Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
IV. Kazári kerület: az üzem beszüntetése folytán leírandó az egész bányaüzem, amennyiben a kazári bányaüzem mégis működésben marad, úgy a szénvagyon alapján. 13. Vizslási-lejtősakna élettartama 3-4 év, 14. Gergely-lejtősakna megszűnt, 15. IV. Vizslási-lejtősakna élettartama 4-5 év. V. Kisterenyei kerület: 16. 1. Chorin-lejtősakna 1939-ig megszűnik, 17. Nemti lefejti bányamezejét, 18. Borbála-lejtősakna 1940-ig üzemben marad, 19. Ilona II. lejtősakna 5-6 év alatt lefejti szénvagyonát. VI. Baglyasi kerület: 20. Rau-lejtősakna élettartama 5-6 év, 21. Jenő-lejtősakna 4 év alatt befejezi üzemét, 22. Karancsaljai-lejtősakna 1939-ben megszűnik, 23. Űj beltelki lejtősakna befejezte termelését, leírható. VII. Mizserfai kerület: 24. Gyula-lejtősakna 1938 tavaszán megszűnik, 25. György-lejtősakna leírandó, mert csak a munkástelepet látja el szénnel, 26. Ferenc-lejtősakna 1939-ben lefejti szénmezejét, 27. János-lejtősakna megszűnt, 28. 1. Kistelek-lejtősakna élettartama 5-6 év, 29. II. Kistelek-lejtősakna élettartama 5-6 év, 30. III. Kistelek-lejtősakna élettartama 10-12 év, 31. IV. Kistelek-lejtősakna élettartama 10-12 év. Aknák: A Kotrocó pusztai-mélyakna 5-6 év élettartamú. Légakna: Az összes légakna maximálisan 3-5 év alatt leírandó, mert azok élettartama azonos a lejtősaknák élettartamával, melynek a légellátása céljára lettek telepítve és kihajtva. A felsorolásból létható, hogy a társulat bányaüzemeinek java része a vándorbányászat következtében a termelés biztosítása végett 1940-ig már újabbakkal pótlandó, s így az előre nem látható gazdálkodás miatt a lejtősaknák és bányaüzemek beruházási költségei vagy azonnal, vagy 3-5 év alatt leírhatók. 1939 őszén a salgótarjáni bányák a többi bányákhoz hasonlóan katonai ellenőrzés alá kerültek. Az igazgatóság 1939-1940-ben elsősorban a szénjogok bővítésével foglalkozott, ezért minden szerződéssel még le nem foglalt területet megszerzett. A társulat salgótarjáni bányászata érezhetően a medence déli és keleti széle felé terjeszkedett. A nyugati területen a vékony telepek kiékültek, a bányák megszűntek. A művelés alatt álló széntelepek 0,3-1,8 méter vastagság között változtak, az átlagvastagságuk 1,1-1,2 méter volt. A termelés ingadozása havi 580 000 q és 1 200 000 q között már gondot okozott. Az éves átlagos termelési költség is magas volt, mert a téli hónapokban megemelkedett termelést biztosítani kellett. A műszaki intézkedések közül ki kell emelni a megkezdett centralizációkat, melynek során a tárókat, aknákat összevonták a társulat érdekei szerint. A medence barnaszenének kimerülése mint veszély késztette a társulatot a geológiailag idősebb, oligocén kori és eocén kori széntelepek felkutatására. Ezzel a salgótarjáni társulat bányászatának jövőjét szerették volna évtizedekre biztosítani. A kutatások a terület geológiai megismerését is elősegítették, tudománytörténeti értéket hoztak létre. Az SKB Rt. a negyvenes években már aránylag vékony telepekből fejtette a barnaszenet és csak nagy kiterjedésű területek feltárásával tudta a napi 500 vagonos széntermelést biztosítani. A szénjogi szerződéseket egyre több község területére kellett kiterjesztenie. Mivel a fő fogyasztók Budapesten voltak, célszerűnek látszott a kutatást a fővároshoz viszonylag közelebb fekvő, reménybeli szénterületekre kiterjeszteni. A megye nyugati részén Csővár, Nézsa, Romhány határában eocén telepeket kutattak meg, s mivel nagy mélységben fordultak elő, korlátot szabtak a kitermelés elé. A máso457
