Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Lőrinci-Selyp A Zagyva mentén fekvő település 1770-ben gr. Grassalkovics féle hatvani uradalomhoz tartozott, majd br. Sina György és 1869-ben az Angol Magyar Bank kezébe került. 1871-ben Malatinszky József a brüsszeli Langrand-Dumonceau és társa bankjavára foglaltatta le. A belga kalandor Magyarországon több vasút finanszírozása körül is szerepet játszott. Nemzetközi botrányba is keveredett a bank. Kubinyi Albert után 1873-ban Lónyay Albert a birtokosa, akitől 1881-ben Hoffmann Jakab bányavállalkozó vette meg és adta tovább 1910-ben Wampetics Ferencnek. A faluhoz tartozott Selyppuszta. 1945-ben Nógrád-Hont vármegyéből Heves megyéhez került a település. A Szent István Kőszénbánya Társaság vasútépítkezésével kapcsolatban (Pest-Salgótarján) a Zagyva völgyében Selyp-Kisgombos pszt.-Hatvan térségében 1864-ben kezdtek kőszén után kutatni. 1862-ben több vállalkozóval bővült ki a társulat s így került velük kapcsolatba br. Sina Simon. A görög eredetű Sina család György-Simon (1782-1856) révén 1818-ban magyar nemességet, majd 1822-ben báróságot kapott. Fiával Simonnal (1810-1876) azonban fiúágon kihalt a család. Sina Simon Gödöllő, Aszód, Hatvan határában elterülő birtokainak értékét jelentősen megnövelte a vasútvonal megépítése. Sina aknát is nyittatott a hatvani uradalomhoz tartozó birtokrészén, azonban a várt eredmény elmaradt. A feltárt barnakőszén lignitnek bizonyult s a bányából fás anyagot bányásztak ki. További feltárással nem foglalkoztak. Noszky szerint az első világháború után Selypnél a középső-pannon emeletbe sorolt telepet külfejtéssel művelték. Kisgombos-pusztánál kihajtottak egy aknát is, amit azonban a víz és homok betörése elfullasztott.

1 Jegyzet 1. Noszky Jenő: A Cserhát hegység földtani viszonyai. Bp. 1940.175. o. Révai Nagy Lexikon. Hasonmás kiadás. 1989.16. k. 821. o. Léderer Emma: Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországon. Bp. 1952.75., 78., 99-100. o. Nógrád megye. Szerk: Borovszky Samu, Bp. 1911.77-78. o. Nógrád és Hont vármegye. Szerk: Ladányi Miksa. Bp. 1934.227-228. o. Fest Imre: Emlékirataim. Bp. 1999.189. o. Mátranovák A nógrádi szénmedence középső részéhez tartozó bányakörzetben, a Mátra északnyugati lábánál fekvő település 1984-től Mátraterenye (Homokterenye, Nádújfalu egyesüléséből) néven szerepel. 1991-től ismét önálló nagyközség. Frivaldszky Imre 1839-ben székfoglaló beszédében említette meg, hogy „Novakinál" minden különös kutatás nélkül akadtak „kőszéntelepzetekre". Fényes Elek 1847-ben már azt írta, hogy „Mátra Novaknál" kőszén található. Kutatásaink szerint a nováki kőszénről 1851-ben is megjelent egy híradás az Új Magyar Múzeumban: „A nováki kőszén gr. Keglevics Gábor jószágán Nógrád megyében található". A községben 1826-tól voltak birtokosok a Keglevichek.

1 A későbbi geológiai kutatásokból tudjuk, hogy a területen mindhárom széntelep megtalálható, az I. telep azonban csak foltokban fordul elő. A legkorábbi bányászat ezt a telepet fejtette esetlegesen. Az 1960-as évektől a széntermelés a II. és III. telepben folyt. Okolicsányi Rudolfné Csemiczky Ágnes 1860-ban rendelkezett bányabirtokkal s itt nyittatta fel az Ágnes-tárót.

2 Az 1911-ben megjelent Nógrád vármegye monográfiája a század első évtizedében két bányát említett meg a község területén: Ágnes-tárót és Viktor-tárót.

3 A Vasárnapi Újság 1861. április 14-én keltezett számában „Z. K." megjelöléssel jelent meg tudósítás a faluról: „M.-Nováknak egy kincse, mely okszerű használat mellett nemcsak az ipar tényezője lenne, hanem magának a vidéknek is 411