Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

lefelé hajtottak ki. Az aknaventillátort is itt helyezték el. Szénmezejét az Ortvány-aknai pillér déli folytatása képezte, de csak a táró szintje feletti részt tudták leművelni. Szintes vágattal behatolva siklószerűen termeltek. A szenet kezdetleges bunkerbe döntötték, onnan lovas kocsikon szállították a Kisterenye-Kálkápolna vasútvonal mellett, a régi Ravaszlyuki-bánya idején létesített vasúti rakodóra. A siklós rész fogytán esedékessé vált nagyobb ereszkés rész művelés alá vétele. Ide csatlakozott az időközben fúzióval (ÉKI Rt.-SKB Rt.) egyesült bányavállalatok koncepciója révén leállított Ortványakna mélyszinti (benthagyott) szene. A Nemti-tárón frontfejtési kísérletek is megkezdődtek Miskey Kálmán visszaemlékezése szerint -, de a kezdetleges és nem megfelelő berendezések hiányában nem sok eredménnyel. A meredekebb teleprészeken jól beváltak az ún. teknős csúszdák, melyekbe a front mentén berakott szenet a csúszdába beülve tolták le a bányászok a csillékbe. Egy letolással egy csille anyagot lehetett megmozgatni. A rakodás cserélyrostán történt, majd 1927-ben házilagos kivitelben elkészült az osztályozó, részben egy „ősrégi" salgótarjáni osztályozó elemeinek a felhasználásával, részben egy újonnan beszerzett körforgó rosta beépítésével. Időközben villamosították a Nemti-tárói vasutat a János-aknán kiszolgált villamos mozdonyok és az ott elfekvő régi motorok felhasználásával. A táró 1934-ben szűnt meg. Időközben kihajtották a Nemti-lejtősaknát 1922-ben a mélyebb teleprészek szenének kiszedése céljából. A rendelkezésre álló és beépített vitla egy réginek számító „Griesen" kerekes gép volt. A meghajtott munkakerék két gyűrű közé beépített hengerkékből állott, míg a meghajtó tengelyre 180°-os eltolással excenterek voltak felékelve, s ezek a hengerek közé beforogva mozgatták a munkakerekeket. Bár a szerkezet olajfürdőben mozgott, erős, szinte elviselhetetlen hangot adott. A gép meghajtása is igen érdekes volt. A fúzió révén előtérbe került a kis bányák gőzüzemeinek felszámolása, központi villamosítása a Vízválasztói-erőműből. A magasfeszültségű vezeték már megépült József-aknától, de áz áramszolgáltatás még nem indult meg. így a magas feszültségnek szánt három szálat egybekötve használták fel anódnak, míg a negatív sarkot a végpontokon (a dinamónál és a vitlánál) mélyre leásott rézlemezekre kötötték rá, s így hajtották meg a 35 HP-s egyenáramú motort. A lejtősakna kihajtása után sikerült a megfelelő berendezést megszerezniük. A bánya feltárása közben a szénkrízis a tetőpontján volt, a termelést csökkenteni kellett s így a kisebb és újabb bányákat az SKB Rt. vezetése leállította. Ez lett a sorsa a Nemti-tárónak és az Ilona-bányának is. Az 1925-ben kitört angol bányászsztrájk változtatott a helyzeten, sürgősen termelőképes állapotba kellett hozni a két leállított üzemet. A munka nem tartott sokáig, mert 1926-ra az évi előirányzatban csak két hónapi munka szerepelt. Mivel a termelési költségek kedvezően alakultak, az üzemet napról-napra működni engedték. A válság elmúltával az Ilona-bánya végleg üzemben maradt.

23 1929-ben a régi lejtősakna egyik osztójáról új lejtősaknát, illetve ereszkét mélyítettek a széntelepbe. Végleges hossza 800 méter lett, 1941 végéig 6 millió q szenet termeltek belőle. A községtől DNY-i irányban létesült 1923-ban az Ilona-bánya egy főtáró kihajtásával. A

II. telep itt 0,8 m vastag volt, de 0,1-0,15 m vastag agyagcsík rondította el. A szén 2400 kalóriájúnak bizonyult. A külszínen széntelepes rétegcsoportnak nem volt nyoma, mivel 100 méterre vetődött le a völgy mentén. Szene bagós, kilúgozott volt, a mélyebb részekre ezért ereszkét kellett kihajtani. A szénpillér elérése után még 230 métert haladtak, amikor vetőt kaptak. A vetőn túli részt 300 méteres keresztvágattal tárták fel. A bánya 1938-ban szűnt meg. Ilona-bányától nyugati irányban lévő szénmezőt az ún. Ilona-lejtősakna tárta fel. Az itt található I. telep mintegy 5,5 millió q szénvagyonának feltárásához 1932-ben fogtak hozzá, mivel a régi szomszédos művelet vizét is le kellett csapolni, csak 1938-ra készültek el. Három centrifugál szivattyú végezte a víztelenítést. Termelése 1939ben elérte az 1,1 millió q-t. A szén minősége jónak volt mondható, a telepvastagsága elérte az 1,3 métert. A frontfejtés és fejtőkalapács bevezetése után a medence legolcsóbban termelő bányája volt. Az Ilona-bányai üzemek Ilona I. sz. tárójában 1941 október havában „Hauhinco" rendszerű, sűrített levegővel működő fejtőkalapácsokkal szándékoztak kísérletezni. A felszereléshez tartozott egy háromhengeres, vízhűtéses kompresszor 4 atmoszféra nyomással és 2 m

3-es légtartállyal. A kompresszort villamos motor hajtja meg, a forgó áramú 38 LE-s motor 300 V feszültségű. Az egész berendezés megfelelő ácsolt géptérben nyert elhelyezést. A kísérleti üzem még a kezdeti nehézségekkel küzdött. 423