Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Kőkútpuszta területén az SKB Rt. 1941-ben hajtotta ki a Nyárjaspusztával szemben nyíló völgy északnyugati végén a Kőkúti-lejtősaknát. A bányát a háborús szénkonjuntúra hívta életre. Frontfejtésre is alkalmas III. telepi szénpillérei duzzadásra hajlamosak és zavart településűek voltak. A telepvastagság alig érte el a 0,4 métert, és a szénnel együtt fejtett 0,2-0,3 méteres feketepala miatt alacsony fűtőértékű - szenét nehezen lehetett értékesíteni. A lejtősakna a lakott településtől távol, nehezen megközelíthető helyen feküdt, munkáshiánnyal is küszködött ezért az első években. 1941ben épült meg a nyárjasvölgyi alagúttól leágazó, a Kőkúti-lejtősaknához vezető villamos szárnyvonal. A bányánál 3 vágányos rendezőt is kialakítottak, anyagfelvonó siklót építettek. A lejtősakna 450 méter hosszú volt, ebből 40 méter a szénben haladt. Elkészült a földalatti géptér, kutatóvágatokat, 125 méteres légaknát hajtottak ki. A lejtősakna szállítógépét a Frigyes-lejtősaknától telepítették át. 1942-ben épült meg a szénbunker, felépült egy gerendavázas épület aknász szobával, munkásmelegedővel, raktárral.

6 A szénvagyon 1942-ben 5 530 350 q volt. Ebből 314 000 q-t fejtettek le, napi termelés 10,5 vagon volt. A széntermelés 47%-a fejtésből származott. A munkáslétszám 287 fő volt, s mivel a termeléshez soknak bizonyult, más bányákhoz irányították át egy részüket. 1944-re a szénvagyon megduplázódott: 1 0641 000 q lett. Ebből lefejtettek 580 000 q-t. A széntermelés 16 és 20 vagon között mozgott, s továbbra is a fejtésből származott közel a fele. A frontfejtés 90%-al szerepelt a termelésből. A munkáslétszám megemelkedett 342 főre. A lejtősakna termelése nehéz volt, a sok vetődés, fedüvíz zavarta a folyamatos munkát. Fejtésre a szénvagyonból csak 1,8 millió q volt alkalmas, ezért 1944-ben úgy határoztak, hogy csak addig viszik az üzemet, míg a kisterenyei koncentrálás a munkásaikat fel tudja venni.

7 A lejtősakna 1948-ban szűnt meg. 1941 -1948 között 3 320 000 q szenet termeltek és a magasabban fekvő pillérek lefejtése után zárták be a bányát. Gépi berendezés 8 db vitlából, 6 szivattyúmotorból, 4 szellőztetőgépből és 5 csúzdamotorból állt.

8 A kishartyáni bányatelkek a következők: Kőkút 1913 Frigyes-akna Zatko 1930 II. sz. Amália-lejtősakna Hadászó 1930 II. sz. Amália-lejtősakna Csókás VI. 1936 Frigyes-lejtősakna Kőkút I. 1941 Kőkúti-lej tősakna Kőkút П. 1943 Kőkuti-lejtősakna Kőkút III. 1944 Kőkúti-lejtősakna Jegyzet 1. Hantken Miksa: A Kisczelli tályag elterjedése Nógrád megyében. MFT. 1869. december 22. ülése. 197. o. Noszky Jenő: A Cserháthegység földtani viszonyai. Bp. 1940.41. o. 2. SUBA. 1882/572.0. 3. OL. Z. 222.6. cs. 65. sz. MÁFI. Adattár. С III. 17. Vitális István jelentése. 1921. december 2. MÁFI. Adattár. С IV. 9. Hoffmann Richard jelentése. 1904. OL. Z. 228.5. cs. 21. sz. 4. MÁFI. Adattár. О III. 20. Róth Flóris jelentése. 1922. július 24. OL. Z. 222.6. cs. 66., 67. sz. 5. OL Z. 223.195. cs. 80/1. d. Nógrád és Hont vármegye. Szerk.: Ladányi Miksa. Bp. 1934.394. o. MÁFI. Adattár. О III. 17. Vitális István jelentése. 1921. 6. Salgótarján előirányzata. 1942.10. o. 294