Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

nyei alapján úgy találták, hogy a III. telep 2 méter vastag, de ennek csak a felső 0,8-1,3 méteres padját érdemes lefejteni. Papp Károly 1915-ben megjelent munkája az 1910-es adatokra támaszkodva a község határában a Lajos-tárón kívül két lejtősaknát említett. Az egyiket a széntelep nyugati részén a 2 méter vastag telepben, a másikat az északi részen a telep dőlésében telepítették 420 méter hoszszan. Az SKB Rt. 1921 után csak 1933-ban vásárolt szénterületeket és szénjogosítványokat a határban. 1921-ben a MÁV mizserfai vasútvonalából 4 km-es iparvasutat építettek ki a kazári rakodóig.

21 Dr. Soldos Béla putnoki lakos 29 kh 1339 nöl területet adott át az SKB Rt-nek lakótelep létesítése céljából. A vállalat 104 lakást épített fel a Képoldal dűlőben. Az 1920-ban felnyitott Béla-táró a Szökresortvány (Szők ortvány?) dűlőben volt. A bányanyílások ma már nem láthatók. A birtok özv. Jankovich Miklósné tulajdona volt, tőle vette meg Soldos Béla 1913. október 15-én. Ugyan-csak 1920-ban telepítették a Flóris-tárót. (1920-1923 között létesültek a vizslási lejtősaknák). 1926. február 25-én Osztroluczky Miklós ny. főispán Kazár községhez tartozó „szőröspusztai" birtokrészén a puszta és a malom között területen, a Zagyva délkeleti oldalában telepítették meg a Csengő-lejtősaknát (Csörgő berki). 1927-ben a Kerekerdei-lejtősakna (Kerek bik erdő) létesült, bezárására 1938ban került sor. 1929. április 24-én a II. sz. lejtősaknát tárták fel a Fehérfa dűlőben (Fejérfa). Gergelylejtősaknának is nevezték s a kazári belterület nyugati része alatt dolgozott. A Gergely-aknai széles művelés ( 16 m) során a 2 méteres szállítóvágat két szárnya 7-7 méteres volt. A pászták csapás mentén, lépcsőzetesen követték egymást, egyszerre 3 paszta volt művelve. A gazdasági válság kedvezőtlen hatását az SKB Rt-nél tovább fokozta, hogy a minőségi szénkereslet emelkedése miatt át kellett térni a vizslási vékonyabb telepek művelésére is, mely a teljesítmény lecsökkenését vonta maga után. A kazári bányák bezárásának gondolata 1930-tól napirenden volt, azonban csak 1939-ben határozták el véglegesen. A határban telepített Gergelyvölgyi-lejtősakna, Vizslási-lejtősakna és az ún. Forgách-lejtősakna üzemét átmenetileg 1939. március 22-én leállították. A Gergelyvölgyi-lejtősakna feltárási és elővájási műveletei az I. telepben elmeddültek, Vizsláson szénsavbetörést kaptak, Forgáchon a régi akna bányamezejét kutatták át, itt nyitották a II. sz. széntelepben az új lejtősaknát, de a kutatás eredménytelen volt. A bányák bezárásáig összesen a terület alól 9 500 000 q barnakőszenet termeltek ki. A

II. Világháború szénkonjunktúrája miatt a medencében feltalálható vastagabb telepeket újból művelésbe fogták s nyitották fel újból a kazári bányákat. Ekkor létesültek a Korpás, a Gergely-lejtősakna, Gergelyvölgyi-tárók üzemei. Olcsó, könnyű művelésű bányák voltak, 1955-ben merültek ki. Összesen 8 780 000 q szenet termeltek. Kazár határában, a Korpás oldali dűlőben volt a Mátyásbánya a Korpás-lejtősakna közelében. A szénjogosítványokat 1921. augusztus 18-án Fiala Józseffel kötött szerződés révén szerezték meg. (Fiala 1921. január 6-án vette meg a területet). Szénkitermelésére 1943-ban Tóth kapcsos Lajos mátraszelei lakos kapott engedélyt az SKB Rt-től. Itt létesült a Mátyás-lejtősakna. 1941-ben a III. telepben kezdték meg a II. sz. Gergely-lejtősakna (1942-1950) kihajtását Kazártól ÉK-re. 1945-ben nyitották meg a Pólyos-lejtősaknát (1945-1950) az I. és III. telepet művelve. Az 1938-ban beszüntetett I. Gergely lejtősaknát 1947-1955 között nyitották fel ismét. 1950-ben nyílt meg Pólyos II. lejtősakna s 1957-1964 között táróbányaként működött. 1978-tól Pólyos külfejtés üzemelt. A Kazár környéki bányaművek 1955-ben merültek ki, működésük során 10 millió q barnakőszenet termeltek. Az államosítások után nyitott kazári bányák már átmenetet jelentettek a mizserfai bányaművekhez (György, Szurdok, Tőkés, Gyula) mert művelési szempontból a mizserfai bányák jellegzetességeivel rendelkeztek.

22 A kazári szénbányák: az SKB Rt. Zagyvái-kerülete a korábban meglévő Tarjáni-illetve Inászóikerületből jött létre amelyben a kazári bányák is megtalálhatók voltak. A csak részben területet érintő inászói bányászatról tudni kell, hogy egy tektonikai árokban folyt. Az árok produktív mezője 5,9 km hosszú és Salgótarjántól Kazárig (Aranyos-puszta) húzódott. Az inászói völgyben feküdtek a László-tárók, Ferenc- és Zichy-aknák, továbbá délkeleti irányban a Lajos-tárók bányamezeje, melynek szene már nem érte el az inászói minőséget.

23 A László-tárók az inászói völgyben, a bányateleptől délre illetve délkeletre fekvő szénpilléreket fejtették egészen a kibúvásig. Az Ó-László-táró 1873-1879 között működve összesen 4 095 206 q szenet termelt. A bennhagyott alsópadjára telepítették 1942-1949 között működve az Új-Margit-tárót. A László-tárna 1878-1901 között három egymástól el522