Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Az ÉKI Rt. alkalmazottjainak a száma 1917-ben a következő képet mutatta: a budapesti központban 7 férfi és 3 női tisztviselő, Baglyasalján 10, Mizserfán 8, a szénrakodón 2, összesen 27 férfi és 3 női tisztviselő irányította, adminisztrálta a vállalatot. A munkások száma ebben az évben 1562 fő volt.

39 A Baglyasaljai bányakerületben a feltárt szénvagyon 25 225 685 q volt. Ez Albertakna, Szánas-lejtősakna, Gusztáv-akna, Beda-lejtősakna és a Baglyasi-főereszke között osztódott el. A feltáratlan szénvagyon 23 millió q volt (Kotrocó, Karancslapujtő, Csókás területe alatt). Összesen 48 225 685 q-t tett ki a kerületben. A bányaüzemek közül ekkor Szánas-lejtősakna feltárás alatt állt. Réselőgéppel és rázócsúszdával a háború kitörése óta kísérleteztek, elektromos energia helyett pedig a kompresszoros motorokat helyezték előtérbe. A Baglyasi-lejtősakna az újranyitás stádiumában volt, munkáshiány mitt azonban csak 1-2 csapat dolgozott. A kerületek széntermelésének adatai Baglyasaljai kerület Év Szénmennyiség/q Termelő üzem neve 1913 1 923 578 Albert, Gusztáv 1914 1636 659 Albert, Gusztáv, Szánas 1915 1 582 022 Albert, Gusztáv, Szánas, Baglyas 1916 1430715 1917 1500000 Jövesztési mód a pillérfejtés volt, tekintet nélkül a széntelepek vastagságára. Az SKB Rt. strébfejtést alkalmazott, így egyes pillérek aránylag rövid idő alatt lefejtésre kerültek, vele szemben a fenntartási munka növekedett. A Mizserfai kerületben a szénvagyon 73 millió q volt. A feltárt szénmennyiség 10 873 000 q. Feltáratlan 62 127 000 q. Az I. telepet művelték. A II. és III. telep kifejlődött ugyan, de palás és minőségénél fogva nem volt alkalmas a kitermelésre. Üzemben voltak: János-akna, Ortvány-akna, József-akna. Év Szénmennyiség/q 1913 1921701 1914 1471346 1915 1648730 1916 1684401 1917 1640000 A szén települési viszonyai azonosak voltak a mátranovákival, ezért gyakoriak benne a vetődések. János- és Ortvány-akna szenét a János-akna rakodójára, József-akna szenét saját rakodójára szállították. Ezek a rakodók már korszerűtlennek számítottak, csupán mechanikai osztályozást végeztek. A társulat élettartamát vélték meghosszabbítani az érdekkörbe való kerüléssel. Ennek során az SKB Rt.-nek, mint anyavállalatnak engedték át a karancsvidéki területeket, mert mint írták: „Valamennyiünk közös érdeke, sőt kötelessége az anyavállalat erősítése."

40 A baglyasaljai bányaviszonyok rekonstruálására Sinkovics János visszaemlékezése alapján van lehetőségünk. Az első bányabejárást így írta le: „Kinyitott egy rozoga deszkaajtót (Császár Pál bányamérnök, Szánas-lejtősakna üzemvezetője - Sz.F.), amelyen átbújva egy egészen szűk és alacsony folyosóba jutottunk. Nagy meleg, rossz, bűzös levegő és esőszerűen csepegő víz fogadott". Továbbhaladva sem változott előnyére a helyzete. A folyosóban majd minden harmadik fejfa össze volt törve, s az amúgy is nagy főtenyomásnak kitett folyosót még alacsonyabbá tette. Mindent elborított a ragadós sár. A letört ácsolatok alatt görnyedve lehetett csak előrehaladni. Ez az út azonban a „balek" első útja volt a bányában. Hamarosan elérték az ereszkét, hol egy kisebb, egydobos vitla húz377