Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
A II. sz. villamosereszke 1913-ra elérte a 223 m mélységet, az I. sz. villamosereszke legszélső elvetett részét feltárták egy 27 méter hosszú fékes aknával. Az ebből hajtott 32 m hosszú behatoló vágat meddőben haladva még nem érte el a szenet. Elővájások és fejtések tehát csak a két villamos ereszkében voltak kisebb teljesítménnyel. 25 A kolóniaépítés is folytatódott, ezek során 1907-ben a Béna-árnyékdűlővel lezárt Béna-völgy déli végén, a hegyoldalban két sor bányászlakás épült. Ezt később egy tisztilakás követte, valamint egy iskola, tanítói lakással és négy család számára munkáslakás követte. A korszerűsítés részeként a sűrített levegővel való szállítás berendezéseit készítették elő Albertaknán, így kompresszort, vasutat, mozdonyszínt és töltőállomást. Ezeket a berendezéseket Ruhrthaler Maschinenfabrik GmbH. (Schwartz Dykerhoff) készítette. 1915-ben a bánya északi részében kísérletképpen 2 sűrített levegővel hajtott mozdony közlekedett. Közben elkészült a II. sz. villamos ereszke 386,6 m hosszban és a feltárás is megindult. Az I. sz. villamos ereszke fékes aknájából indított behatóvágat 104,5 m után elérte a szenet és a szénben hajtott főszállító vágatból egy siklót telepítettek 128,3 m hosszan. Elővájások a II. sz. ereszkében, fejtések az I. sz. villamos ereszkében folytak. De fejtettek szenet a II. siklóban és az V. siklóban is. 1915-ben a fékesakna siklójában befejeződött a feltárás és megkezdődött a fejtés, ugyancsak a II. villamos ereszkében is. Az V. villamos ereszke déli részében is megindult a fejtés. Közben lefejtették az alagúti bányamezőt. Az új északi fővonal munkálatait - meddőben haladva - év végén megindították. Az 1920-as években a feltárások révén a vágathálózat nagy távolságokra terjed ki, s közben a főakna nyomást kapott és úgy nézett ki, hogy összemegy. De a szellőzés kérdése is mind nagyobb nehézségeket okozott, a vízmennyiség is emelkedett, a bánya fenntartása tetemesen megdrágult, hiszen a légaknák gyakran összementek. A munkásmozgalmak is egyre erősebben jelentkeztek s ezek együttesen azt eredményezték, hogy a terület legnehezebb üzemeinek egyike lett Albert-akna. A gondokat tetézte az is, hogy az akna szene kimerülőben volt, ezért a fejtésmódot meg kellett változtatni. Az akna üzemvezetősége a tudomány és technológia fejlődésének fontosságát bizonyítva tervében kimutatta, hogy az akna részére védőpillérként hátrahagyott szenét megfelelő technológiával leművelhetik, anélkül, hogy az akna kárt szenvedne. Krupár Géza bányamérnök tervei szerint a fejtés az aknától sugár irányban indult ki a szénmezők határai felé, s ezzel a védőpilléreket teljesen le tudták fejteni. Krupár Géza tanulmánya nyomán a legfontosabb mozzanatokat, technológiai folyamatokat rövidítve mutatjuk be. Az SKB Rt. Albert-aknai üzemének várható kimerülése miatt vált időszerűvé a főszállító folyosók védőpilléreinek lefejtése. A jórészt 200 méteres mélységben elterülő bányamező szenének a termelése szükségessé tette a minél nagyobb napi termelést a rentabilitás miatt. Másrészt a bánya két szárnya végén lévő légaknákhoz vezető - légvágatok gyanánt is használt - főszállító folyosók lassú lefejtése azok eldugulását eredményezte volna. Ezért a védőpillérek lefejtését - több ponton - úgy kellett elvégezni, hogy a szállítást ne akadályozza. Az átlagosan 60-70 cm vastagságú szenet haladópászta fejtéssel jövesztették úgy, hogy a fejtési közléket kétoldalú, oldalanként 8-10 méteres szélesítéssel hajtották ki, s ezzel elérték, hogy egy fejtővágattal kb. 16-20 méter széles részt fejthettek le. 26 Albert-aknai 212,5 m mély függőleges főakna védőpillért így teljes egészében lefejtették, amit a kőzetnyomásnak a fejtés irányával való vándorlása tett elsősorban lehetővé. Ugyanakkor még négy 120-220 m mély légaknát fejtettek le, a légaknák alól kiinduló és onnan folyton távolodó irányú fejtési pasztákkal. A főakna alsó része kb. 15 m-es vetőben volt kihajtva, s így az egyik félszelvényben a duzzadó agyagfedü teljesen ki volt nyitva, a 6 m mély aknazsomp is teljesen duzzadó agyagban volt lemélyítve. Az aknát lemélyítése óta állandóan ácsolni kellett, különösen az alsó 30-40 m-es szakaszon, mert az alsó része állandó mozgásban volt, s elfeküdt. Az aknában a 40-50 cm-es telep leggazdaságosabb fejtési módjával kísérleteztek. Az egyik módszer szerint a fejtéssel kombinált elővájás után a szénpilléreket omlasztással fejtették vissza. Albert-akna 1931-ben szűnt meg, működése alatt 3,5 millió q szenet termeltek ki belőle. Albertakna helye napjainkban nem található meg. Közvetlen közelében a bányatelephez vezető közút mel277
