Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

mozgatórugójának csekély fontosságot tulajdonítottak, hiszen a meglévő ipar a faszénen kívül más tüzelőanyagot nem ismert. A megnövekedett fafogyasztás következtében az erdők ritkulni kezdtek, s vele párhuzamosan az általános ipari fellendülés volt megfigyelhető azzal, hogy előtérbe került a feltárt kőszén ipari célú hasznosítása. Érezhető volt már az a tendencia, hogy azok a kőszénterületek kerülnek majd számításba, amelyek a Dunához, valamint az iparosodó fővároshoz közelebb találhatók. Ezzel Esztergom, Baranya megye jelentősége hangsúlyosabban jelentkezett, s Nógrád csak a fővárossal összeköttetést teremtő vasútvonal megépítése után léphetett igazán a szénpiacra. Ezzel megyénkben is a kőszéntelepek felfedezése vagy inkább tudatos keresése és feltárása az ipari fejlődéssel együtt járó erdőpusztítást megakadályozó rendeletek következményeként értékelhető. Megkockáztatható az a feltételezés is, hogy a kőszéntelepek tapasztalati ismeretét korábbinak kell tekintenünk, mint azt a róla szóló országos vagy helyi szakirodalom mutatja. Bár a kezdeti időkről legtöbbször megbízhatatlan adatok ismeretesek, a nógrádi ember a szenet jóval az üzemszerű termelés előtt ismerte és használta. A vízmosásokban, nyílt kibúvásokban felszínre került, különös állagú, gyúlékony anyag korán felhívta magára itt is a földművesek, favágók, pásztorok, azaz az erdőjáró emberek figyelmét. Homokterenyén, Inászó-pusztán, Karancskesziben, Kazáron, Neműben, Pálfalván, Pilinyben, Rónán, Somoskőújfaluban, Zagyván stb. a szénnek erről az ismeretéről tanúskodnak a nógrádi dűlőnév összeírások. Dűlőneveknél ott is olvashatunk szénről, ahol kutatás, feltárás addig még nem folyt. Pl.: „Piliny Kövecses-dűlőben kőszén mutatkozik; Sóshartyán Kerekhegy aljában kőszén; Somoskőújfalu, Nyesés lápa és Nyesés, hajdan bokros, tövises terület kivagdaltatván jelenleg szántó, hol kőszén- és kavicsbánya találtatik; Homokterenye, Mizserfa-erdő, Kazár és Nemti község szomszédságában lábas erdő, cser- és tölgyfákkal, ennek aljában kőszén is találtatik, mindazonáltal használva nincsen; Karancskeszi a határ nagyban bővelkedik kőszénben, de még nem nyitották fel, hanem télen át a község lakosai mégis szekérszámra hordják haza tüzelésre. " Mindezekből nyilvánvaló, hogy a paraszt földjéhez nőve nemcsak ismerte, hanem a karancskeszi példához hasonlóan jóval a feltárások előtt hasznosította a kőszenet - írta Szabó Béla tanulmányában.

5 Nógrád megye szénvagyonáról hosszú ideig nem volt tudomása a hivatalos közvéleménynek. Kezdetben nem ismerték fel a felszínhez közeli szénrétegek miatt létrejött talajmelegedés és a több helyen észlelhető széngázbűz okát. Ezeket, mint érdekes természeti jelenségeket tartották nyilván. Ez tűnik ki a megye tudós jegyzőjének, Radványi Ferencnek az 1700-as évek második évtizedében megfogalmazott kézírásos művéből is Vecseklővel kapcsolatban, ahol „... nem tudni, hogy milyen kigőzölgések, egykor maguktól meggyulladtak... ", Bél Mátyás, az ország javainak tudományos igényű számbavevője az 1742-ben megjelent „Notitiában" ugyancsak leírja a vecseklői esetet. Egyikük sem írta, hogy e helyen szenet sejtenek. Az általános osztrák bányatörvényt az 1754. május 23-án kelt császári pátenssel hirdették ki. A 18. század közepétől a kőszén helyzete a bányászati jog kérdése körül heves jogi vitákat eredményezett. Ugyanis egyes vállalkozók olyan területeken is jogokat kaptak kőszén előfordulások felkutatására és kitermelésére, melyek magántulajdonban voltak. A fejlődő ipar energiaellátásának biztosítása központi iparfejlesztési feladattá vált. Mária Terézia uralkodása alatt ( 1740-1780) a javuló gazdasági élet jellegzetes területe lett a magyarországi bányászat. Első dekrétuma az 1573-ban Magyarországra is kiterjesztett Miksa-féle bányarendtartás bevezetéséről rendelkezett. A magyar szénbányászat szempontjából igen fontos Mária Terézia 1766. szeptember 9-én Bécsben keltezett dekrétuma, mely szerint akik tőzegtelepet fedeztek fel, 24 dukát jutalmat kapnak. 1768-ban már 50 dukát jutalmat helyezett kilátásba, ha gyakorlatilag felhasználható tőzeg (turfa) vagy kőszénlelőhelyet találnak és 100 dukátot annak, aki „turfával" olvaszt ércet. A felhívás hatására 1766-1771 között 17 bejelentés érkezett a helytartótanácshoz, melyek között szerepeltek a nógrádi:. Kösd, Verőce, Somoskő és Tarján környéki barnakőszén híradások is, de gyakorlati felhasználás lehetőségének hiányában a jutalmat nem fizették ki. A helybeliek még 1767-ben sem tudják, hogy vidékükön szén van, mint kiderül a Pressburger Zeitung 1767. október 31-i számából. Itt már Salgó hegyen történő „föld meggyulladásából" szerzett ér43