Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

(264 m) alatt. A Csereserdő nyugati oldalán húzódó árokban megtalálta a szénkibúváson hajtott kutatótárót és a tőle 60 méter távolságban, északi irányban mélyített ereszkét. A tárót az ereszkével összelyukasztották. A táró azóta beomlott, az ereszke még járható volt. Itt 10 méter mélyen 0,52 méter vastag telepben a tiszta szén 0,27 méter vastagságot ért el. A szenet levelesnek, fénylőnek és keménynek találta, milliméteres palaátszövésekkel. A telep közvetlen feküje laza, majd képlékeny kék agyag volt, melynek alapján a salgótarjáni medence harmadik vagy alsó telepének határozták meg. Az ereszkét a 30. méterben lyukasztották a táróval. E ponttól a telep lejtősödése révén az ereszke siklóba ment át, mintegy 5 méter hosszan, ahol a kutatás véget is ért. A szén a mélység felé nem javult, a felső széntelepet az alsótól elválasztó 0,07 méter vastag barna agyagpala végig benne volt a telepben.

8 1931-ben a Perl testvérek bányáit tekintette meg az SKB Rt. szakembere. A birtok 350 kh nagyságú volt, a Salgótarján-Szécsény közötti út pilinyi elágazásától jobbra-balra terült el. Az alsóbánya a templomtól keletre 200 méterre lévő akácosban, vízmosásban települt. Ez volt legutóbb üzemben, de már a megtekintéskor nem volt benne termelés. A táró hossza 15 méter, majd ll°-os lejtéssel egy 20 méteres ereszkét hajtottak ki. Ennek végén 8-10 méteres szakasz be volt töm edékelve, így a széntelepet nem lehetett megfigyelni. Ugyancsak ismeretlen volt a bánya kiterjedése is, mert a tulajdonosnak semmi adat sem állt rendelkezésére. A telep nyugat felé dőlt, Piliny község alá nyúlt. Ettől a tárótól északra mintegy 50 méterrel volt még egy elhagyott ereszke, mely szintén szénkibúvásra lett telepítve, de 30 méter hosszan még bejárható volt. A telep csapása 15°, dőlése 17°. A széntelepet itt sem lehetett megvizsgálni. Ugyancsak látható volt ennek a telepnek egy kibúvása a bányától keleti irányban 300 méterre a Cseres-hegy oldalában. (A birtokos Perl Károly budapesti lakos volt, aki gazdasági szakiskolát végzett Halléban, a húszas években vette meg pilinyi birtokát, ahol állatokat tartott.)

9 Piliny községben a kutatók sorából csak az SKB Rt. említhető meg, mint olyan vállalat, amelyik hat fúrást telepített. A fúrások eredménytelensége a terület feladását jelentette. A volt Nyáry-féle akna környékének megkutatása során 10,6 méter mélységben 0,05 méter vastag fekete, leveles, agyagpala szénereket találtak, a fúrást 11,12 méterben abbahagyták.

10 Noszky Jenő véleményére támaszkodva - 1920-ban írta - a területet fontosnak ítélte meg az SKB Rt. Noszky szerint ugyanis a szénterület - határos Szalmatercs községgel, ahol Pipa-hegyen, riolittufa feletti kibúvásban, a főtelep meredek dőlésében kútszerű lejtősaknát hajtottak. A terület a pilinyi szénterülettől 15 km-re található: a Dobroda-völgyén túl Mihálygerge és Karancskeszi határában a széntelepeket primitív műveletekkel kutatták; közvetlenül határos területen fúrások voltak Szalmatercsen és Karancsságon, a széntelep 370-443 méter között 0,82-0,85 méter vastag volt; az Ipolyon túl az első fellelhető széntelep vastagsága Alsózellőn 2 méter, Losonctól nyugatra, Jelsőc határában 1,65 méter. A területen Noszky 80 millió q szénre számított, ennek 75%-a mint mélységbeli szén, 25%-a magasabb területű szénként jöhet számításba, könnyen kitermelhető. A pilinyi területet, mint reménybeli szénterületet az elsőrangúak közé sorolta, de ebben az esetben tévedett.

11 Igazi barnaszénbányát nem tudtak nyitni a területen. Az államosítás után Bartkó Lajos geológus 1949-ben ismét bejárta Piliny határát, s érthetetlennek találta, hogy a kibúvásokon, csapás mentén folyt a bányászat. Átlag 0,5-0,7 méter vastag telep volt látható a lejtősaknában, az osztókban, a fúrások pedig 0,05 méter vastag, gyenge minőségű szenet harántoltak. Véleménye szerint a riolittufában és fedőjében a homok-tarkaagyag érintkezésénél a Cseres déli részénél lévő vízmosás fejében 1906-ban kisebb szénlencsét fejtettek csak. Ezt teríték telepnek ismeri a szakirodalom. A szénkibúvás a vízmosástól keletre fekvő mellékágban volt jól feltárva 20 méter csapásmenti hosszúságban. A széntelepet ÉNY-DK-i vetők szabdalták fel, a primitív módszerekkel és felszerelésekkel dolgozó régi bánya sok akadállyal küszködött. Egyedül az északkeleti vágat tekinthető nyugodtabbnak. Ezt a beomlott részt javasolta Bartkó 1949-ben újra felnyitni. Az egykori pilinyi barnaszénbányászat a végső kiékelődéséhez egészen közel, főként csapás irányban folyt, és ebből adódott eredménytelensége.

12 297