Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

A munkáskérdésre is készítettek tervet, mely szerint Csengerházán nem építenek kolóniát, mert a kisterenyei munkások, vagy helyesebben a Kisterenyére koncentrált északi bányák munkássága az altárón keresztül vonaton jut el a munkahelyre. A Csengerházához közel fekvő területek munkássága pedig az aknán szállt volna le a munkahelyére. Az akna helyileg 50 méter távolságra épült volna meg a nagybátonyi vasútállomástól, így „az egész nógrádi medencéből ideterhelhető munkásság munkásvonatokon " érhette volna el munkahelyét. A terv legnagyobb előnye abból származott volna, hogy Kisterenyén a Chorin bányák és a Chorin-rakodó külszíne elsőrendűen alkalmas a centrale, a központi osztályozó és minden egyéb épület kiépítésére. A leírtakból következett természetszerűen az, hogy a nagybátonyi aknatelep, illetve a nagybátonyi bányászat megvételéhez nem fűzte semmiféle érdek az SKB Rt.-t. Ha esetleg a gazdasági viszonyok alakulása következtében „ölükbe hull" a bánya, hasznosítani fogják annak berendezéseit és értékesítik a Mátraverebély és Szúpatak közé beékelődött nagybátonyi szénvagyont. Az SO Rt. bizonyos kötelezettségeknek eleget kell, hogy tegyen, ha a központi igazgatóság a vázolt tervet elfogadja: - meg kell vásárolnia v. Baskay Gyula 100 h földbirtokának szénjogát Csengerháza és Kisterenye között, - ugyancsak meg kell vásárolnia a kisgazdáktól 100 h szénjogot a területre, - opciót kell szerezni Tar község közbirtokosságának lekötött szénjogára, - Hasznos és Tar község területét meg kell kutatni, mert ismereteik szerint ugyan produktív a terület, de 60 méter mélyen lehet a szénvagyon. A bányavizet is össze kellett volna gyűjteni, hogy a tervezett centrale vízszükségletét biztosítani lehessen, mert lőrinci (fővárosi) centrale tiltakozna a Zagyva vízének felhasználása ellen. Salgótarján és Nagybátony bányászatának jövőjéről megfogalmazott tervek várhatóan éles versenye az államosítás után lekerült a napirendről.78 1944 végén Szorospatakon, Tiribesen és a maconkai szénbányában folyt bányászat. December 19-én légitámadás érte a községet, mely után Szorospatakon leállt a termelés. December 20-23 között a szovjet csapatok elfoglalták a bányatelepet és kinevezték az üzemek első katonai parancsnokát, Jakub mérnök-kapitány személyében. December 23-án a 300 LE-s gőzgépet újraindítva üzembe helyezték az erőközpontot, majd 1945. január 5-én a vasúti összeköttetést állították helyre a fővárossal. A termelés Tiribesen 1945. január 25-én indult meg. Az SKB Rt. érdekeltségű Irén-bánya már január 24-én termelni kezdett és 25-én 7 csille szenet küldtek a felszínre.

79 A nemzetgyűlés 1945. december 6-án elfogadta a szénbányák állami kezelésbe vételéről szóló törvényjavaslatot, melynek értelmében a szénbányákat és a velük összefüggésben lévő melléküzemeket 1946. január 1-vel állami kezelésbe vették. 1946. június 26-án több mint egy évig tartó parlamenti vita után az 1946. évi XIII. te. alapján a szénbányatelkek az 1854. évi bányatörvény szerint létesült vagyontárgyakkal, élelemtárakkal együtt 1946. január 1-i visszamenőleges hatállyal tehermentesen a magyar állam tulajdonába mentek át. Ennek értelmében alakult meg 1946. január 1-én a Magyar Állami Szénbányák Nógrád-Hevesi Bányakerületi Igazgatósága, melynek hatáskörébe kerültek a nagybátonyi szénbányák is. 1951. január 1-én a közös vállalat helyett egymástól eltérő geológiai viszonyoknak is jobban megfelelő három kisebb vállalat alakult: Zagyvái, Kisterenyei és Nagybátonyi Szénbányák Nemzeti Vállalat, hogy 1952. január 1-vel létrejöjjön a tröszti szervezet Nógrád megyében is.

80 Szénbányászat az államosítás utáni években Szorospatak a medence legrégebben működő bányája az államosítás után Szeptember 6. lejtősakna néven szerepelt. Az üzem a szénmedence déli részén, a mátrai eruptívumtól 1-1,5 km-re feküdt. A hegyképző erők hatása a hosszanti vetők alakjában mutatkozott meg. Az üzem két telepben folytatta a bányaművelést, a telepek közül az I. telep volt a jobb minőségű, normális kifejlődésű, míg a III. telep vastagsága és területe változó. Ez abban mutatkozott meg, hogy gyakran elvékonyodott, elmeddült, erősen átszőtt és meddőágyazással tarkított volt. A keleti és nyugati részen az üzem vá341