányászok az engedelmességet megtagadván, legközelebb is rakoncátlankodtak". A bepanaszolt rendbontókról, azaz bányászokról további adat nem áll rendelkezésünkre. 3 A szomszédos felsőpalojti birtokán (Hont m.) a feltárt szenet 1847-ben már fejtették és Pestre szállítva értékesítették. Ezek után természetesnek mondható, hogy apróbb turkálásoknak se szeri, se száma nem volt, s az elszenesedett növényi maradványok sokszor magukban is elegendő támaszt nyújtottak a kutatások megindítására. A szénmedence bányászatának történetében e két terület feltárása és hasznosítása pár-huzamosságot mutat. Míg Windsteig Georg bécsi kőbányatulajdonos és Brellich János vasúti mérnök, bányavállalkozók Salgótarjánban és Kazáron kötöttek 1859-ben kőszénkutatási szerződést a Jankovichörökösökkel, addig Nagykürtösön Mescha András bányatiszt a közbirtokossággal kezdett hasonló vállalkozásba. Az 1854 évi osztrák bányatörvény hatására több jelentéktelen egyéni kezdeményezés, majd később társas vállalat alakult, melyek működése tiszavirág életűnek bizonyult. A helytörténet szempontjából érdemes felidézni néhány vállalkozó nevet a kezdetekből: Perger Ignác és társa losonci lakosok Karancsberény határában a Kisaranyi-pusztán, Flamm Dávid a baglyasaljai Mikó-birtokon, a Jankovich-örökösök Salgótarjánban Wéber Alajos irányítása mellett, Mátranovákon Csemniczky Ágnes kapott bányanyitási engedélyt. Ismeretesek ebből a korból a bányanyitások Becskén, Somoskőújfaluban, Csákányházán, Kissztracinban, Karancsalján és Mátraszelén is. A bányakapitánysági és más levéltári forrásokon kívül 1853-tól a nógrádi sajtótudósítások is a bányászat fejlődéséről írtak, amikor megemlítették Fülek és Kékkő vidékének kőszénkincsét: Kisaranyi, Zagyva, Pálfalva és Sztracin községek nagyobbszerű bányáival. A piac, mint termelési ösztönző azonban messze esett a kitermelés helyétől, a helyi ipar pedig korlátozott felvevő kapacitással rendelkezett. A szállítási útvonalak elhanyagoltsága pedig közismert volt Nógrádban. 4 Ezeknek a negatív tendenciáknak az ellenére kibontakozott ezen a területen is a barnaszénbányászat, magán hordva a kor minden megoldásra váró problémáját. Salgótarján és Nagykürtös szénvagyona a gömöri nyersvastermelők terveiben közösen szerepelt, miután 1861-ben kedvező lehetőséget szerettek volna teremteni maguknak a várható vasipari konjunktúrában. Tervbe vették egy finomító vasgyár létesítését a nógrádi barnaszénmedence egy arra alkalmas pontján. A kiküldött társulati tagok ténymegállapítása szerint: „Nógrád megye igen terjedelmes kőszénmedencén fekszik (...) Ezen medence főpontját Nógrádban Nagykürtös és Salgótarján képezik. Előbbi termékeny tót lakosságú vidék, munkaképes és szorgalmas néppel és nagy marhaállománynyal. A nagykürtösi telep 5- 7 láb vastag, de silányabb, mint az ózdnádasdi, míg a salgótarjáni 6- 7 láb vastag, kitűnő minőségű. "Vasgyártásra azonban egyik helyet sem tartották alkalmasnak. Nagykürtöst a szén minősége, Salgótarjánt pedig a közlekedés megoldatlansága és a munkaerő hiánya miatt. A szakvélemény azonban tévesnek bizonyult, mert a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat 1868-as alapítása meg-cáfolta a korábbi vélekedést. 5 Az Ipoly ÉNY-i partján az ún. felsőnógrádi szénterületet morfológiailag alacsony, le-koptatott és felszabdalt dombos vidéknek jellemezhetjük. Barnaszéntelepét, pontosabban lignittelepét a régebbi miocén üledékek felső szintjéhez tartozónak vélték és a gyöngébb minőségét nem a korának, hanem a települési viszonyainak gondolták. 6 Noszky Jenő kutatásai szerint a miocénbe tartozó alsó mediterrán emeletben jelentkezik először faciesváltozás, mely a rétegeket a salgótarjáni típustól megkülönbözteti. A homokos-kavicsos alsó réteg a széntartalmú rétegcsoportnak közvetlen fekürétege. A riolittufa és a kék agyag a középső Nógrádban a kavicsos-homokos rétegek fölé telepedve rendszerint a széntelep feküjét alkotja, itt a felső nógrádi részen csak elvétve található meg. A riolittufára Csalányostól DNY-ra (Nagykürtös felé) közvetlenül rátelepült a széntelep. Noszky a széntelepet 586
