Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
ismeretes a Zagyvái Kőszénbánya igazgatóságának a hirdetménye, melyben fuvarosokat keresett. 1859-ig a nógrádi szén eljutott még Pestre, a halápi cukorgyárba és az egri gőzmalomba. 15 A kőszénbányák műveleteihez, mivel „évenként nagy mennyiségű lőporra lévén szükség" a füleki terület közigazgatási biztosa adott igazolást több alkalommal is. 16 Tartós és rendszeres bányászkodást azonban nem tudott biztosítani a vállalkozó, mivel a helyi piac nagyobb mennyiséget nem igényelt a szénből. A lófogatos szekeres szállítás nem volt kifizetődő nagyobb távolságra. Ennek köszönhetően Moosbrugger 1854-ben eladta a bányákat Preuszner József pesti szénkereskedőnek, aki folytatta a bányászatot Wéberrel, mint azt 1856. szeptember 25-i jelentésükben írták. Egy évvel később már Windsteig Georg bécsi kőbánya tulajdonos Brellich János osztrák vasúti mérnök segítségével próbálkozott a bányászatot fejleszteni. A Dunagőzhajózási Társaság pécsi szénbányászatának 1859-es megindulásával a salgótarjáni bányászat veszélybe került, a zagyvái bányában szüneteltették a munkát. A magyar bányászat második korszakában játszódtak le ezek az események, mely a dunai gőzhajózás kezdetétől a vasúti hálózat kiépítéséig terjedt. „Míg tehát az első korszakban a kőszén csak egyes vidékeken kis mértékben és tisztán lokális czélokra használtatott, addig a második korszakban már messzebb vidékekre szállíttatott s a fejlődő gyáripar czéljaira felhasználtatott. " Jankovich Antal 1855-ben bekövetkezett halálával nyílt meg az út az örökösök előtt, hogy szerződéseket kössenek a vállalkozókkal. Ennek a folyamatnak az elindítója két vállalkozó: Windsteig Georg és Johann Brellich volt, akik 1856-ban a Jankovich leányági örökösök birtokain feltárták a szenet. A bányászat megindulása nyomán a falu az ígéret földje lett. Az iparvállalatokban, vállalkozókban és lakosságban gyorsan növekvő település szerepvállalása beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A Zagyva község határában megindult szénbányászat folytatása lett a salgótarjáni bányanyitás. Moosbrugger 1848-ban kezdte meg a bányászatot Inászó-pusztán, ahol valószínűleg kibúvások formájában „szinte a föld felszínén" fordult elő az ásványkincs és nem igényelt komoly technikai beruházásokat. Az időközben csődbe ment zagyvái bányászkodást 1854-ben vette át Preuszner József, aki nemcsak Zagyván (Inászó) hanem Mátraszelén is próbálkozott a szénbányászattal. Munkálatait Wéber Alajos tanult bányász irányította. A pécsi szén megjelenésével Preuszner elvesztette legnagyobb fogyasztóját, és bezárta bányáit. Brellich a salgótarjáni határban 1856-ban kutatta a barnakőszén lelőhelyeket, s hogy sikerrel is járt, mutatta a tárói mellett 1859-ben eladatlanul heverő 5350 bécsi mázsa (2996 q) szénhegy. Munkálatait szintén Wéber Alajos irányította. Térjünk vissza Szilárdyné Jankovich Erzsébethez. A három Jankovich lány 1858. július 10-én Balassagyarmaton a Gömör és Nógrád megyei örökölt javakon osztályegyezséget szándékozott kötni. A megosztandó javak értéke 303 583 forint volt, miből levonták a salgótarjáni kegyúri joggal járó kötelezettséget, ami után a felosztandó pénzérték 299 584 forint maradt. Jankovich Erzsébetnek, Jankovich Antóniának és Jankovich Helénának meg kellett egyeznie abban is, hogy a „Tarjáni határban lévő kőszénnek biztosabb jövőtt lehessen megalapítani, a két osztályval Salgó Tarjánba örökséget nyert testvérek abban állapodtak meg, s kölcsönösen arra kötelezték le magukat, hogy a kőszén telepeket közös erővel fogják mívelés alá venni s annak jövedelmével birtokuk arányában fognak osztozkodni". (1858. augusztus 9.) 1859. november 3-án a füleki szolgabírósághoz forduló Jankovich Erzsébet beadványa „sürgős birtokháborítás" ügyében fontos adatokat tartalmaz a tarjáni bányászatról. Az osztályegyezség révén Jankovich Erzsébetnek a birtok fele része, míg testvéreinek, Balázs Wilibaldné Jankovich Helénának és Luby Józsefné Jankovich Antóniának együtt a másik fele jutott. A tarjáni birtokban található kőszéntelepek, a jövedelem, birtokarányosan lett felosztva, de közös erővel művelik majd. Jankovich Erzsébet ez alapján, de külön kutatási engedéllyel (Heilige Elisabeth) „a már egykor mívelésben állott közös kőszén bányába" a további bányamunkát biztosító munkákat akarta elvégeztetni s ebből a célból „Münnich Károly bányaigazgató megbízottamat a hely színére küldöttem, ki is folyó évi october hó 24-én oda kimenvén, midőn a már megnyitott s eddig közösen használt bányalyukba bemenni. Jankovich Erzsébet érdekében eljáró Münnichet Berg Adolf nem engedte be a táróba. Úgy nyilatkozott, hogy neki utasítása van Flügel N.-től, aki Windsteig és Brellich urak megbízottja, hogy ők haszonbérbe vették a bányát Jankovich Helénától és Antóniától. Mivel Jankovich Erzsébet az illető urakkal nem tárgyalt, kéri a bíróságot, hogy a birtokháborítást szüntesse meg. " A feljelentést Steiler 431
