Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
megkezdi a bányászatot a kazári Anna bányatelkén. Salgótarjánban elkészült a „Salgótarjáni Szent István Kőszénbánya Társulat és Lóerőre Építendő Vasút" terve. Az eredeti terv azzal bővült ki, hogy új irányként felvették a Salgótarján-Hatvan összeköttetést. Ezzel döntési lehetőséget adtak a majdani társulat alapítóinak a vasútépítkezés irányának megválasztásában. Saját bányáik mellé megvették a Prónay Albert zagyvái, gr. Mikó Imre baglyasaljai, Cartony N. udvari tanácsos vizslási és Alexander Schöller bécsi bankár-gyáros karancsaljai szénjogosítványait, illetve zártkutatmányait. Ezekkel már 21-re emelkedett zártkutatmányaik száma Salgótarján határában. A salgótarjáni bányaüzemet is átvették 1859. augusztus 24-én 2010 kosár (1801 q) kitermelt szénnel. A helytartótanács november 24-én engedélyezte a „Salgótarjáni Kőszénbánya Társulat" megalakítását, s kérte az alapszabály felterjesztését. A Szent István jelzőt felvevő társulat 8760 db 100-100 o. é. forint részvényt szándékozott kibocsátani, miután szakértők bevonásával bányászati, technikai és jogi szempontból újból megvizsgálták a szénterületet. Megválasztották a „bizotmányt" is, melynek elnöke a zagyvái birtokos Prónay Albert báró lett. Alelnöke Korizmics László, pénztárnoka Kohen Jakab kereskedő, jegyzője Morócz István (több sajtócikk szerzője), ügyvezetője Brellich János. Szakértőként felkérték 1860-ban Hantken Miksa geológust, a múlt század egyik legjelentősebb földtantudósát, aki kedvező véleményt adott a területről. Az alakuló értekezletre a meghívást mindenki megkapta, aki csak számított befolyása révén a nagyszabású terv megvalósításában. Néhány nevet érdemes kiemelni közülük: Havas József helyhatósági tanácsos, aki nélkül lehetetlen volt üzletet létrehozni. Kohen Károly és Jakab nagykereskedők, a társaság bankárjai. Róluk írta a rendőrminiszterijelentés, hogy „arge Schwindlerek". A vállalat ügyeit a triumvirátus: Brellich-Kohen-Havas igazgatók intézték. A társaság programját 1861. január 13-án a Gazdasági Lapokban tették közzé. A programban már a vasútépítést helyezték előtérbe, mert a tervezett tőkéből 676 000 forintot annak megépítésére és csak 200 000 forintot szántak a bányaművelésre. A vállalkozás az előbbiek alapján ésszerű döntés volt, mert a bányászat fellendülésével csak a szállítási gondok megoldása után lehetett számítani. A vasútépítésnél még mindig kérdés volt az irány megválasztása a Dunához: Vác vagy Hatvan felé induljanak? Az alakuló közgyűlés 1861. május 14-én volt, ahol várakozó álláspontra helyezkedtek az Ipolysajóvölgyi vasút tervezett építése miatt. Csupán annyi részvényt kívántak kibocsátani, amely a bányaüzem megindításához jelentett elegendő tőkét. Az 56 §.-t tartalmazó alapszabályt csekély módosítással fogadták el, s kimondták, hogy a „Szent István Kőszénbányatársulat" magát megalakultnak nyilvánítja. Az igazgatóságba a következő személyeket választották be: Havas József ügykezelési főintéző, Nyíri József és Dumtsa Ignác igazgató társak, Kohen Jakab kereskedelmi ügyintéző, Brellich János műtani ügyintéző. A helytartótanács 1861. július 31-én hagyta jóvá az alapszabályokat. A szeptember 23-án összeült közgyűlés döntött a helytartótanácsi leirat tárgyában - mely két paragrafust kért módosítani - s úgy döntöttek, hogy eleget tesznek a kérésnek. Az újabb jóváhagyás 1861. október 24-én megtörtént. Az igazgatótanács elhatározta, hogy az összes szabad területet zártkutatmányokkal lefedeti, erre a feladatra Brellich Jánost kérték fel. A szénterület geológiai felvételét is szükségesnek látták, ezért egy mérnök alkalmazását is jóváhagyták. A mérnök az iratok újraolvasása során megállapíthatóan már Tarjánban dolgozott, s munkája révén egy kiaknázási és egy általános - szénjogi? - terv is készült. A feladattal valószínűleg Pancaldi vagy Pankaldi Márkust, Selmecbányái származású bányamérnököt bízták meg. A társulat központjának Salgótarjánt jelölték ki, az igazgatóság székhelye azonban Pesten maradt. Az ideiglenes vezetést felváltotta a választott, végleges igazgatóság, mely az elnökön és alelnökön kívül 15 bizottsági tagból és 5 igazgatóból állt. Brellich János Kazár, Zagyva, Salgótarján és Somoskőújfalu területén mintegy 213 zártkutatmányt jelentett be Wéber Alajossal. 18 433
