Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

tercebányai bányakapitányság 1917 évi bányakönyvének lapjain a következő bányatelkek szerepeltek a területről: 1. General Stefanik 3 egyszerű bányamérték és 64 889,3 m

2 határköz, 2. General Stefanik I. 4 egyszerű, 2 kettős bányamérték és 1 határköz, 3. General Stefanik II. 2 egyszerű, 3 kettős bányamérték, 4. General Stefanik III. 4 egyszerű és 2 kettős bányamérték és 1 határköz, 5. General Stefanik IV. 1 egyszerű bányamérték és határköz. Az I. számú bányatelek tulajdonosa a Csákányházi Kőszénbánya Rt., melynek központja Pozsonyban volt. (Cakanovské kamenouholné bane úc. spol. Bratislava) A 2-4. sz. bányatelkek tulajdonosa fele részben Hermann Winter Egyesült Szénkereskedelmi Rt. (Spojene uholné spol. úc.spol. Bratislava) és fele részben Hermann Winter Rt. Budapesten. A bányakapitányság 1917 évi bányakönyvének 169-173. lapján szerepelt még az Ibolya bányatelek is, melynek tulajdonosa H. Winter ESZ. Rt. pozsonyi cég volt. A bányatelket Krúdy Pál losonci lakostól 1600 koronáért vásárolták meg. 1928. január 26-án és 1928. március 23-án keltezett okmányok alapján a zálogjog 22 000 korona értékben Krúdy Pál javára lett átírva az Ibolya bányatelken.

6 A terrágiumot a füleki Stephani Mária-Magdolnával kötött szerződés értelmében q-ként 2,75%, dr. Benyovits Lajos és neje Kappler Rózsa budapesti lakosok q-ként 2%, 1935-től 4%, a Sátorosi Állami terület q-ként 2%-ban állapították meg. A Grossmann testvérek szénjogát 35 000 koronával váltották meg. Krúdy Pál Losoncon városi számvevő volt, 1928-ban kezdte meg ismét a csákányházi szén kitermelését, majd 1929-ben a bányáját eladta a Winter Hermann prágai cégnek, amit kezdetben csak béreltek Krúdy Gyulától, az eredeti tulajdonostól.

7 A szenes telepet északnyugati oldalon az Ibolya-táróval, a déli oldalon a Grossmann-táróval nyitották föl. Ennek során sikerült két széntelepet feltárni, melyet 15 méteres meddő választott el egymástól. Az alsó széntelep feküje agyag, a széntelep maga 0,8-1 méter, mely 0,1-0,3 méteres meddővel volt kevert. A felső részben a mintegy 0,7 méteres tiszta szénből a felső széntelep 0,6-08 méter vastagságú volt, de a 0,01-0,03 méteres agyagbetelepülések 3-6 padra osztották. A szénterület nagyságát kutatófúrásokkal és feltárásokkal 1 km

2 kiterjedésűnek állapították meg. A szénkészletét 1,4 méter vastagságot számítva 6 millió q-ra becsülték, figyelembe véve a szén 20%-os termelési veszteségét. A bánya Csákányháza területén, a csákányházi úrbéresek legelője, a zsellérek legelője és az úrbéresek erdeje nevű parcellákon fektetett Ibolya-bányatelek alatt volt. Táróját az 1193-as ingatlanon nyitották fel. Dóri József, az SKB Rt. szakértője szerint 1929 januárjáig 800 vagon szenet termeltek ki belőle (80 000 q) úgy vélték, hogy a területen még bennmaradt 250-300 vagon szén, mely már gyengébb mi-nőségű. A terület határos volt Benyovits Lajos földterületével, amelyre a Winter cég kérte az új adományozást General Stefanik védnév alatt. A három egyszerű bányamérték és határköz területét két táróval nyitották fel, azonban csak az egyik táró volt üzemben. A területen több kibúvás is ismert volt, s a Winter cég fúrásokat végeztetett. Az 1923-ban kötött szerződés értelmében a kutatási idő 1929-ben járt le, ezért fordult az SKB Rt. figyelme is a terület felé. Szerintük a magyar területről indított táróval a szénbirtokot fel lehet tárni. A Csehszlovák hivatalos szervek sem láttak kizárható okot egy ellenőrzés alatt folytatott bányászat esetében.

8 1936-ban a szénbánya egy kettősvágányú lejtősaknával volt üzemben. Az alsópadot (telepet) 138 méter mélyen harántolták, s ebben 3x1,8 méteres profilú vágattal haladtak. 720 méter után érték el a kiékülést, mely a medence rövidebb tengelye irányában volt. A lejtősakna egyben főszállító és légbehúzó szerepet is betöltött. Külön kihúzó 70 méteres aknát is építettek. A külszínre elektromos vitlaszállítás továbbította a szenet. Fejtési rendszerét úgy alakították ki, hogy a fejtési mező csapásmenti folyosókkal 60 méteres fejtési sorokra osztották. A határvonaltól 12 méteres távolságra 3 méter széles áttöréseket képeztek ki, így 12-60 méteres pilléreket fejthettek. A jobb szénminőség és értékesítés céljából 1931-ben szénosztályozót építettek a bányához a Fülek-Salgótarján közötti vasútvonal mentén. A bánya 1 km távolságra feküdt az osztályozótól. Brikettgyárat a brünni cég 1935ben létesítette, ám a június-december között lefolytatott termelés után a gyártást beszüntették. Az 576