Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

szerű feltárások alapján létesített kisterenyei bányaüzem gyakorlati adatokat szolgáltatott a vele szervesen kapcsolatban lévő és tőle közvetlenül északra fekvő úgynevezett vizslási lejtősaknás rész feltárásához, így az 1916-ik év folyamán egy kutató aknát mélyítettek le. A kihajtott vágatokban több helyen eszközölt csapás-dőlés mérés 14h 10' alatti délnyugati lejtősödést mutatott 5-6° lejtésszöggel. A III. széntelep feltárása az egész mezőre kiterjedt, az I. telep lefejtése, ahol az műrevaló vastagságban előfordul, természetesen megelőzi az III. telep lefejtését, hogy a III. telep előzetes lefejtése esetén előálló süllyedés az I. telep összetöredezését ne idézze elő, ami a lefejtését fogja megnehezíteni. A déli rész, ahol szintén csak a III. telep a műrevaló, egy külön lejtősaknás megoldással lehet majd lefejteni, tekintettel, hogy a telep nem nagy mélységben van s a külszíni szállítás is jelentékenyen rövidebbé tehető. A korábban említett feltárásnál a legalkalmasabbnak kínálkozott a legmélyebben levetett teleprész. A szokásos művelési módok közül a lejtősaknás látszott a legmegfelelőbbnek. Nem volt túlságosan mélyen, így a kitermelt szén nagy része siklókon és alapközléken kerül a lejtősaknához. Az ereszke művelés elkerülése érdekében a legmélyebb ponton kívánták megtámadni a levetett teleprészt, s ebben azonban akadályozó volt a MÁV vasútvonala, mely a közelben húzódott, valamint az árvíznek kitett völgy. Ezért a lejtősaknát is a lehető legmeredekebben kellett tervezni. Érdekességképpen bemutatjuk a lejtősakna számításait: „A lejtősakna szintes hossza: Hsz= 400m ferde hossza: Hf = 417,05 Szintkülönbség: H = 118,052 m Az emelkedés szögértéke: a = 16°26'35" Emelkedés °/

0(

rben = 295,13 Csillesúly: С = 360 kg Szénrakomány: R = 700 kg Palarakomány: P =1100 kg A csille ellenállási tényezője: f = 0,02" Az elérhető maximális napi termeléssel számolva a lejtősaknát 3500 q szén kiszállítására tervezték, amihez 30% palát is számítottak 1050 q-val. A termelést és szállítást két 8 órás műszakra elosztva az mutatható ki, hogy egy műszakra 1750 q szén és 525 q pala jutott. A műszakonként kiszállítható csillék száma 298-300 csille. A számítások szerint egyszerre 10-10 csille haladhat a végtelen kötélen, mely 41,7 méteres csilletávolságnak felelt meg, a műszakonkénti szállítási idő a 0,5 méter/sec sebességgel számítva 7 órát adott. A lejtősakna építésénél egy 3,5 m

3-es 5 atm-ás kompreszszor meghajtására a 200 méterre húzódó Marokháza-Kisterenye között kiépített 10 000 voltos áramvezeték alkalmas volt. A nyert levegőmennyiség egy Demag típusú 90-es oszlopos réselőgép és egy forgatva működő fúrógép maghajtására elegendő volt. A lefejtett szénmennyiség kiszállítására és a víztelenítésre is az említett elektromos energiát használták fel. A légakna kihajtásáig a szellőztetést szeparat ventilátorral oldották meg. A bányában a vidéken elterjedt omlasztó pillérfejtést vezették be, melyben a szenet 6 méter széles homlokkal fejtették le. A szállítóvágatok között lévő pillérekből csak a szenet szedik ki és azt a Császár féle csúszdával siklózták. A víztelenítés során a bányavizeket a lejtősakna legmélyebb pontjánál kiképzett zsompba vezették, s innen centrifugál szivattyúval nyomatták a külszínre. A lefutó vizek miatt az alapközlét 5%-os eséssel képezték ki a lejtősakna felé. Az egyes ereszkékben is volt szivattyú, hogy az alapközlékre felnyomja a vizet. A szellőztetés légaknával történt, mely a lejtősakna közelében mélyült, s centrális volt. Nagy kiterjedésű bányát kellett szellőztetni ezért a természetes légnyomásbeli különbséget nem lehetett felhasználni, a légmozgás előidézése érdekében a légaknán kihúzó ventilátort állítottak fel, segítve ezzel a természetes légkeringést. A légakna a munkások be és kiszállására is alkalmas volt. A külszíni szállítás és osztályozás érdekében a MÁV fővonal mentén villamos keskeny nyomtávú iparvasúton került a kisterenyei rakodóra illetve az osztályozóra a kitermelt szén. Az osztályozóból ötféle szemnagyságot kaptak. (Porszenet, II. oszt. dió, I. oszt. dió, kocka és darabos szenet) Az újonnan épített osztályozó azzal tért el a régi típusútól, hogy nincs tolópadja s mindhárom vágány alatt mérleg volt, melyeknek karjai felértek az osztályozóba. A tervek alapján készített lejtősakna 1917-ben 74 méter volt, két széntelepet harántolt át. A

II. telep 44 méter mélységben 0,57 m vastag 507