Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Az 1929-33-as gazdasági válság Nagybátonyban is felemásan jelentkezett. Az 1929-es üzletévben a szénbánya üzleti forgalma javult, amelyet a hazai szénfogyasztásnak az előző évekhez képest 7,4 százalékos emelkedése idézett elő. A bányabeli feltárások folytatódtak, de az 1931 elején mutatkozó előjelek, melyek a gazdasági depresszió enyhülése irányában jelentkeztek, hiú reménynek bizonyultak. A bizakodást felváltották azok a negatív jelek, melyek súlyos krízissé fajultak. A külföldi rövidlejáratú hitelek nyomása a kereskedelmi mérleg passziválódása súlyos problémák elé állította az országot. A szűk keretek közé kényszerített gazdasági tevékenység a vásárlóképességet lecsökkentette. A megcsappant nemzeti jövedelmet az erősen felemelt adókkal kellett megterhelni. Ezek a viszonyok értelemszerűen bénították a bányavállalat tevékenységét. Az ipari szénfogyasztás csökkenésének ellensúlyozására 1930-ban brikettgyárat hozott létre, s termékével az elsők között jelent meg a hazai piacon. A nagybátonyiak által forgalomba hozott Univer márkanevű szénbrikett beváltotta a hozzá fűzött reményeket, de miután a többi hazai szénbánya is ráállt a brikettgyártásra, az így kialakult árak már nem voltak megfelelőek. (A nagybátonyi brikettgyár 1936-ban is csak 12 fővel dolgozott. Állandó brikettgyártási üzem nem volt, a termelés a szükségletnek megfelelően alakult. A munkásokat részben a bányaüzem, részben alkalmi munkások biztosították. 1937-ben a napi termelés 24 vagon volt, ami évente a 30 munkanapot figyelembe véve 7200 vagont ért el maximálisan. Egy mázsa brikett előállításához 6 mázsa szénporra volt szüksége az üzemnek. A brikettgyár 1942-ben szűnt meg.) Az 1933-as üzletév korlátozott keretek között folyt, mivel a szénipart a mezőgazdaság megsegítése érdekében új adókkal terhelték meg. A nagybátonyi társulatnak azonban tovább kellett folytatni a feltárási munkálatokat, mivel szenüknek - összehasonlítva az ország többi szénfajtájával - a legmagasabb volt a hamutartama és ezért korlátozott értékesítési lehetőséggel bírt.

68 Amikor a magyar ipar termelésének növekedése mérhető nagyságrendűvé vált, a szónpiac hatása azonnal érezhető lett. A termelés emelkedése elérte a 10 százalékot. Azonban az 1929. évi szénfogyasztáshoz viszonyítva még mindig 17 százalékos kiesés mutatkozott. Nem tartozik tárgyunkhoz, de megemlítendő, hogy a nagybátonyi társaság másik tevékenységi ága az építőipar is fellendülést mutatott. Amikor a szénbánya termelésének emelkedéséről volt szó, ugyanilyen emelkedő rentabilitásról még nem beszélhettünk, mivel a szénárak csökkenése ellene hatott. A második világháború előtt a terület bányaföldrajzi képe a következőket mutatta: 1.) Maconka és Nagybátony között a Mária és Stefan-bányatelken létesített Mária-táró és Similejtősakna a szenet lefejtette. A telektől kelet és nyugat felé már az SKB Rt. szénterületei feküdtek. 2.) Nagybátonytól délre, Szárisznyó, Nagyparlag, Katalin-telep és Szorospatak-bányatelep között, annak nyugati részén a hajdani kincstári Illés, Mihály és József-bányatelkek voltak, de a szenet már itt is jórészt lefejtették. 3.) A keleti irányban a Nagybátony-Ujlaki Egyesült Iparművek Rt. Lilla, Gedeon, Edmundbányatelkei húzódtak. A Nagybátonyi Szénbánya Rt. és elődvállalatai 1912-1916 között évente 40-60 000 mázsa szenet termeltek. 1918-1920 között a termelés 300-700 000 mázsára emelkedett, majd 1921-től meghaladta az egymillió mázsát. 1912-1938 között összesen 25 795 643 mázsa szenet termeltek.

69 Változást jelentett 1938. december 15-től az a tény, hogy a katonai hatóságok által kirendelt üzemi titkárok elfoglalták állomáshelyüket és ténylegesen beleavatkoztak a bánya termelésébe. Ugyancsak megváltozott a vállalat vezetése ezekben az években. 1938-ban Bortnyák Istvánt m. kir. bányaügyi főtanácsost, a nagybátonyi szénbánya igazgatóját ügyvezető központi műszaki igazgatónak nevezték ki. Budapestre távozása után helyét Peitler Károly cégvezető igazgató foglalta el.

70 1935-1938 között a korábbi 1,2-1,3 millió mázsa szénmennyiségről 1,5 millió mázsára, majd a világháború idején 2 millió mázsára emelkedett a termelés, melynek a gátja csak a munkáshiány volt. Ugyanis a környező bányamunkások legnagyobb részét az SKB Rt. foglalkoztatta, a nagybátonyiaknak jutott munkások zöme kétlaki volt. A munkáshiányra mindenképpen megoldást akartak keresni. Kezdetben a műszaki segédtisztek is toborzó körútra indultak, hogy legalább a napszámos létszámot biztosítani tudják.

71 A társaság termelőapparátusának nagyságát, gyártmányai sokféleségét tekintve, a magyarorszá335