Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Bányatelepi lakások Salgótarjánban Lakótelepen lévő Építési mód szerint Lakások szerinti Lakótelep neve Lakóépület lakások tégla salak fa egyéb megoszlás száma épület 1 2 3 KKH szobás Központi bányatelep 69 458 68 . 1 200 171 23 64 Újakra 5 16 3 2 . 13 3 Forgách 66 208 38 28 191 17 Somlyóbánya 33 135 25 1 . 7 119 16 . Öreg Józsefi 4 17 2 . 2 . 15 2 . . Zagyvái rakodó 15 58 12 3 41 17 Józsefi 18 75 4 . 14 74 1 . . Károlyi 15 61 11 2 2 . 56 5 Salgóbánya* 35 75 31 4 . . 69 4 2 . Összes telepen 260 1103 194 38 21 7 778 236 25 64 •RVSV Rt. BÁNYATELEPE, SALGÓTARJÁN KKH=KÖZÖS KONYHÁS (Zagyvapálfalva, Baglyasalja közigazgatásilag ekkor nem tartozott Salgótarjánhoz!) A hajdani bányatelepekből mára szinte semmi sem maradt fenn: eltűnt Rudolfi és Király-táró telepe, Ó-Emma telepe beolvadt Forgách-telepbe, Jakobi-telep, Inászó bányatelep megszűnt, Öreg Józsefi telep helyén a Kemerovó lakótelep épült. Újakna épületeit lebontották, Somlyó teljesen leépült. A salgótarjáni központi telep (kolónia) épületeit is részben lebontották, átalakították. Utcák, terek szűntek meg, illetve újak létesültek. Az élelemtár, ruhatár, sütöde helyén üzletek nyíltak. A bányakórház helyileg megszűnt, honvédségi használatba került. Fürdő utca házai helyén benzinkút épült, a volt munkásbarakk majd gimnázium, általános iskola helyén üres telek található. József-lejtősakna és altiszti lakóépülete bányászati kiállítóhely lett, a volt cserkészotthon most lakóház. Az istálló, fuvarozási üzem, valamint a strandfürdő területén a vásárcsarnok található, a bányaigazgatóság épülete politikai pártok után a Vízmű, ma az Egészségbiztosítási Pénztár tulajdona. A bányai mentőállomás (tejmérő, mészárszék, tervezőiroda) után jelenleg üzletként funkcionál. A volt kaszinó, művelődési ház funkció nélkül áll. A kuglizó, kantin, orvosi rendelő új szerepkört kapott. Az asztalos műhely új vállalkozások színtere, hasonlóan az anyagraktárhoz. A munkás, altiszti, tiszti lakások új lakókkal és külsővel csak részben emlékeztetnek korábbi szerepükre. A feltett kérdésre, hogy mit adott Salgótarjánnak a barnakőszén, ha nem is teljes körűen, de körvonalaiban reményeink szerint sikerült kibontani. Míg Martiny Károly ötven évvel ezelőtt, még reményteljesen tekintett a jövőbe, hogy a „megvalósítandó, átfogó, országos energia-gazdasági program az ipar folytatásához és fejlesztéséhez szükséges energiát Salgótarján számára a távolabbi jövőre is biztosítani fogja". Ám ez nem következett be. A külföldi példákhoz képest szerényebben, mert szerényebb volt a barnakőszén és szegényebb volt maga az ország és Nógrád megye is, mégis büszkeséggel „nevezhetjük Salgótarjánt a magyar Ruhr-vidéknek", a barnakőszén-bányászat 150 éves munkáját nézve. Jegyzet 1. Martiny Károly: Salgótarján és a szén. In: Vándortűz. A Magyar Irodalmi Társaságok időszaki értesítője. Salgótarján, 1948. április 4. o. Dzsida József kéziratban megőrzött versei a család tulajdonában. 2. Andreics János: A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. szénbányászatának rövid ismertetése. In: Bányászait és Kohászati Lapok. 1899.408-410. 503