Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

A kortársak véleményét (az etesi társulatról) a korabeli sajtó így fogalmazta meg: „Kár ezen részvénytársaságért, mert ez lett volna hivatva arra, hogy az összes etesi jóminőségű kőszéntelepeket összevásárolja, egyesítse és ipari célokra kiaknázza. '* A szénjogoknak az SKB Rt. által 1888-ban történt megszerzése után a szénbányászást Etes határában, a volt úrbéri birtokokon megkezdték. Amint látható, az etesi szénterületen a szabad kutatásoknak a száma emelkedett, bár ez nem jelentett minden esetben bányanyitást, illetve tényleges kutatási szándékot. Nemegyszer csak azért kérték, hogy a földbirtokos beleegyezését is megnyerve kettős jogcímen tartsák zárolva a szénterületet és ezzel a későbbiekben a bányanyitást maguk számára biztosítsák. A kiegyezés után olyan követeléseknek is helyt adtak - a megyében is -, hogy a szénbányászatot a földbirtokos beleegyezése nélkül folytathassák, de a nemesség országos méretű tiltakozása miatt végülis minden maradt a régiben, a bányatársaságoknak továbbra is meg kellett váltani a bányászati jogot. A megváltás volt az egyezkedés tárgya. A községek parasztjai azonban csak kevéssé részesültek a vételárból, mert a parasztok kezén elsősorban belsőségek voltak, ahol a szénbányászatot a törvények nem engedélyezték. A szénbányászat kiszélesítésére a 19. század végén került sor, a nagyobb tőkebefektetések kapcsán. A kis- és középbányákat elnyelték a nagy tőkeerővel rendelkező társulatok, amelyek végre tudták hajtani azokat a technikai korszerűsítéseket, amelyek a nagyobb mérvű bányászat elengedhetetlen feltételei voltak. A század végére csak három nagy társaság maradt meg lényegében. Közülük kettő, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., és az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. folytatta a már megkezdett bányászatot Etesen és környékén. Az SKB Rt. salgótarjáni bányaigazgatóságához tartozó bányák a 19. sz. végén három bányakerületet képeztek: salgótarjáni, inászói és pálfalva-etesi. Ez utóbbi bányakerület elnevezése az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. beolvasztása után baglyasaljai kerületként szerepelt. A Salgótarjántól ÉNY-ra, légvonalban 7 km-re fekvő község szénterületébe már korán behatolt az SKB Rt., ugyanis 1888-ban megvásárolta az Etesi Kőszénbánya Rt.-t és újabb bányákat telepített a szénmezőbe. Már 1891-ben szerződést kötött az ÉKI Rt.-vel, hogy a Baglyasalja és Karancsalja községek határában fekvő szénbirtok egy részét átveszi, cserébe az Etes község határában fekvő kőszénbirtokából ad át területet. (A cserében 44 072-55 089 m

2 területről volt szó.) A két társulat bányái és szénterületei határosak voltak, egymást sok helyütt keresztezték, s egy fővető választotta el az SKB Rt.-től a Baglyasalja határában működő ÉKI Rt. szénbirtokát. Mindkét társulat, de főleg az SKB Rt. érdeke volt a szoros érdekképviselet, ami 1917-ben megtörtént. Mivel a két társulat önálló igazgatás alatt állt, a problémák továbbra sem oldódtak meg. Ezek után került sor 1925. január 1-től a haszonbérbe vételre, melynek során az SKB Rt. az ÉKI Rt. összes vagyonát megszerezte. A szerződés szerint haszonbér címén minden kitermelt szén mázsája után az egyhavi átlagos bruttó eladási ár 1 %-át fizette az SKB Rt. Ezzel a szerződéssel az SKB Rt. egyeduralkodóvá vált a szénterületen s ezért 1930-as években új kerületekre osztotta bányaüzemeit: zagyvái, pálfalvai, kisterenyei és mizserfai. A pálfalvai kerületben - melyhez az etesi terület is tartozott - mind a régebbi, mind az újabb bányák nagy területen szétszórtan feküdtek, a kitermelt szenet mintegy 90 km hosszúságú villamos vasúton és 9 km hosszú alagúton át szállították a pálfalvai, andrásfalvi bányaüzemek, a baglyasaljai bányák, melyek mind a baglyasi bércben és az etesi tektonikai árokban helyezkedtek el. Nemcsak az inászói bányáknál volt a vándorbányászat jellegzetes, hanem annál inkább kell ezt a körülményt Pálfalván hangsúlyozni, mely a vándorbányászat igazi hazája volt. Sokszor csak 0,3-0,4 méter vastag itt a III. telep, melyet az egész kerületben fejtettek. Ahol vékonyabb, mint pl. Etesen, ott azonban tisztább és magasabb kalóriaértékű. A vastagabb telepeket két meddő beágyazás osztotta 3 padra. Etesen a köztes rész homokból állt. A pálfalvai szén fűtőértéke 3400-4500 kalória között változott, az etesi szén az 5000 kalóriát is elérte, s ezzel a medence legjobb minőségű szenei közé tartozott. 268