Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

A fejtési szén mintegy 15%-a frontból került ki. A munkáslétszám novemberben 114 főre apadt, s ez a létszám a januári 16,5 vagonos teljesítmény eléréséhez is kevés volt. A hiány mintegy 90 bányamunkás. Az elmúlt évben feltárták már a Margit-táró visszahagyott III. telepi alsó padját egy táróval. 1942-ben lefejtették a II. László lejtősakna szénpilléreit s megkezdték az Új-Margit-táró visszahagyott III. telepi alsó padját egy táróval. 1942-ben lefejtették a II. László lejtősakna szénpilléreit s megkezdték az Új-Margit-táró elővájásait és fejtésre való előkészítését. 1943-ban a László-lejtősakna üzeme megszűnt. Helyette a régi inászói üzemek helyén a székvölgyi Lajos-táró visszahagyott pilléreiben kerestek kárpótlást.

37 Az inászói bányák szénben bővelkedtek, a maradéktalan kitermelésük azonban nem történt meg. A nehezen megközelíthető szénpilléreket benthagyták. Ezeket tárták fel 1919-től a következő bányákkal: Margit-táró 1919-1923, Nándor-táró 1919-1923, Kakas-táró 1921-1924 (InászóVízválasztó közötti hegy gerincén kibúvásokra telepített több táró neve. 1950-es években a szénkibúváson külfejtést nyitottak), Rezső-táró 1922-1924, Szőlőverő ereszke 1925-1925, Kerekbükk-táró 1923-1926. Régi inászói bányák: Ó-László-táró 1873-1879, Rezső-táró 1874-1879, Mária-táró 1874-1882, László-táró 1878-1901, Zichy-akna 1881-1896, Király-táró 1883-1905, Ferenc I. akna 1890-1909, Ferenc II. akna 1908-1912. További bányanyitások: Ferenc-lejtősakna II. 1951-1962, Inászói külfejtés 1965-1968. A székvölgyi szénmezőt Inászó-pusztától egy 100 méteres mellékvető választotta el. A széntelep kibányászására 4 tárót és 2 lejtősaknát telepítettek, s ezek segítségével a III. sz. széntelepet fejtették, mely 2 méter vastag volt. A felsőpad jó minőségű, az alsó pad azonban palával átszőtt. Az első Lajos-tárót 1889-ben kezdték kihajtani és már 1890 augusztusában termelt. 1891-ben hajtották ki a II. sz. Lajos-tárót, majd a III. és a IV. számú tárókat. A

II. sz. táró szintje alatti szénpillér feltárására ereszkét mélyítettek, ahol szállító, szellőző és vízemelő gépekről kellett gondoskodnia a vállalatnak. A gépi berendezéseket a föld alatt helyezték el, a füstgázt 100 méteres légaknán keresztül juttatták a külszínre. A mélyebb részeket két lejtős-aknával tárták fel. Az I. sz. Lajos lejtősakna 140 méter hosszú, 250 mm esésű, a II. sz. Lajos-lejtősakna 500 méter hosszú és 55 mm esésű volt. A tárók és a lejtősaknák 1913-ig működtek, 33 930 000 q szenet termeltek. A ki nem szedett szénpilléreket itt is 1919-től kezdték újranyitni. 1923-ban Soldos László birtokán (Székvölgy) az SKB Rt. nyitott újra területet. A Bikás-völgyben, a szomszédos inászói bánya üzemvezetőjének Hős Nagy Lajosnak az érdeme, hogy üzeme széntermelésének kimerültével új terület után kutatva Székvölgyön fejtésre érdemes és elég tekintélyes szénpillért fedezett fel. így jöttek létre rövidebb-hosszabb ideig működve a következő kis bányák: V. sz. Lajos-táró 1923-1926, III. sz. Lajos-lejtősakna 1923-1926, IV. sz. Lajos-lejtősakna 1924-1929, Csengőkúti-lejtősakna 1926-1928, Kerekbükki ereszke 1927-1929, Aranyosi-lejtősakna 1929-1929, Anna-táró 1929-1929. Az inászói és székvölgyi bányák együttesen 6 500 000 q szenet termeltek. Székvölgyben a III. telepet 1942-ben kezdték feltárni, mely a 0,3-0,5 méter vastag és 4000-4200 kalóriás volt. A telepet 6 pillérben találták meg. Itt telepítették meg a szőrösi két tárót, a székvölgyi 1. sz. tárót és az I. és II. lejtősaknákat. Kazár határában létesítették az Üsztenbikk és Kerekbikk dűlőkben Soldos Béla birtokán a VIII. sz. Lajos-tárót. Üsztenbikktől keletre voltak a Szőrösi-völgyben a Székvölgyi-tárók Osztroluczky Miklós birtokán. 1943-ban lefejtettek egy kis pillért 200 000 mázsával, a többi pillér terrágiális nehézség miatt függőben volt. Az egyes bányáktól 200-1000 méteres siklókon jutott le a szén a villamos vasút szintjére, majd innen a 17 km-re lévő zagyvái rakodóra. 1944-ben szüntették be termelésüket. Hosszú szünet után a bányászkodás 1958-1967 között indult meg ismét Székvölgyön. A

III. telep benthagyott 2,2 méter vastag alsó padját két lejtősaknával fejtették le.

38 Röviden kell szólni Inászó-bányatelepről is. Tóth Zoltán igazgató-tanító visszaemlékezése híven adja vissza a hajdani nagynevű bányásztelep mindennapjait: „Ott, ahol a Zagyva patak már él, térképen létezik s csermelyként csörgedez a sötét erdőkkel kanyargó szűk völgyben, újabb forrásokkal gyarapodva eléri a Csernyik-nevű völgytorkolatot, innen nyugati irányban egy emelkedő hosszú völgy húzódik. 560