Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

„A gróf egyik leányát francia marquis vette nőül. Ez Franciaországból apósának küldött 6-10 embert, kik az üveg gyártásához értettek s így a gazdaságnak poharakat készítettek, hogy abban kerüljön a sör az asztalra. Erre a gróf igen büszke volt vendégei előtt".

2 A szőlészetre a Cserhát ún. Csente oldal déli része utal ma is Kisterenyétől DNY-ra.

3 A határban a „Galagonyás földeken" kell keresni a volt „serházat".

4 Az üveghutának korábban nem ismertük a helyét, bár voltak feltételezések, hogy Pusztatiribesnél kell keresni. A megyei monográfus, Mocsáry Antal tudott a sör és pálinkaházról, az üveghutát azonban nem említette. Csiffáry Gergely egri levéltáros kutatásai alapján vált ismertté, hogy Tribesen (Bátonyterenye határában) három megbízható adat igazolja az erdei üvegcsür létezését. Ezek szerint: „Tiribes -az egykori Nagybátonyhoz tartozó lakott helyrőlXVIII. században működő hamuzsírfőzőjéről Soós Imre tudósít. 1767-ben készült canonika visitatioban ez olvasható Nagybátonynál: „Ibidem in vicinia habetur etiam somus vitraria in sylvis. Atque meri catholici operario sedetnent siguanter confessionos capaces circiter 30, incapaces circiter 40. " Magyarul: „ Ugyanott a szomszédságban az erdőben van egy üveges ház (üveghuta), ahol hasonlóképpen katolikus hitű munkások laknak gyónóképes (vagyisfelnőtt) kb. 30, nem gyónóképes (vagyis gyerek) kb. 40." Az 1785-86-ban készült egyházi lélekösszeírás szerint is állt Tiribes határában egy erdei üvegkészítő telep, amelynek 99 római katolikus lakosa volt, míg Tiribes prédiumon további 50 római katolikust vettek számba. Kisterenyén, a község egyik földbirtokosának, Gyürky Pálnak híres gazdasága volt. A családi kastély és a park Tiribes pusztán állott, az építmények, a park elrendezése alaprajzilag jól láthatók a Mátra 1933-as térképén. Az erdei üveggyártó telepet, melyet Gyürky Pál létesített 1767 előtt, 1786-ig üzemeltette. Későbbi működéséről nincs adatunk, Vályi András lexikona sem említi az üzemet.

5 Gyürky Pál krassói főispán azonban nem volt gróf, ezt a rangot a harmadik házasságából származó fia, Ábrahám (1836-1901) kapta 1867-ben katonai érdemekért. Gyürky Ábrahám volt az, aki jelentős bányanyitásokkal írta be nevét a megyei bányászattörténetbe.

6 A kisterenyei bányák a baglyasi bérc és az etesi árok délkeleti irányú folytatásában keletkeztek. A széntelepek itt átmeneti kifejlődésűek, már nem a salgótarjáni de még nem a mizserfai struktúrájúak és telepvastagságúak. A nógrádi szénterület középső medencerészében, Kisterenyén mind a három széntelepet megtaláljuk, de ezen belül is külön egységnek tekinthető a Nemti-völggyel jelzett fővetőtől nyugatra fekvő kisterenye-kazári terület melyre vékonyabb telepkifejlődés jellemző. Ugyanakkor a törésrendszer sűrű hálózata járta át a szénmezőt.

7 Az alsó vagy III. telep vastagsága Űjlakpuszta-Kisterenye-Kazár felé csökkenést mutat, 0,8-1,2 méteres vastagságra és minősége is romlott (3500-3800 kcal/kg). A

II. telep Kisterenye környékén fedésben volt a III. teleppel. A széntelep vastagsága itt 0,7-1,5 méter (3500-4200 kcal/kg). Ezt Mizserfa és Mátranovák térségéig fejtették.

8 Kisterenye bányászatának megindulásáról egyértelmű, hiteles adat még nem került elő, de valószínűsíthetően korábbiak az 1866-os dátumhoz kötött bányanyitásnál. Bán Imre dr. Rumy Pál (talán Rumy Károlyról van szó) közelebbről meg nem nevezett cikkére hivatkozva említette meg, hogy 1837-1859 között bányaművelés folyt kisterenyei és somoskői bányákban.

9 A közlés adatainak hitelességéről, valamint a bányászat kezdetének az 50-es évekre való visszavezethetőségéről egy közvetett levéltári adat győz meg bennünket. A forrásként használható levélrészletet Nándory István csengerházi lakos (Kisterenyéhez tartozott) küldte Burján Lászlónak, Gyürky Pál számvevőjének Kisterenyére. Ebben Berg Adolf „Terennén szolgáló bányász, azaz Méltóságos Uraság Szén bányai művésznek" tettleges lopásai ellen tett feljelentést, aki szenet, fát lopott illetve azzal fizetett.

10 Ennek alapján arra következtethetünk, hogy már 1857-ben - vagy előtte pár évvel - volt szénbánya Kisterenyén vagy annak határában. Az üzemi épületek fűtésére használhatták fel a kitermelt barnakőszenet, így Rumy cikke valós alapokra épülhet. Szomszéd András tanulmányában egy 1867. december 12-én történt telekkönyvi bejegyzésre hivatkozva közli, hogy a kisterenyei közbirtokosság a határbeli nemesi birtokon található kőszénre haszonvételi jogot jegyeztetett be, amit azonban 1868ban törvényszéki határozattal töröltek.

11 Barnakőszén kutatási engedélyt először a Gyürky család (Gyürky Pálné Vay Erzse) nevében Dienes Sámuel kérelmezte 1859-ben a bányahatóságtól. Gr. Gyürky Ábrahám 1867-ben kérte meg az általános kutatási engedélyt Kisterenye területére, ami után egy zártkutatmányt jelentett be. Egy 399