Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
ter vastag, jobb minőségű felső padját. A leművelésnél omlasztásos pillérfejtést alkalmaztak. Ennek során 30-30 méteres közökre osztották fel a szénmezőt, feltörésekkel pillérekre tagolták, majd viszszafelé haladva fejtették ki az ácsolatok kirablásával. A mezőben nem volt vető, könnyű üzemű bánya volt. A kitermelt barnakőszén szállítását kötélpályával oldották meg. Először 1891-ben épült meg a Vízválasztó-Rónabánya közötti 2100 méteres kötélpálya. 1938-ban lebontották, 1940-ben újraépítették. Az indulásnál átmenetileg fékező művel üzemeltették, és ugyancsak átmenetileg szállították szekerekkel a szögállomásra Gusztáv-tárótól a szenet. Megépült a végleges szakasz és így a teljes hosszúság négy kilométer lett. A szögállomásnál 30 LE-s gőzgépet telepítettek. A kötélpályán a magassági különbség 125 méter, 38 faállvány (piramita) a kötelek tartását, a vonókötél vezetését szolgálta. Vízválasztón a kötélpálya kasokat kettesével, alvázas kisvasúti kocsikra rakták és úgy szállították le a zagyvái rakodóra. A termelés rohamosan emelkedett, 1891-1910 között a termelés 23 320 342 q volt. 1911-ben nyitották meg a IV. sz. Gusztáv-tárót, később ugyanitt 1953-tól a Szilváskői-tárót. Azonos termelési szinten folyt a bányászkodás, amíg az 1929-1933-as gazdasági válság fokozatosan vissza nem szorította. Gusztáv-táró csak saját szükségletre, az erőműnek és a ceredi szeszgyárnak termelt. Az egész medence termelése is visszaesett. A fordulópontot az 1938-as év jelentette, hiszen a háborús készülődés általános termelésnövekedéssel járt. 1928-1940 között nem volt Rónán bányászkodás, ekkor Szilváskőn csak egy csapatnyi bányamunkás dolgozott a rónai lakosok számára fejtette a szenet. A rónai oldalon az 1950-es években három üzem működött, a III. telepben, annak alsópadján dolgozva. A szén-telep vastagsága 1,6-2 méter volt. A felső pad jó minőségű, tiszta szenet adott, vele szemben az alsó pad szenének fűtőértéke 2700 kalóriás volt. A vízválasztói erőmű egyre több szenet igényelt, 1938-ban megépült a vasötvözetgyár s áramszükségletét az erőmű fedezte. Az újrakezdéskor az elavult és leromlott kötélpálya-szerkezeteket elbontották, új faállványokat építettek. Üzemképessé tették és 1940-ben megnyitották Gusztáv-tárót. Elsősorban a VII. sz. tárót üzemeltették, ennek szénmezeje Zagyvaróna és Vecseklő határában feküdt. A ma már leművelt III. telep alsó padját fejtették le, átlagos vastagsága 1 méter volt. Ez a mező a korábban leművelt Gusztáv VI. tárótól északra eső területen volt, feladata az erőmű porszénnel történő ellátása. Szénvagyona 1942-ben 14 398 000 q volt, 800 000 q-t fejtettek le belőle. Napi termelés 26,2 vagonnak felelt meg. A széntermelés 72%-a fejtési szén, ennek 60%-át frontok adták. A munkások létszáma 248 fő volt, év végén 15-20 embert még foglalkoztattak volna. A munkaprogramjuk szerint a széntelepet annyira kellett elővájni, hogy a frontfejtési kísérleteket megkezdhessék. Az első frontot októberben telepítették meg, további feladat a fejtőkalapácsokkal novemberben megkezdett kísérletek folytatása. A fejtőkalapácson kívül még réselőgépet is szerettek volna beépíteni a termelés olcsóbbá tétele végett. Fejtőkalapáccsal történő kísérletezés A Zagyvái bányakerülethez tartozó Gusztáv-táróban, annak siklójában az 5. és 6. osztály között telepített frontfejtésben 1941 november hótól kezdve 3 db sűrített levegővel hajtott fejtőkalapáccsal kísérleteztek. A fejtőkalapácsok üzemben tartásához szükséges sűrített levegőt egy 110 m 3 /óra teljesítményű, Drabech-féle gyorsjáratú kompresszor szolgáltatta, amelyet egy Ganz gyártmányú 1440 ford.sz., 340 Vos, 50 periódusú, rövidrezárt motor hajtott meg szíj hajtás segítségével. A berendezés hűtését egy 30 liter/perc teljesítményű centrifugált szivattyú látta el, amelyet kettős fogaskerék áttétellel 1 LE-s 330 Vos 144 ford.sz. és 50 periódusú rövidre zárt motor hajtott meg. A kompreszszor berendezése a 4. osztón kihajtott és elkerített géptérben volt elhelyezve, ahonnan a sűrített levegőt a frontig 100 mm átmérőjű, a frontban pedig 50 mm átmérőjű csővezeték szállította. A kezelői utasítást a géptérben helyezték el. Gusztáv-táró szénvagyonát 1944-ben 12 205 000 q-ra becsülték. Lefejtésre 1,1 millió q-t tervezték, de csak 923 569 q-t teljesítettek. A széntermelés 36,1 vagon átlagnak felelt meg, 73%-a fejtésre esett, frontfejtés nem volt. Munkáslétszáma 312 fő, elégséges volt programjának teljesítéséhez. Miután a frontfejtési kísérletek nem jártak megfelelő eredménnyel, a feltárt szénterületeket hazafelé ha563
