Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Kisfaludi-lejtősaknát, melynek hossza 500 méter volt, 1940-ben kezdték lemélyíteni a sóshartyáni Piliske hegytől délre található völgyben. A lejtősakna Irsay Imre birtokán, a pusztától 500 méterre települt, a legdélibb fekvésű bányája volt a zagyvapálfalvai kerületnek, 1941-ben már termelt. Megnyitását a fokozódó szénkonjunktúra tette szükségessé. A bánya kőkúti minőségű volt. A széntelep 0,42 méter vastagságú, melyhez 0,2-0,3 méteres agyagcsíkot is kellett fejteni, hogy a fejtésekbe be lehessen bújni. A bánya környékén több fúrással kutattak szén után, számbajöhetőnek tűnt a 130 méter mélyen fekvő „nagykeresztúri" pillér. Minőségi kifogások miatt kitermelésének a gondolatát is elvetették. A szénvastagság 0,27-0,44 méter között változott, ezen felül a telep fedőjében vizet hozó kavicsok és homok települt, amely az amúgy is „keserves" bányászatot teljesen lehetetlenné tette. 1942-ben a szénvagyonát 8 426 828 q-ra becsülték, ebből fejtettek le 234 000 q-t. A széntermelés 7,7 vagonos napi átlagnak felelt meg. A termelés 55%-a fejtési szén, de frontfejtést nem alkalmaztak. Munkáslétszáma 287 fő, soknak tűnt a széntermeléshez, más munkákra is be kellett osztani a munkásokat. 1941-ben 104 méter kihajtása után átlyukasztották a nyárjasvölgyi alagutat. Megépítették az alagúttól a lejtősaknához vezető vasutat, s azt villamosították. A lejtősaknára felszerelték a szállítógépet. Kutatóvágatok, siklók, csúzdafeltörés készült. Ugyancsak elkészült a lejtősakna 30 méter mély légaknája. 1942-ben a kisfaludi magas pillér megnyitásához szükséges 1 km-es kettősvágányú külszíni kötélpálya megvalósításához fogtak hozzá.

11 Sor került az ún. „Új-Gulibák" terület megkutatására is, de feltárásától eltekintettek, mert a régebbi fúrások elemzése és adatai szerint az ott talált 0,65 méteres településből 0,35 méter vastag volt a 4000 kalóriás szén. A további 0,35 méteres szén csak 2700 kalóriásnak bizonyult. 1943-ban befejeződött az 1941-ben megnyitott Gulibák-táró védőpilléreinek a lefejtése.

12 A Kisfaludi-lejtősakna szénvagyona 1944-ben 308 000 q volt, lefejtésre került 129 850 q. A termelés napi 8 vagon körül mozgott, 59%-a fejtésből származott. A bánya munkáslétszáma 185 fő volt. Egyedüli feladata a jelenlegi berendezésekkel megfogható szénpillér mielőbbi lefejtése. A bányától Pálfalváig 5,3 km hosszú villamos keskeny nyomtávú vasútvonala volt. Gépi berendezése 6 vitla, 4 szivattyú és 4 szellőztető motor. A bányák közelében nem volt település, ezért az itt dolgozó munkások Pálfalváról jártak ki a villamosvasúttal. A pillérek leművelése után 1945-ben bezárták a bányát. Termeléséről 1944 júliusából van az utolsó adatunk: 8228 q barnaszén. Munkáslétszáma is csak 27 fő volt. Kisfalud 1940-1944 között 730 000 q szenet termelt.

13 Jegyzet 1. SUBA. 1869/582. Prakfalvi Péter: A sóshartyáni jodaqua kutatástörténete és földtana. Sóshartyán. 1993. 2. Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása, én. 449. o. Kézirat. 3. Papp Károly: A magyar birodalom vasérc és kőszénkészlete. Bp. 1915.782. o. 4. Belitzky János: Schmidt bányaigazgató levelei. 1918-1920. Salgótarján. 1964.82. o. 5. Bányászati és Kohászati Lapok. 1923.228. o. 6. MÁFI. Adattár. С III. 28. Hackenberger Lajos jelentése. 1926. október 10. 7. Nógrádi Hírlap. 1929. június 2. 8. OL Z. 223.195. cs. 80/1. d. OL Z. 222.28. cs. 304. sz. OLZ.222.10.cs.117.sz

. 0LZ.222.11.cs.118-119.sz

. NTM. Dokumentumtár. 85.7.44. 9. MÁFI. Adattár. С

III. 35. Gerő János jelentése. 1932. május 30. MÁFI. Adattár. С III. 53. NML. XI. 5.15. d. 73. sz. Ferenczi István: Bányageológiai felvételek a Cserhát északi oldalában. In: MÁFI. 1933-35 évi jelentése. Bp. 1939. II. k. 750. o. NTM. Dokumentumtár. 85.7.44. 307