Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
5 bányatelek és 1 határközzel lefedett terület alatt fej-tették a szenet. A bányatelkek 34 adományozott egyszerű bányamértékből álltak, és 1 586 013,86 m 2 területet fedtek be. A századfordulón a bányászat két, telepkibúvásra telepített táróból állt. 23 1874-ben 485 920, 1876-ban 660 280, 1891-ben 777 390, 1895-ben 997 000 mázsa volt a bánya termelése. 1891-ben 156 férfi dolgozott a bányában, 1896-ban a létszám 172 főre emelkedett, ebből 22 azonban gyermek volt. 24 A szénbányák termelése 1897-ben már 1 001 000 q-t ért el. 25 A 19. század végének munkarendjére, fejtési technikájára is van adatunk Litschauer Lajos 1892ben megjelent „Bányamíveléstan" с munkájában leírja a Salgótarjánban használatos fejtésmódot Petrovics András bányamérnök tájékoztatása alapján, mely megegyezett az ózdi széntelepek fejtésmódjával. Kalecsinszky Sándor 1901-ben így foglalta össze a salgótarjáni bányák technikáját: „A tárnákból, melyek egyúttal főfeltáró vágatokul is szolgálnak a széntelepben, azok irányára merőlegesen nyomozó vágatok, fővágatok, alapközlék, ezekből pedig 16-20 m távolságokban 100-300 m hosszú fejtő vágatok hajtatnak egészen a fejtési határig (kibúvás, régi fejtő terület határa, vetődés vagy a szomszédos bányamű határáig), közben a fejtő vágatok szükség szerint, de rendesen 25-25 m távolságokban légközlék által lesznek egymással összekötve. A fejtési határ eléretvén, a fejtés hátulról visszafelé, a fejtő vágatokra merőleges irányú és a fedő szilárdságához mérten 3-4 m szélességű szeletek, pászták által történik. A lefejtett szeletek (pillérek), az ácsolat kiszedése által beomlasztatnak. A bányamű összes vágatai 80 cm nyomtávolú vasutakkal vannak ellátva, melyek a fő feltáró vágatokban 3%-os emelkedésűek. A nyomozó- és fejtővágatoknál sokszor a hullámszerű településhez kell alkalmazkodni s így ezekben az emelkedés változó. A lefejtett szenet a munkahelyen közvetlenül 800 kg szenet magukba foglaló csillékbe rakják, melyek a fejtő vágatokban emberi, továbbá azonban vonatokká kapcsolva lóerővel szállíttatnak a külre, ahol a szén osztályozó rostélyokra döntetvén, darabos és apró szénre különíttetik el. Az osztályozó rostélyokra döntött szén, közvetlen a fogaskerekű vasút kocsijaiba hull. Ezen vasút, mely kizárólag a salgói szénnek a salgótarjáni aczélgyárba való szállítására szolgál, 6 km hosszú, melynek két részlete 900 és 600 m hosszúságban fogasrúddal van felszerelve, a többi része pedig mint egyszerű adhaesiós pálya építve. A fogasrúddal felszerelt pályarész emelkedése 100%-os, az adhaesiós részek legnagyobb emelkedése 22 %-os. A közlekedést két egyidejűleg üzemben álló lokomotív közvetíti. A szállító gyorsaság a fogasrúdon 8 km, az adhaesiós pályán 14 km óránként. A vonatok 15 darab 20 q szénnel terhelt kocsiból állíttatnak össze. " 26 A bányamunkások munkaideje nappali és éjszakai beosztással mindkét esetben 12 órai volt, melyben benne volt a bányába történő beszállás és kijövetel ideje, valamint az étkezés ideje is. Erre egy óra volt biztosítva. Salgóbányán nőket nem alkalmaztak bányamunkára, a gyermekeket pedig 14 éves kortól vették fel. Kezdetben 14-16 éves kor között „takaroncok" (Sauler), azaz takarítófiúk vagy csillések voltak nappali műszakban. Tizenhat éves kortól kezdve már éjszakai munkára is beosztották őket. 27 Ismereteink szerint 18 tárót telepítettek a 3 kis mélységű akna és egy külfejtés mellett. Művelés alatt a III. telep felső padja állt, mintegy 2 méter vastagságban. 1868-ban a Sándor táróval nyitották fel a széntelepet. A tárót az egykori telepen, az élelemtár (ma élelmiszer bolt) közelében, attól északi irányban hajtották ki. Felhagyása után kertek létesültek környezetében. Az Antal-táró után 1871ben a Mellék-tárót nyitották fel. 1878-ban létesült a Corvin-táró. 1881-86 között I-II-III. sz. tárókat telepítették. Ezeket a bányákat a bányateleptől délkeleti irányban, a Zagyva forrásához meredeken lejtő hegyoldal peremén hajtották ki. Létesítményeiből mára semmi sem látható. A szénterület nyugati részén kis tárók (A-G) egyazon mezőt fejtették. A műveletek elmozdulásával mindig újabb és újabb bányanyílást létesítettek. A tárók a Salgóbánya-telepre vezető közúttól déli, illetve délnyugati irányban helyezkedtek el a Medves bazalttakaró pereme alatti szinten. Meddőhányóik a Somoskőújfalu felé lejtő völgyben találhatók. A keleti részen, a legnagyobb szénvagyonnal rendelkező területeken az István táró létesült, mely ma is megtalálható. Bezárása után 600 méteres szakaszát víznyerés céljából tartották meg. A Hunyadi-táró bányanyílása a bányateleptől ÉNY-ra található, a köz-út544
