Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

éves szállítási tapasztalatra hivatkozik 1850-ben. A kőszénbánya vezetése azt remélte, hogy ezek után nagyobb számban jelentkeznek fuvarosok szénszállításra, amit zagyvái és poroszlói rakodók rendbetételével is igyekezett elősegíteni. Toborzónak azt írták, hogy Zagyváról Poroszlóra csinált út vezet és a távolság is kisebb, mint bármely eddigi hely, ahová szenet fuvaroztattak. Szükség is volt a biztatásra, mivel köztudottan oly rosszak voltak a megyei utak, hogy aki rakott szekérrel egyszer végigment rajta, tengelytörés nélkül ritkán úszta meg.

6 A szénbánya munkásainak nevét Wéber Alajos „szénbánya fel-ügyelő" 1850. szeptember 6-án keltezett jelentéséből ismerjük. Ez az első dokumentum a megyei barnakőszén bányászat szakmunkásairól. Az Inászó-pusztán „a Kő Szénbányánál dolgozó s ottani tartózkodóknak mint ideiglenes lakó bányászoknak nevei feljegyzése" című iratban kilenc bányászt neveztek meg származási hely jelölése nélkül. Ezek a következők: Tiltz Melchior, Tiltz Josef, Nigratska István, Eger Gotfried, Khercsek Ferentz, Pillárik Antal, Pillárik Kari, Otta Ventzel, Jelitzky Mihály.

7 Moosbrugger Hyeronimus Bécsben lakott, bányájánál talán ha kétszer járt. Minden munkát Wéber Alajos igazgató mellett Mauler János felügyelő irányított. A bányamunkások száma 1851-ben már 14 főre emelkedett, akik munkáját a lőporhiány hátráltatta. Mivel a kőszénbányák műveléséhez „évente nagy mennyiségű lőporra lévén szükség", a füleki kerület közigazgatási biztosánál kellett igazolást kérniük az igényelt lőpormennyiséghez. A füleki kerületi biztos 1851. december 26-án keltezett jelentéséből a következőket ismerhetjük meg: „Moosbrugger Jeromos bécsi lakos igen ritkán jár le Zagyvára, sőt néha két évek lefolyása alatt alig egy ízben látogatja Zagyva községben a kőszénbányákat, s evégbül politicus viselkedésérül legkisebb tudományt sem szerezhettem, kivévén, hogy a nevezett haszonbérlő Bécsben Józsefváros Glatzi nevű terén 210. sz. alatti házban lakik, mivégbül véleményem szerint a bécsi policia legjobb felvilágosítást adhatna. A bányákban a kőszén legjobb felvetésére évenkint nagymennyiségű lőporra lévén szükségek, amiatt, mivel jelenleg lőporuk nincs, Weber Alajos bányák igazgatója és Mauler János a munkások felügyelő állításuk szerint nagy veszteséggel dolgozni kénytelenítettnek. Ami a lőpor kezelését illeti, az Weber Alajos igazgató felügyelése és kezelése alatt tartatik és csak bizonyos kis mennyiségben elkészítve Mauler János felügyelőnek minden egyes munkásra kiadatni szokott, mely azután Mauler János felügyelő jelenlétében a munka alkalmával felhasználta tik. Mind Weber Alajos, mind pedig Mauler János a helybeli plébános és elöljárók állítások szerint egész jó jellemű, csendes magokviseletű férfiak, valamint a 14 bányászok ellen e részben semmi kifogás nem tétetvén, jó szellemű egyéneknek, a községi elöljáróság által állíttatnak lenni. '* A zagyvái bánya nehézségekkel küszködött, Mauler János pl. 1853. május 10-én munkabére fejében (napi 1 ezüst forint) kénytelen volt beperelni Wéber Alajost. Mauler 1853. december 14-én vehette csak fel elmaradt bérét, 412 forint 28 krajcárt (1852 decemberétől havi 30 forint a bére).

9 A társaságot nem hagyta ott, mert honossági, illetve letelepedési kérelmet nyújtott be öt évi zagyvái tartózkodás után mint „másod kőszénbánya igazgató". Mauler Jánosról annyit tudunk csak, hogy 1831ben született külföldön. Vele egyidőben kért letelepedési engedélyt Breinlich Károly porosz származású bányász is.

10 A dokumentumokban a zagyvái bánya „Steinkohlenschurfbau Zagyva des Hyeronimus Moosbrugger" néven szerepelt.

11 A korábban említett közlekedési, értékesítési nehézségek, a felvevőpiac beszűkülése következtében Moosbrugger kénytelen volt felhagyni a bányászattal, helyét 1854 végén Preussner József pesti szénkereskedő és bányabirtokos vette át. Preussner apja mellett ismerkedett meg a kőszénbányászattal, majd miután 1859-ben felhagyott ezzel a foglalkozással, 1872-től pesti képviselőtestületi tag, 1897-ben hunyt el. Preussner neve mellett a „Steinkohlengewerke und Lieferant der Ersten К. К. Priv. Donau-Dampschiff-Gesellschaft" szerepelt. A zagyvái szenet ő is a pesti dunai rakpartra szállíttatta. Dzsida József tudomása szerint a tarjáni fuvarosok napokon át táboroztak sátor alatt és kínálták a kőszenet. A kitermelt barnakőszenet vitték továbbra is Poroszlóra, hiszen a szerződés szerint elsősorban a DGT számára szállítottak.

12 Wéber jelentése szerint 1854-ben egy felőr, 16 vájár, 8 csillés és 6 napszámos dolgozott az inászói bányában. A Gazdasági Lapok az „Ipolysajóvölgyi vasút" ismertetésekor azzal érvelt, hogy az épülő vasútvonal mentén „több helyütt nagyszabású bányák vannak művelés alatt" s ezzel egyidőben Zagyvát is megemlítette.

13 Wéber Ala556