Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
kőtörőmű között megoldódott. A lejtősaknát tovább mélyítették 120 méter hosszra, mert a cél egy új szint létesítése volt. A lejtősakna 1913-ban, ezzel 380 méter hosszúságot ért el. (Az aknán 18°-os dőlésben trachitban haladtak.) Az új VIII. szint megtelepítése és a széntelep feltárása érdekében a fő vetőre merőlegesen nyugati irányban egy meddő keresztvágatot is megkezdték. (Szivattyúkamrát és zsompot készítettek.) A VII. szintben a két széntelep feltárása az adományozott vájnamérték határig haladt. A telepeket a dőlés mentén siklókkal tárták fel, fejtésre előkészítették és lefejtették. 1914-ben a három bányatelek 12 kettős bányamértékkel és 2 határközzel volt a gyár tulajdonában és továbbra is Süss Ferenc irányította a 178 bányamunkást. Földalatti vasutuk 760 méter, a felszíni 2300 méter hosszú volt. A bányában 500 méteres, a külszínen 100 méteres sikló segítette a szállítást. A 760 méter hosszú lejtősakna műszaki berendezései közé tartozott két gőzkazán, egy 50 LE-s gőzmozdony, kettő 15 LE-s szállítógép, valamint 150 bányacsille (összesen 1577 mázsa hordképességgel). A vízemelést két 30 LE-s gőzgép látta el. A Katalin-lejtősakna termelése: 1900-1910: 911 500, 1912: 261 520, 1913: 215 760 mázsa volt. 1915-ben a feltáró munkák még tovább folytak, a VIII. szinten kelet felé 120 métert, nyugat felé 150 métert haladtak. A keleti vágatban 70 méter után érték el a 0,6 méteres alsó telepet, melyet azután 50 méter hosszban csapás irányban feltártak. Nyugati irányban ekkor még nem érték el a szenet. A bányavíz emelésére ekkor szereltek fel egy új Worthington gőzszivattyút. A külszíni gőzüzemű vasúton 50 régi, elhasználódott szállítócsillét vasvázas, faszekrényű billenő csillére cserélték ki. 1916-1917-ben a VIII. szint nyugati részén a feltárt széntelep vastagsága 0,5-0,8 méter volt. A lejtősakna 120 méterrel tervezett továbbmélyítését egy újabb, a IX. szint létesítése és feltárása céljából megkezdték, s itt az év elején a fejtések is megindultak. 63 Mint látni, Katalin-bánya gyenge minőségű szenet adott, sőt a feltárt szénvagyona is kevés volt. Az első nap 42 munkással csak 180 mázsa szenet termeltek. Az Rt. a Katalin-bányát mindössze egy évig tartotta üzemben, majd a nagy hamutartalmú és kereskedelmi forgalomban nem értékesíthető szén kitermelését 1927. április 1-én beszüntette. (Katalin-bánya 1904-1927 között működött.) Az I. és II. telepet művelték, melyből az I. telep 1,2-1,3 méter, a II. telep 0,8-2 méter vastag volt. A szén kalóriája 2700-3000. A fejtési vágatokat szorosan egymás mellett, szélesítés nélkül hajtották. Nagybátonyi Rt. a bánya bezárása után a haszonbérletet továbbra is fenntartotta. Kérdés az, hogy egyéb bányáiknál erősen redukált termelés mellett mi indokolta egy új bánya üzembentartását 1926ban? A bérlet egyik feltétele a bányaüzem fenntartása volt. A bérletet pedig azért nem mondták fel, mert ezzel megakadályozták azt, hogy egy konkurens vállalat pl. SKB Rt. üzemi területük kellős közepébe jusson. Viszont a Mária-táró kimerülőben volt, a termelés várhatóan két hónapon belül leáll, ezért ennek pótlásáról kivántak gondoskodni részben a Kincstári-bánya megvásárlásával. A Katalin-bánya aktuális feladatait 1925-ben már vázolták, a szénvagyont 330 000 mázsára becsülték. Egy része a vágatokból volt hozzáférhető, a másik része egy 90-100 méter hosszú meddővágattal elérhető. Munkálatok ugyan folytak, de a szénvagyon hozzáférhetősége érdekében elkészítették a meddővágatot. 1926. április 1-én megszűnt a gőzenergia felhasználása és rákapcsolódtak a saját villamos erőközpontra. Megállapítható azonban az is, hogy a Katalin-bánya felszerelése a kor technikai színvonalát figyelembe véve szegényes volt. A kutatófúrásokhoz rendelkezésükre állt egy tecklenburgi fúrókészlet, tíz fúrórúd, két csigafúró és egy kulcs. A szállítóberendezések között 25 egy köbméteres facsille, egy kézi vitla, két bányafa szállítására alkalmas csille, két palaszállító csille és két vízszállító csille szerepelt. A vasút 600 mm-es nyomtávú volt. A bánya átvételekor a 66 fős munkás létszám megoszlása a következő képet mutatta 64 : belső vigyázó 3, lőmester 2, külső felvigyázó, térmester 1, egyéb földalatti munkás 18, mozdonyvezető 1, fűtő 1, erőközpont gépkezelő 2, szállító 1, asztalos 1, éjjeliőr 2, kocsis 1, takarító fiú 1, irodai kisegítő 1, napszámos 11 fő. A racionális termelés érdekében megvalósított beruházások eredményeképpen a bánya fejlődése évről évre kimutatható. A széntermelés 1927-től a szorospataki területre koncentrálódott. A fejlődés olyan mértékű volt, hogy nemcsak a szénpiacon szerzett pozíciókat, hanem a rendelkezésre álló tőke révén a szénigényes téglagyári vállalatok megszerzésére is gondolhatott a vállalat. Az Rt. vagyona 1927-ben 7 385 600 pengő volt, az adományozott bányatelkek szénvagyona 300 millió mázsa (780 000 pengő), saját ingatlan és bérelt terület 84 hold 869 négyszögöl, 78 600 pengő, a bá332
