Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

az aprószenet további három szemnagyságra bontotta. A rakodó mellett földalatti, 1000 vagonos darabos szén készlettározó is épült. A pálfalvai villamoscentrálé 2 db Láng gőzgép és Ganz generátor segítségével termelte az áramot. 1939-ben a salgótarjáni medence szétszórtságát megszüntetendő, központi műhelyt építettek, melyet 1940-ben mozdonyjavító, 1941-ben vonalszerelő műhellyel egészítettek ki.

35 A pálfalvai bányatelepen a kolónia építésének első szakasza 1901-ben fejeződött be. Ezután csak kisebb számban munkáslakások építését végezték 1906-1907-ben. A bányatelepen 1909-ben kórház, 1921-ben munkásotthon, sportpálya épült. A kolónia házainak renoválására 1941-ben került sor s vele egy időben két iskolaépületet is emeltek. A bányakolóniát Salgótarjánnal egy 3,3 km hosszú keskeny nyomtávú villamosvonal kötötte össze két 600-600 méteres alagúttal.

36 Az alsópálfalvai és kazárvölgyi tárók művelési területét az Alsópálfalva község határában fekvő, vetőkkel izolált, a fővölgy szintje felett fekvő Frigyes-aknai és andrásfalvi művelésekkel meg nem közelíthető, elvetett pillérrészek képezték. A jelentéktelen kis üzemek a vasútvonaltól keletre a 367 méter magas Dióhegy és a 354 méteres Borzlyuk közötti részen létesültek, a Kazárvölgy északi lejtőin. A két alsópálfalvai táró szenét lóvasúttal szállították a pálfalvai temető melletti kis segédrakodóra. A telepvastagság 0,6 méter volt, melyben haladópászta fejtést alkalmaztak csapásirányban. Míg Frigyes-aknán 0,8 m

3-es csilléket használtak, itt csak 0,5 m

3-es volt forgalomban. Jellegzetességük volt az alacsony építési módjuk. Az alsópálfalvai tárók 1908-1913 között 1 910 000 q szenet termeltek. Az andrásfalvi és Frigyes-aknai műveléssel el nem érhető szenet fejtették a kazárvölgyi tárók is, amelyek kis kiterjedésűek voltak. 1921-1933 között 1 600 000 q szenet hoztak a felszínre belőlük.

37 Zagyvapálfalvától délre, a 21-es országút és a vasútvonal jobb oldalán a Csókás-völgy, Pap-völgy és Nagy-völgy torkollik a Tarján patak széles árterébe. Az itt található bányákat összefoglaló néven: kotyházi bányáknak nevezték el Kotyháza-puszta után. A Kotyházi-lejtősakna a 21-es országút salgótarjáni bevezető szakaszától nyugatra, a Kotyházi-völgyben vagy más néven a Pap-völgyben létesült Zagyvapálfalvától délre. A területet 1904-ben Hoffmann Richard bányamérnök kutatta át az SKB Rt. megbízásából s akkor 4 millió q szénvagyont tételezett fel. A tervek szerint Frigyes-aknából tárták volna fel a szénterületet (Solymossy-birtok). A lejtősaknát végül 1917-ben telepítették. 1918-ban kezdett termelni s 1929-ig üzemelve 4-600 000 q szenet adott. A termelés során sűrített levegővel működő fúró és réselőgépeket használtak. A lejtősakna külszíni siklópályájának nyomvonalán utcát alakítottak ki napjainkban. A lejtősakna helye az erdősült környezetben nem található meg.

38 Déli irányban, Márkháza pusztától ÉNY-ra, a Mérges hegy (268 m) déli lábánál, a Nagy völgyben mélyítették le a Tót-Marokházi vagy Márkházi-lejtősaknát. Kedvező körülmények között üzemelt. Az SKB Rt. 1904-ben végzett kutatása során 19 méter mélyen fedezte fel a barnaszenet. Feltárására azonban 1918-ig kellett várni. A gyenge minőségű széntelepet, mely nedves is volt, 1925-ig termelték. A kibányászott szenet a Gulibák-táróhoz vezető siklópályán és kisvasúton szállították el. A feltárt szénterület 420 000 m

2 volt, 2 100 000 q szénvagyonnal. Ebből a számítások szerint 1 880 000 q barnaszenet termeltek ki.

39 A zagyvapálfalvai-szécsényi országút jobb oldalán (nyugati részen) a Csókás völgyben fekvő Margit-lejtősaknák (táró és lejtősakna) 1923-1939 között működött. Termelésük 3 500 000 q volt. A bányászott barnakőszén kezdetben nedves volt, majd kinyitva kiszáradt. A bányászok jó bányának tartották.

40 A lejtősakna beomlasztott nyomvonala a Csókás köz északi végén látható. A bányanyílások kisebb meddőhányói is megtalálhatók. A Pálfalvához tartozó Kormosházi-lejtősakna a Nagy-vögyben, a sámsonházi elágazás közelében települt 1934-ben s 1940-ben zárták be. A bánya szénszállítása körülményes volt, ezért egyszerűbb megoldást találva az ereszkét hosszabbították meg 1939-ben visszafelé a külszínig. Az ereszke irányában elterülő szénmenőt a váratlan kőzetmozgások következtében nem tudták lefejteni, pedig 5 hónapos megfeszített munkával igyekeztek a gondokon túllenni. A bányát kénytelenek voltak bezárni. A Kotyházi-lejtősaknától ÉNy-ra elterülő szénmezőt művelte a Papvölgyi-lejtősakna, melynek helyét nem ismerjük. A kotyházi, papvölgyi és kormosházi lejtősaknák termelése 1918-1940 között 8 500 000 q volt.

41 513