Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
Az SKB Rt. a szénkonjunktúra hatására Kisterenye területén kezdett újból kutatásokat bányanyitások céljából. Eredménye lett a munkának a négy vizslási lejtősakna létesítése. A kisterenyei kerület bányáinak termelése 1942-ben napi 110-120 vagonra emelkedett. A Chorin I. üzemek: Főtáró, Tekevölgyi-lejtősakna, II. lejtősakna, Pócsházi-lejtősakna. A Chorin I. üzemek szénvagyonát 1942-ben 30,4 millió q-ra becsülték, amiből 1,5 millió q-t szerettek volna lefejteni. Ez napi átlagban 50 vagonos termelést jelentett. A széntermelés 60%-a fejtésből, ennek 20%-a frontfejtésből származott. A munkáslétszám 780 fő volt. Ugyanekkor megkezdték a 250 méter hosszú Pócsházi lejtősakna (I. sz.) lemélyítését 1941-ben (1942-1964) majd hamarosan hozzákezdtek a II. sz. új lejtősakna mélyítéséhez is. A bánya külszíni gépházát és a 3 vágányú rendezőállomását szintén elkészítették. Mind a két lejtősaknához légaknákat építettek. A Pócsházi II. sz. lejtősakna légaknája 80 méter mély volt, egy 160 méter mélységűt a Tekevölgyi I. lejtősaknához (1937-1950) annak alsó szintjéig telepítettek. A Chorin I. üzemek szénvagyona 1944-re lecsökkent 20,1 millió q-ra, melyből 1 millió q-t szándékoztak kitermelni. 1944. december 31-ig 910 418 q-t teljesítettek. A szénvagyon növekedését (a Tekevölgyi-szénpillér eddigi 5 q/m 3 mennyiséget) 8 q/m 3-ben határozták meg. A széntermelés átlagosan 40 vagonra csökkent le. A fejtési és frontfejtési arány 65-25% volt. Nagy mértékben csökkent a munkáslétszám is, s a regisztrált 532 fő nem volt elegendő az előirányzatban megfogalmazottak eléréséhez, várhatóan napi 35 vagon termelést nem tudják túllépni. Az üzemhez tartozó Tekevölgyi-lejtősaknánál kihajtották a légaknát, melyet beszállóaknának képeztek ki. Beépítettek egy 1600 m 3 /sec teljesítményű ventillátort, valamint egy 15 m 3-es kompresszort, hogy a fejtésekben használni tudják a Hauhinco HLK 10 típusú kalapácsokat. Készítettek egy falazott vízitárót is. A Pócsházi-lejtősakna légaknája is elkészült, a II. sz. lejtősakna ugyanilyen létesítménye 1944-re maradt. A frontfejtéseket itt is fejtőkalapácsokkal tartották üzemben, azonban a széntelep vastagsága lecsökkent s a kellően ki nem válogatott meddő beágyazódás miatt minősége is romlott. 43 A Chorin II. üzemek (Csigakúti-lejtősakna, Vizslási-lejtősakna) 1942-ben 26,4 millió q szénvagyonnal rendelkezett. Lefejtésre 0,8 millió q-t reméltek. Ez a mennyiség napi 26 vagonos termelésnek felelt meg. A széntermelés 40%-a fejtésből került ki, s ennek 25%-a volt frontfejtés. A munkáslétszám 252 fő volt, mely a program teljesítéséhez kevésnek bizonyult. Legalább 60 bányamunkásról kellett az üzemvezetőségnek gondoskodnia. A Csigakúti-lejtősakna felső szintjén 1941-ben egy keresztvágatot készítettek, az innen indított kutató folyosóban feltárták a széntelepet, mely az addigi kutatások szerint 0,8-0,85 méter vastag, jó minőségű III. telepi szénnek bizonyult. A kutatások tapasztalatai azonban itt is sok vetőre engedtek következtetni. A lejtősakna alsó szintjén kihajtották a 144 méter magas légaknát, melynek alsó szakasza 20 méter hosszan a vízbő II. telepi homokban, 15 méter hosszban pedig a szintén vízbő I. telepi homokban haladt. A légakna felső szakaszában egy 2,5 méteres kavicsréteget harántoltak s ebből percenként 500 liter vizet kaptak. A vízhozzáfolyást beton idomkővel 80%-ig elzárták. A feltárt pilléreket pedig előkészítették a frontfejtésre. A kőzetnyomás, ami a puha agyagos fekű mellett igen nagy fokú volt, nehezítette a bányamunkát. A Vizslási-lejtősakna bányamezejében is elkészült egy 138 méter mély légakna, lemélyítették az I. sz. ereszkét 80 méter hosszúságban s ezzel 0,8-1 méter vastag, jó minőségű, 4200 kalóriás III. telepi szenet tártak fel. A kőzetnyomás itt kisebb volt mint a Csigakúti-lejtősaknában, de a II. telepi vízdús homok több vízbetörést okozott. 1942-ben fejezték be a 75 méteres légaknát az északi keresztvágatban. Mind a felső, mind az alsó szinten a fejtési munkákat megkezdték. A Csigakúti lejtősakna alsó szintjéről 200 méteres siklót készítettek a Fővölgyi I. telep feltárására. Hasonló műveletet végeztek a Vizslási-lejtősakna 163 méteres szintjében megindított kutatóvágattal. 1943-ban a Chorin II. üzemhez csatolták a Csigakúti- és Vizslási-lejtősaknákat. A Csigakúti-lejtősakna sújtóléges bánya volt, külön szellőztetni is kellett. Szene III. telepi 0,8 méteres vastagságú és jó minőségű volt. A Vizslási-lejtősakna III. telepi 0,8 méteres barnaszene is jó minőségű volt, elérte a 4200 kalóriát. Itt megkezdték a II. telep kutatását. A Chorin II. üzemek szénvagyona 1944-ben 22,5 millió q volt, ebből lefejtésre 0,6 millió q-t terveztek. A teljesítés azonban csak 438 195 q-ra valósult meg. A termelés átlaga napi 26 vagon, amit 361 fővel csak 21 vagonra lehetett teljesíteni. A hiányzó munkáslétszám itt 86 fő volt. 404
