Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

(Új) I. sz. táróval folyt. A feltárásokkal összefüggésben napi 7-8 vagon volt a szénkihozatal. A bányák teljesítőképességét korlátozta, hogy a korábban megrendelt berendezések nem érkeztek meg. Üzembe állításuk után Szorospatakon a termelés napi 12 vagonra emelkedett. Ebben az időben már folyt a Simi-lejtősakna telepítése, az intenzívebb munka a kötélpálya elkészítésétől függött. Simiaknával kapcsolatban napi 5-6 vagon szénre számítottak, mely rövid idő alatt felfuthat 20-22 vagonra. A látogatás tapasztalataiból két következtetést lehetett levonni: az egyik az, hogy a munkáslétszám emelése és telepítése szorosan összefügg a fejlesztéssel, a másik, hogy a gépészeti és szállítóberendezések kiépítése nélkül a feladatokat nem lehet megvalósítani. Ezért terveztek az építkezések keretében hét munkásházat (egyenként 4 család részére), valamint Szorospatakon három munkásházat hasonló felosztásban. Az alsó telepen és a felső telepen egy-egy altiszti lakás megépítése is számításba került. Az alsó telepre terveztek még egy emeletes tiszti lakást (4 szobás mérnöki lakással, néhány tisztviselői lakással és esetleg 1-2 egészen kicsi lakást). Munkástiszti étkezőnek egy épületet, csendőrlakást, iroda és rendelőhelyiséget. Gépészeti vonatkozásban erőművet, 2 villamos felvonót, 4 ventillátort, 3 szivattyút, 150 méter légvezető csövet, 300 méter kábelt. Szállítóberendezések között 80 darab 7 mázsás csille, 20 darab 20 mázsás csille, és kettő 760 mm nyomtávú gőzmozdony szerepelt. Az összes beruházás költsége a tervek szerint 2 984 000 koronát igényelt még ebben az évben, hogy elérhető lehessen a tervezett napi 30 vagonos termelés. Az elmúlt évben téglagyárat vásároltak 3000 korona értékben, de céljuknak nem felelt meg, gépészetileg elavult, termelése minimális volt. A tégla szükségletet ezért a környékbeli Bell Miklós-féle, mátraderecskei cégtől kívánták fedezni.

43 Az új vállalat létesítésének tőkeszükséglete a következőképpen alakult: a Lipták gyárnak terrágium fejében 1 fillér/mázsa megváltási összeget kívántak megállapítani, hogy elkerüljék azt a helyzetet, hogy egy újabb életképtelen vállalat születésénél bábáskodjanak. A vállalatnak a megváltási összeget 15-20 év alatt amortizálnia kell. Ezért úgy tervezték, hogy létesítenek egy vállalatot 20 millió korona alaptőkével. Ebből 10 millió koronával a Lipták-féle bányajogosítványokat, 4 millió koronával a beruházásokat valósítanák meg, 6 millió koronával pedig a további beruházásokat fedeznék. A szénbányászatot a régi társaságnál a vasércbányászattól külön kell választani, hogy „a szénbányászat kétségtelenül szebb kilátásai ne rontsanak le az ércbányászat kevésbé jó auspiciumai által". Számoltak azzal a lehetőséggel, hogy a vasércbányászat a jövőben Csehszlovákia területén fog folyni.

44 1919 márciusában újabb szakvélemény készült Szorospatakról és Tiribesről. Szorospataki területtel kapcsolatban a következőket állapította meg: a felső-lengyendi major környékén, valamint az ettől nyugatra és délnyugatra eső területen szén nem található, itt ugyanis a feküterület borítja a felszínt. Gedeon-táró és az „Új-táró" környékén, valamint az Edmund-táró körül lévő régebbi, primitív művelések területén egy átlagban 500 méter széles sávban 1,5 km területen a széntartalmú rétegcsoport a felszínen található. (Vetődések mentén a széntelepek egészen a felszínre felemelkedtek pl. Simi-lejtősakna, Aurél-táró, Edmund-táró.) Az itt nyerhető szén a két széntartalmú rétegcsoport alapján 37 millió mázsára becsülhető. Délről a közvetlenül csatlakozó terület mélyebbre lesüllyedve tartalmaz szenet. Az SKB Rt. négy fúrással 169-324 méter között 4 km-nyi területen mintegy 100 millió mázsa szenet állapított meg. A legdélibb fúrástól délre eső terület vélhetően tartalmazhat szenet, de ezt a geológiai megfigyelésekből határozottan eldönteni nem lehetett. A szorospataki terület legalább 137 millió mázsa szenet tartalmazhat a felmérés alapján. A Tiribes-puszta területén eddig csak fúrások voltak, azt bizonyítva, hogy a széntelepek különböző mélységben helyezkednek el. A nagybátonyi vasúti állomástól délkeletre a III. sz. fúrás 91 méter mélyen, ettől délre I. sz. fúrás 247 méter mélyen érte el a szenet. A

IV. sz. fúrásban 292 méteren értek a szénre. A

II. sz. fúrás 495 méteren is még eredménytelen volt. A mintegy 3 km területen a két széntelep olyan vastag, mint a szorospataki részen. A Sulyom-tető közelében végzett fúrás (V. sz.) csak 0,5 méter vastag telepet harántolt.

45 A bányászat fejlesztése komolyabb mértékben 1919 végén indult meg, amikor a szorospataki bánya a katonai szénkirendeltség által elrendelt heti 3 pótműszak révén napi 30-40 vagonos termelést ért el, a korábbi 8-10 vagonnal szemben. A munkáslétszám is 700 főre emelkedett. A szenet a kes323