Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

bányászat megalapításában. A horvát eredetű család Trencsén megyéből került Nógrádba 1748-ban, amikor Jankovich Miklós megvette Szluha György salgótarjáni uradalmát. Jankovich II. Miklós fia I. László a megye főszolgabírája volt 1756-ban. Az ő birtokán fedezték fel 1766-ban a barnakőszenet a pesti kádármesterek Salgó környékén. Unokája, Jankovich Antal (1792-1855) megyei alispán, konzervatív földbirtokos gyermekeinek nevéhez fűződik a Salgótarján környéki szénbányászat megindítása. Leányai közül Antónia (1825-1873) Luby Józsefné, Helena (1838-1912), Bálás Wilibaldné, Erzsébet ( 1833-1871), Ottlikné majd Szilárdy Ödönné örökölték a birtokot. Fia, Miklós Kazáron volt birtokos. Jankovich Erzsébettel kötött házassága révén került Salgótarjánba Szilárdy Ödön (1831-1912) szepességi eredetű család leszármazottja. A család korábban Mumhardt=Gotthard néven szerepelt, 1779-ben Mumhardt József nógrádi ügyész, másodalispán. A Szilárdy nevet János használta először, aki 1852-ben gömöri megyefőnök volt.

4 Brellich János és társa 1859-ben kért kutatási engedélyt két zártkutatmányra. Az írás szerint az „egyik zártkutatmány bevájása fekszik Luby Antónia és Bálás Ilona közös tulajdonukat képező erdőterület szélén és van rögzítve a Salgótarján-Zagyva közötti úttesten létező négy öl hosszú híd ésszakkeleti szegletétől és fekszik onnan 160 ölre (288 m) 12h5' irányban. A másik zártkutatmány bevájása fekszik a két fent említett tulajdonos legelőjén és van rögzítve a 77 házszámmaljelölt községi korcsma bejárati ajtaja közepétől és pedig 100 ölre (180 m) 21 h irányban. " Brellichékkel egyidőben Szilárdyné Jankovich Erzsébet és Schöller Alexander bécsi gyáros kért 1859-ben kutatási engedélyt Salgótarján község területére.

5 A kutatási engedély miatt megromlott a kapcsolat Brellich és Jankovich Erzsébet között. A bányahatóságok többször foglalkoztak az üggyel, majd 1864. november 2-án kötött megállapodás révén a pereskedést befejezték.

6 A statisztikában a bánya 1860-tól szerepelt, de a bányahatósági iratok alapján 1859-től számíthatjuk a rendszeres bányászatot.

7 Brellichék bányájukat 1859. szeptember 1. előtt megnyitották, adományozásért október 8-án folyamodtak. A helyszíni szemle november 24-én megtörtént. Pontosabb dátumot a bányanyitásról Brellich jelentése tartalmaz, mely szerint a salgótarjáni bányáját 1859. augusztus 24-én az előző bérlőtől (valószínűleg Preussner József pesti szénkereskedő volt) 2010 kosár szénnel együtt vették át. Kosaranként 10 krajcárt számoltak el. A kitermelt szénből 1859 novemberében 270 kosarat Pestre szállítottak, hogy kipróbálják a vasúti felhasználásban. (Egy kosár=160 bécsi font=89,6 kg.)

8 Feltételezéseink szerint a legrégibb salgótarjáni bányák egyike a Brellich-Windsteig féle bánya a Luby Józsefné birtokán fekvő Ó akna vagy I. sz. akna volt a Forgách-patak (Széles-patak) völgyében. A Luby féle birtok összes szénjogát 1859. augusztus 24-én, valamint 1861. március 26-án szerezte meg Brellich és Windsteig, akik 1861. június 1-én a Szent István Kőszénbányának adták tovább. Andreich János szerint a vállalat kifogyva a táróbányászatból fogott hozzá az Emma-akna mélyítéséhez. A szénmedence legrégibb bányái közé tartozott, 1859-től üzemelhetett, 1870-ben Emma aknaként szerepelt. írásos adatok 1866-tól maradtak fenn s innen tudható, hogy 1874-ig üzemelt. Helyileg a Forgáchtelepi élelemtár mögötti sík területen volt. Iparvágányát 1871-ben fektették le, az aknarakodó helyén betontámfal található. Számítások szerint 2 800 000 q szenet termeltek ki belőle. Mélysége 17 öl, azaz 30,6 méter volt. A kitermelt szenet kezdetben lójárgánnyal emelték ki. Az aknával feltárt telepet leművelték, a mélyebben fekvő teleprészt költségkímélés céljából nem a meglévő akna továbbmélyítésével tárták fel, hanem mellette mintegy 300 méterre egy új aknát létesítettek II. számmal.

9 Ez a II. számú akna, vagy ahogy a bányászok akkoriban nevezték a „Zweierka" 18591874 között működve 3 millió q barnaszenet adott. Ennek az aknának a mélysége sem haladta meg a 40 métert, s a telepnek csak a legtisztább, felső padját szedték ki, azt is a vágatok mentén úgy, hogy elég tekintélyes mennyiségű szén maradt még bent. Erre a benthagyott alsópadi szénre 1929-1930ban telepítették a Forgách-lejtősaknát. A Zweierka ácsolására sem fordítottak nagy gondot, csak közönséges hasábfával ácsoltak. A szénmedence történetében először 1870-ben itt építették be a gőzenergiával működő szivattyút. Ugyanis eddig az ideig kézi erővel történt a vízmentesítés és nem egyszer csillékkel hozták ki a táróból felszedett vizet. A Zweierka egy felvetett pillérrészben dolgozott, szállítórendszere hasonló volt az I. számúéhoz. Az aknából fejtett barnakőszenet szekerekkel szállították Poroszlóra és Pestre.

10 Az akna helyét ma már nem lehet felfedezni. 479