Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
4. ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI MEDENCÉK 4.1. Ipoly-völgy és Nógrádi-medence 4.1.1. Középső-Ipoly-völgy Hugyag A kistáj az Ipoly-völgy középső részének bal parti területeit foglalja magába. Magassága 128-290 méter között változik. Több fiatal, feltöltéses süllyedek láncszerű összekapcsolódásának eredménye. Dél felé teraszos völgy, medence képét mutatja. Kőzettani alapja oligocén agyagmárga. Nyugati szélén miocén homokkő és slír, keleti szélén foltokban miocén homokkő, lajtamészkő és andezittufa is előfordul. A pleisztocénban ezekre folyami üledékek rakódtak. Hugyag község az Ipoly árterületén fekszik. Határában a miocén és felső oligocén korú szénfekvő képződmények a felszínen megtalálhatók. A felső oligocén korú üledékekben vékony, fejtésre nem érdemes széntelepecskék fordulnak elő. Érdemi kutatások nem folytak a területen. 1 Jegyzet 1. Magyarország kistájainak katasztere. Bp. 1990. II. k. 918-919. o., MÁFI. Adattár. С II. 41. Vitális Sándor jelentése 1941. május 6. Ipolytarnóc Az ipoly-völgyi szénterület az Ipoly, a Dobroda-patak és a 392 méter magas Nagy-Hallgató között látszólag a legnagyobb összefüggő terület. Az Ipoly bal partján vízmosásoktól erősen szabdalt, közepes magasságú dombok emelkednek, s itt húzódik a Csapás-völgy délkeleti, Borókás-ároknak (Botos-ároknak is jelölték) nevezett területe, melynek andezittufájában gazdag miocénkorú flóra maradványaira bukkantak. A tarnóci kövült fatörzset 1837-ben Kubinyi Ferenc fedezte fel és „petrefactus giganteum Humboldti" néven ismertette 1842-ben. Tuzson János 1901-ben vette alapos vizsgálat alá s „Pinus tarnócziensis" néven írta le. Az ősvilágot betemető riolittufa, egyben a nógrádi barnakőszén medence egyik jellegzetes szintjelző kőzete konzerválta az alsó-miocén felszín eredeti növényzetét, állatvilágának nyomait s magát a felszín eredeti morfológiáját. A nyersanyagképződést a lagúnásodó, elmocsarasodó oligocénvégi alsó-miocén tenger nagy szervesanyag tartalma (becskei és salgótarjáni típusú barnakőszéntelepek) determinálják. A riolittufában 15-50 méter vastagságú szén csíkok, szénlencsék fordulnak elő és ezt a „teríték" telepet, amit a jellegzetes nógrádi hármas kifejlődésű széntelepek után ГУ. számúnak is szokták nevezni, néhány helyen bányászták. A riolittufa aljzaton jött létre az a lápövezet, melyben három széntelep fejlődött ki. A III. telep a főtelep, melyben a szénbányászat megkezdődött. Salgótarjántól ÉNY-ra, Etestől Éra egy kelet-nyugati irányú homokvonal húzódik a telepben, mely két teleppé osztotta az eredeti egységes telepet. Karancskeszi környékén a széntelep elvékonyodott, sok palát is tartalmazva. Salgótarján alatt még 1,8 méter vastagsággal szemben az Ipoly közelében már csak 0,8-0,2 méter vastagsággal számolhattak. Az Ipoly völgye felé a szétágazó telep fokozatosan széneres palává válik, és széncsíkos agyagként ékelődik ki a slírben. Ipolytarnóc község határában is régóta ismeretesek azok a kibúvások, melyeken ismételten hosz350