Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

ba. Kitermeltek 774 500 q szenet, szénvagyona 270 000 q maradt. A szenét 3200 kalóriásnak tartották. A Szurdok egy 564 méter hosszú lejtősakna volt, melyet a homokterenyei kelet-nyugati fővetőig tártak fel. A

II. telep itt 0,6 méter vastag és laza homokkövön feküdt. Kitermeltek 58300 q szenet, a szénvagyonát 200 000 q-ra becsülték. Az I. telepet ugyan megfúrták, de kitermelésére nem gondoltak. A lejtősakna szene 4100-4300 kalóriás volt, a bányában csak 10 emberrel dolgoztak. A bánya művelésre alkalmas állapotban volt, rendelkezett szállítógéppel, szivattyúval és ventillátorral. Közvetlen csatlakozás lehetősége is volt az iparvasúthoz. Szurdok-lejtősakna 1950-1970 között is dolgozott. A II. telep átnyúlt az SKB Rt. homokterenyei szénbirtokába. Az István-táró a régi tárók közé tartozott, leművelése után telepített Új-István-táró főközléjét bejárhatták, de nem üzemelt. A bánya a II. telepet művelte 1 méteres vastagságban, fűtőértéke 2700-3990 kalória volt. Kitermeltek eddig 598 600 q szenet, feltárva 200 000 q volt. A

III. telep itt palás, művelésre nem érdemes. 1930 januárjában a termelés 150 vagon volt, ezért munkáslétszámát a minimumra redukálták. Az SKB Rt. kisteleki bányájának szénmezeje Mátraszele, illetve kisebb részben Homokterenye község határában feküdt. A szénjogok egy részét az SO Rt. a MOKTÁR-tól bérelte, illetve vásárolta meg. Ezen a területen a Medves-Szilváskő bérc délkeleti folytatása-ként az I. telepet fejtették, mely 0,7 méter vastag volt. A bányamező széttagoltsága miatt 1935-től 4 lejtősaknát telepítettek a Kistelek-dűlőben a közel 16 millió q reménybeli szén-mennyiség felszínre hozatala céljából. A mizserfai kerülethez tartozó kisteleki bányamező, mely pótolta a János és Gyula kimerülő termelését, kutatását 1935-ben befejezték. E bányamezőt egy közös szállítási gócpontból sugárszerűen kiinduló 3 lejtősakna szénmezejére telepített új lejtősakna fejtette. A gócpontból függő sodronykötélpályával (2,2 km) vitték a szenet a mizserfai osztályozóra. A széntelepet 1936-ban érték el, 1938-ban nyíltak meg a kisteleki lejtősaknák.

29 A négy lejtősaknás kisteleki üzemnek Adorján Henrik bányafelügyelő volt az üzemvezetője. Őt váltotta fel 1939-ben Frank Lajos. Átszervezés folytán mind a négy lejtősakna és a mizserfai újonnan nyitott második telepi lejtősakna üzemvezetője lett. Ezt megelőzően 1941. január 1-én üzemvezető főmérnökké léptették elő. A mizserfai lejtősaknát, valamint a kisteleki 500 méter hosszú ún. mélyereszkét a hozzátartozó 200 méteres mély függőleges beszállóaknát már ő telepítette, tervezte meg. Ennek összes bányászati, külszíni építési és gépészeti munkálatait házilag végezték el. A mélyereszkével a Kisteleki II. sz. lejtősakna mintegy 80 méterre levetett mezejét tárták fel. Az üzemvezetői teendők ellátása mellett sokat foglalkozott a vájárképzéssel is, mert ebben az időben szervezték meg az üzemi vájárképzéseket is. A kisteleki bányákban a 40-es években folytak kísérletek a frontfejtések bevezetésére kezdetleges gépesítési szinten. Nem voltak láncos vonszolóik, általános fronti szállítóeszköz a rázócsúszda volt. A mélyereszke megnyitásakor eddig nem tapasztalt talpduzzadás jelentkezett az I. telepben frissen kihajtott vágatokban, hogy ez jóformán lehetetlenné tette a további elővájási munkákat. Az akkori kőzetmechanikai ismeretek birtokában mezőben haladó széles frontot nyitottak - mintegy 60 méteres szélességben - ami itt sikeres volt. A nyomás maximuma a front közepére tevődött át, a vágat egyik oldalán az omlasztott térséggel érintkezve máglyákkal biztosítva lehetővé tették a talpduzzadás erőteljes csökkenése következtében a termelt szén csillékben történő kiszállítását. A mezőnek ez a délnyugati része ezzel a módszerrel lefejthetővé vált. Hasonlóval, mezőben haladó fronttal kísérleteztek a mizserfai II. telepben is, de itt jobbnak bizonyult a Mátranovákról átvett csúszdás pásztafejtés. Ez teljesítményben felülmúlta Mizserfán a frontfejtést. A háború éveiben jól termelő üzem volt Kistelek, s így a munkások foglalkoztatása is teljes volt, keresetük a maximumot érte el. A háborús front közeledtével a kitermelt barnaszén vasúton való elszállítása megszűnt, ennek ellenére november hónaptól december közepéig folyt a termelés és a szenet a kistelek-mizserfai kötélpálya mizserfai végállomása közelében a csilléket egy szerkezettel a kötélpályáról (a magasból) közvetlenül a térre döntötték. Ez a szén - mintegy 200 000 q öngyulladás folytán hamarosan tönkrement, csak kisebb részét lehetett a front elvonulása után hasznosítani. A megoldás azonban kereseti lehetőséget adott a munkásoknak és tüzelőt az ott lakóknak télre. 534