Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

szünte egyben a régi és nevezetes baglyasi bányászat végét is jelentette, melynek szene országos hírnevet szerzett hosszú éveken át. A munkásokat és altiszteket más bányákhoz helyezték át. így fejeződött be a vándorbányászat örök törvényei szerint egy nagymúltú bányavidék élete. Az akna lakótelepét 1920-ban, az akna mélyítésével egyidőben kezdték építeni az Etes falut Karancsaljával összekötő út mentén, a Béna-völgyben.

18 Az SKB Rt. bányanyitása a századforduló után Etes környékén A pálfalvai kerületben lévő bányák részint a baglyas-alsópálfalvai horsztban, részben az etesi tektonikai árokban feküdtek. Az újabban megnyitott bányák azonban már a kishartyáni horszt területére estek. Szánas-lejtősakna (1909-1936) A területen végzett kutatásokat 1909-ben fejezték be, és 1910-ben kezdték az Albert-aknai alagútból kihajtani a 100 m hosszú, keresztvágattal indult lejtaknát. Utána mintegy 340 m hosszú lejtős rész következett, ami egy főkeresztvágatban folytatódott. A csaknem 1000 m hosszú meddő munka után a szenet csak 1912-ben érték el. A bánya szénvagyonát 8-10 millió q-ra becsülték, a napi termelése elérte a 30 vagont. A főereszke 1912-ben első keresztvágatával a 497,4 méterben elérte a széntelepet, amit 150-150 m-re jobbra és balra feltártak. Tiszta vastagsága átlagosan 0,8 m volt. Ugyanitt létrehoztak egy új légaknát, és egy „vízitárót" 100 méter hosszan. 1913-ban a főereszke déli fővonalát is kihajtották 270 méterig, s ide telepítették az I. siklót. Az északi fővonal 208 méter hosszan meddőben haladt, fejtések csak ezek után indultak meg. A bánya 1936-ban szűnt meg.

19 Az EKI Rt. bányanyitásai az etesi szénmezőben Gusztáv-akna (1886-1929) Az aknát 1886-1888 között mélyítették le 120 méterig. A

III. telepet művelte. A napi termelés átlagosan 30 vagon volt. A szállító-, szellőztető és vízemelő gépeket kezdetben itt is gőzenergiával hajtották. A kazántelep 4 db előmelegítés hengerkazánból állt, melyek közül az I. számút a prágai gépgyár 1882-ben készítette. A II., III. és IV. sz. kazánokat Eisele József budapesti gyárában készítették 1888-ban. Mind a négy kazán síkrostélyos kivitelű volt és 4500 kalóriás aknaszénnel fűtötték. Az aknaszállító berendezés 1 db Breitfeld és Danek prágai 1882-es gyártmányú 40 LE-s kétdobos, kipufogós aknaszállítógépből állt. Az aknatorony faszerkezetű volt. A kasokban 1 -1 csille fért el, a raksúly maximum 1000 q lehetett. Az akna szállítógépházba került beépítésre 1 db 92 LE-s, kipufogós, egyhengeres fekvő gőzgép - ismeretlen gyártmányú - amely egy 300 V, 45 kW teljesítményű egyenáramú dinamót hajtott. Eredetileg ennek a gépnek az áramával működtették a 800 m

3

/perc teljesítményű bányaszellőztetőt és látta el az üzemet és a lakótelepet villanyárammal (3x110 V-os sorbakapcsolt lámpacsoportokkal). Később a gőzgép áramfejlesztőt üzemen kívül helyezték, mert üzeme gazdaságtalan volt, és áttértek az 550 V feszültségű egyenáramra, amit a vasúti munkavezetékről vettek át. A világítást ennek megfelelően 5x110 V-os izzólámpa csoportokra kellett átszerelni, a szellőztetőnél pedig motort cseréltek. A bányában 2 db 40 LE-s teljesítményű gőzszivattyú működött, s volt még 1 db villamos motorral hajtott kétdobos ereszkefelvonó és 2 db siklófékmű. 274