Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

MÁV vonalak fölé, amit 1928-ban lebontottak. Ekkor a kerület széntermelése erősen visszaesett. 1950-1953 között felújítás miatt a rakodót leállították, majd az inászói és rónai bányák termelésének emelkedése után 1953-ban ismét üzembe helyezték. 1967-ben zárták be, miután Király-tárót is befejezték.

29 Az újabb bányanyitások A végtelenkötelű szállítás bevezetése és elterjedése a bányászatban lehetővé tette a lejtősaknák nagy számú nyitását. Ezeket a bányákat elsősorban a régebbi táróműveletek által bennhagyott szénpillérek lefejtésére alkalmazták. így a Gyurtyánosi-lejtősaknákat Salgótarjántól ÉK-re, a 372 m magas Gyurtyános hegy és a 349 m magas Kerek-domb, valamint a 380 méteres Pipis hegy közötti ún. Irmegy völgyben telepítették. Az észak-déli tájolású völgyben a József- és Károly-aknák bányamezejének északi részében benthagyott alsó padot fejtették. A bányamező északi részében a főtelepet egy homokos beágyazás két padra osztotta, mely egy bizonyos kelet-nyugati vonaltól, a „homokvonaltól" északra mindinkább kivastagodott és helyenként 18-20 métert is elért. Az alsópad e részen érintetlenül megmaradt s ide telepítették az új lejtősaknát 1911-ben. Gyurtyános puszta környékén hat fúrással 0,8-1,1 méteres széntelepet állapítottak meg s megkezdték a lejtősakna kihajtását. A bánya 422 méter hossz után érte el a széntelepet, melyben 300 méter hosszan alapközlét és 540 méteren ereszkét létesítettek. A víztelenítésére a társulat 4 nagyteljesítményű szivattyút szerelt be, melynek feladata volt a Károly-aknai bányaüregek vízének kiszivattyúzása. A szállítást egy kettős Meckel típusú vitlával végezték, mely egyben a külszínre szállítást is lebonyolította. Ettől a lejtősaknától várták a kimerülőben lévő salgótarjáni bányászat idejének meghosszabbítását legalább néhány évtizeddel. A bányaüzem azonban 1925-ben megszűnt, összesen 8 730 000 q szenet adva. A lejtősakna vasbeton portálja még látható. A Gyurtyános II. lejtősakna, melyet 1921-ben hajtottak ki, jelentéktelen kis üzem volt. Egy elvetett, kis pillért fejtettek le vele, szénjogot csak később szerezte meg a vállalat. Vasutat se építettek a lejtősaknához, a kitermelt szenet tengelyen fuvarozták a gyurtyánosi külszállítás vágányáig. Termelése 116 000 q volt.

30 A József-lejtősakna a városban, a bányai kórház mögött létesült. A lefejtett József és Károly-aknák területén visszamaradt pillértöredékeket és vetőközöket fejtette 1937-től. Szénvagyonát 17,8 millió q-ra becsülték. A Veremoldal keleti szélén, a Havas dűlőben a Luby család birtokán volt a bányatelek. Hosszú meddővágatokkal tárták fel a területet, miközben a régi fejtéseken áthaladva vízemelési és fenntartási munkák nehezítették és tették körülményessé, költségessé a bányászatot. Pontos és óvatos munkát igényelt a terület, nehogy a beépített területek alá kerülve, az épületek károsodjanak. A társulat egyik legnehezebb üzeme volt, a nehézségeket csak szenének jó minősége ellensúlyozta. A kitermelt szenet végtelenkötelű szállítással a pálfalva-salgótarjáni iparvasút szintjére húzták fel, majd innen került a baglyasi rakodóra, ahol más bányák szenével keverve minőségi javulást értek el. 1942-ben 10,9 millió q volt a szénvagyona, ebből 900 000 q-t fejtettek ki, 30 vagonos átlagos napi termeléssel. A széntermelés 20%-a került ki fejtésből, frontfejtése nem volt. A lejtősaknával 1941-ben befejezték a Károly-aknai, Imre hegyi (Szent Imre hegy=Pipís hegy) és a Salgótarján bányatelepi szénpillérek feltárását. 1942-ben a pillérek elővájását és részbeni lefejtését végezték el.

31 1943-ban a lejtősaknában a régi műveletek alatt dolgoztak, a lefejtett telep benthagyott alsópadját művelték, vetőközöket kutattak fel, ahol kisebb-nagyobb mennyiségű telepet is tártak fel. A régi Jakab-táró mellett új lejtősaknát is kihajtottak 1943-ban a szállítás megkönnyítése végett. A szénvagyonuk 1944-ben 17 862 000 q volt, amiből 760 000 q-t terveztek lefejteni. Az év végére azonban csak 518 272 q-t hoztak a felszínre. A széntermelést 25 vagonosra tervezték, fejtésre 45% esett. A munkások létszáma azonban lecsökkent 298-ra, ami a termelést erősen befolyásolta. A lejtősakna szenét a salgótarjáni üveggyár használta fel. A lejtősakna 1951-ben szűnt meg. 1965-től 280 méteres szakaszát földalatti bányamúzeumnak rendezték be. A lejtősakna fennállása alatt 7 760 000 q szenet adott.

32 Az I. sz. Forgách-lejtősakna 1929-ben létesült, 1947-ben Új-Forgách-lejtősakna néven 1972-ig üzemelt. Ez a bánya a régi Forgách-akna és az Új-akna visszahagyott pilléreinek alsópadját fejtette. 485