Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
1863-as dátummal, Zemlinszky-Reuter névvel szignálva. A térkép sajnálatos módon fordított állásban, fejjel lefelé került kinyomtatásra. Az újabb kutatások bizonyították be, hogy Zemlinszky Rezső 1866-tól szerepelt a társulatnál bányagondnokként, hogy a vasútépítkezések miatt elhanyagolt bányaműveket rendbe hozza és termelésbe állítsa. Ez alapján a datálás nem lehet 1866-nál korábbi (valószínűleg a Hoffmann Jakabhoz kapcsolható régi Jakab-táróról van itt szó a falutól északi irányban). A baglyasaljai földtulajdonosok között 1869. július 21-én tűnik fel Némethy Kálmán ügyvéd neve, szerepe azonban elhanyagolható. A megye több pontján vásárolt szénjogosítványokat értékesítés céljából. A szerződés azonban azért érdekes, mert Némethy nemcsak szénjogokat vásárolt, hanem mint ügyvéd is szerepet kapott a baglyasiak peres ügyeiben. „Miután eladók Baglyasalja község határában némely dűlői alatt a rétek, beltelkek és a most eladott diillők kivételével özv. Vancsó Jánosné asszony, továbbá Szilvássy István s Münnich Albert uraknak a kőszén turzási és kiaknázást jogot mintegy három évvel ezelőtt eladták, az illeték azonban turzási jogukat tulajdoni jogik rendkívüli sérelmével van csak az általuk megvett területekre, de beltelkeink, réteink és szánasi dűlőnkre is bekebelezték, vevők Némethy Kálmán úr köteles leend szükség esetén saját neve alatt sfölperessge mellett indítandó pör útján (...) jogtalanul bekebelezett turzási szolgalmi jogot saját költségén kitömhetni... "Némethy a megszerzett jogokat, mint írta: „Jelen szerződést az abból reám háramolhatandott minden jogokkal kötelezettségekkel együtt, további szavatossági terheltetése nélkül tulajdoni joggal átruházom Minich Albert úrra 10/24. Jaulusz Ferenc úrra 7/24. és Hoffmann Jakab úrra 7/24. arányban kik a terhet hasonló arányban viselendik, - átruházom ezzel együtt a tisztelt urakra a folyamatban levő port is, - bgyarmaton 1870 febr. 26. Némethy Kálmán s.k. 1870. márciusában Vancsó Franciska gyermekei: Gyula, Géza és Béla nevére telekkönyvezik örökségüket, majd 1870. november 28-án a tulajdonjogot átírták Hoffmann Jakab és Jaulusz Ferenc nevére. 18 Közben 1870. szeptember 13-án Pongrácz Ernő bányakapitány meglátogatta többek között a baglyasi szénbányákat s ennek során megtekintette a Jakab-tárót is. A bánya az 1868-ban alapított Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. tulajdonában volt. A 4-6 lábnyi (1,2-1,9 m) vastag kőszéntelepet tökéletesen kiaknázva találta, s már a legalsó tárók segítségével művelték a széntelepet. A kitermelt szén vasúton jutott el a külső pályaudvarig, ahonnan a MÁV szállította tovább a felhasználókhoz. Mint írta: „A kőszén kiaknázása ezen a területen 1 év múlva ki lesz merítve és lefog állíttatni". Hufner bányaigazgató és Minich Albert társaságában még megtekintette a baglyasi Albert-bányát (tárót), mely a Szilvásy-Vancsó-Minnich társaság tulajdonában üzemelt. Emlékét az Óalberti telep őrzi mai napig a Baglyas patak bal oldalán. Az 1-4 lábnyi (0,3-1,2 m) vastag telepet táróval tárták fel. A szénszállító „kutyák" azaz csillék pályája még fából készült. Ez az üzem 9 bányászt foglalkoztatott, hiányos felszereltségű versenyképtelen kis bánya volt. 19 A bányakapitánysági iratok szerint 1866-ban igazolni kellett, hogy a Szent István Kőszénbánya Társaság milyen egyezséget kötött Andó Pállal és Andó Józseffel, mint a Jakobi bányatelek tulajdonosaival. 20 Elrendelték az 1865/424. sz. jegyzőkönyv másolatának ez elküldését, amely bizonyítani látszik korábbi állításainkat, hogy a meglátogatott bánya - Jakab-táró - térképe nem készülhetett 1863-ban, mert egy előrehaladott, úgyszólván lefejtett bányaterületet ábrázolt. 21 Minnich (Münnich) Albert és társa a kir. kerületi törvényszéknél 1871-ben panaszt tett az SKB Rt. ellen, mivel azok a Baglyasalja határában lévő Albert kőszéntelepüket hosszabb idő óta fejtették. Valószínűleg a Jakab táró bányamezejéből hatoltak be területükre. Érdekes, hogy két évvel később gr. Mikó Imre is panasszal élt a társulattal szemben, mert azok a bányatelkükön túl folytattak fejtési munkálatokat és behatoltak a gróf bányaterületére, azaz az Imre-táró bányamezejébe. A bányakapitányság perre vitte az esetet, közben az SKB Rt. 1878-ban Mikó Imre örököseitől megvette a nemesi birtok kőszénkiaknázási jogát ( 1878. január 1.) a per okafogyottá vált. 22 Mielőtt tovább bogoznánk az ásványszénjogi szerződések kusza tömegét, el kell mondani, hogy a bányatörvény az ásványszeneket (feketeszén, barnaszén, lignit) a fenntartott ásványok közé sorolta 1854-ben. Ezzel a bányaszabadság tárgyai voltak, míg 1861-ben az országbírói értekezlet által hozott ideiglenes törvénykezési szabályok a kutatást és a bányaművelési jogot a telektulajdonos beleid
