Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Új bérlőként jelentkezett 1909-ben a hódoscsépányi illetőségű Ochtinszky András és a putnoki Zólyomi József. (Zólyomi (Ocsenás) József malomtulajdonosnak Somsály-pusztán volt az ocsenásibányája.) 1910-ben már nevük alatt szerepelt a bányaterület. Közben 1880-1881, 1886-96 és 1889-1909 között szünetelt az illetékfizetés, mert nem működött a bánya.

30 Üzemvezetőjük Kühn Ede nagybátonyi lakos volt. Az általuk fenntartott Mária-tárót valószínűleg a miskolci illetőségű Bernát Miksa idején, 1906-ban nyitották fel. Ochtinszky 1910-ben még a Borsod megyei Kovácsbükky Kőszénbánya Társaság gondnoka volt, majd 1912-ben a Kovácsbükky-cég már a nagybátonyi bánya tulajdonosaként szerepel. 1913-ban 28 férfimunkás és 4 gyerek dolgozott Mária-tárón, s termeltek 61 ezer mázsa barnaszenet. A társaság 5 bányatelekkel és 20 kettős bányamértékkel rendelkezett, művezető ebben az időszakban Kositzky János volt. Az üzem szegényesen felszerelt bánya képét mutatta, a táró mellett csak egy munkásház és egy irodahelyiség szerepelt. A földalatti szállítópálya 810 méter, a felszíni bányavasút 1250 méter hosszú, a bányabeli sikló pedig 70 métert ért el. Ezen a bányavasúton 12 bányakocsi és 8 (8 mázsás hordképességgel) csille közlekedett lóvontatással. Volt még egy kézierővel működtetett ventillátor 12 l/perc teljesítménnyel, valamint egy mélyfúró berendezésük. A Mária-táró a községtől északnyugatra, a 242 méter magas Nagykő északi lábánál lett feltárva (a mai Táncsics út végén). A Mária-tárótól nyugatra épült meg később a fűtőház. A táró az I. sz. telep magasan fekvő részét fejtette, a mélyebb széntelepet a Simi-lejtősaknával fejtették le. A lejtősaknát a Mária-tárótól északra létesítették. Az Ochtinszky és Zólyomi tulajdonát képező 8 kettős bányamértékből álló szénterületet 1912ben Gábor putnoki orvos ajánlotta fel megvételre az SKB Rt.-nek. A bányatelken ekkor még csak a Mária-táró volt üzemben, ahol egy gyengének minősített 2 méter vastag és alatta 0,75 méter vastag telepet harántoltak, melynek fejtése kedvezőnek bizonyult. Gerő Nándor salgótarjáni bányaigazgató egy fél évre szóló opciót tartott itt lehetségesnek, a szükséges fúrások elvégzése céljából. Ezt a szerződést 1912. november 20-án meg is kötötték. A 11 fúrásból kiderült, hogy kis területen sok és nagy mértékű vetődések a termelési költséget megemelik. Gerő jelentéséből tudjuk, hogy a bányatelek határai a maconkai határba nyúltak. A szakvélemény az volt, hogy a szén gyenge minősége miatt aknát nem szabad telepíteni, mivel a befektetés költségét a kitermelt szén értéke nem fedezné. A táró és ereszke által történő művelést Gerő lehetségesnek tartotta, a becsült 2,4 millió mázsa szénmennyiség miatt. A vélemény alapján, az Ochtinszky-féle Lilla, Gedeon és Edmund bányatelkeken a kibúvásra telepített tárókkal csak kis mennyiségű szenet tudtak volna feltárni, ezért e fenti szénterülettel és a kutatásokkal az SKB Rt. nem foglalkozott, mivel a mutatott kép nem indokolta a bányák megvételét.

31 Az SKB Rt.-hez tartozó Kovács István bányamérnök egy évvel később keltezett jelentésében szintén a Mária-táróval foglalkozott. Szerinte (1913. február 2.) egy kisebb méretű, gazdaságos bányászatot lehet indítani ezen a területen, de ehhez több fúrást kell még végezni. Véleménye szerint 6-7 millió mázsa szén tárókkal lefejthető, ezért az Ochtinszky-bányájában feltárt 400 ezer mázsa, 2 méter vastag széntelep szénjogát meg kellene vásárolnia az SKB Rt.-nek.

32 Amíg a salgótarjáni vállalat gondolkodott az üzleten, új tulajdonos tűnt fel Nagybátonyban. A dr. Lipták és Társa Építési és Vasipari Rt. kispesti cég vette meg a szénjogokat és ezzel együtt a szénbányákat. A vásárlás ideje 1913-ra datálható, mert Vitális István 1915-ben, az SKB-nek készített jelentésében a következőkről számolt be: „Mária és Stefan bányatelek szenét a bányatelek közepén létesített Mária-táróval tárták fel, jelenleg a szénvagyon nagy részét Lipták és Tsa fejtette." A szénterületről szólva megemlítette, hogy a bányatelken két fővető vonul át, kettős lépcsős vetődést idézve elő. A középső lépcsőfok a produktív terület, ezt azonban két harántvető három táblára osztotta. Tudomása szerint két széntelep található a bányatelken, az alsó telep 0,9 méter, a felső telep 2 méter vastagságú. Ezt a két telepet választja el a 22-25 méter vastagságú lemezes, homokos agyag, a kanavász. Mária-táró fennállása óta mintegy 800 ezer mázsa szenet termelt. A Stefán és Mária bányatelektől nyugatra, Tiribes-puszta területén több kutatófúrás is volt. A mélyen levetett széntelepet az árkos vetődés miatt egyelőre nem fejtették. Továbbra is az volt a vélemény, hogy az aknaművelés költségeit a szén értéke nem bírná el.

33 319