Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Karancslapujtö A Karancs nyugati lábánál fekvő falut a Dobroda-patak szeli át. Több település egyesüléséből alakult ki. (Bocsár-puszta, Mikófalva és Lapujtő.) 1905-től Lapujtő, majd Lapujtő és Karancs Apátfalva 1928-ban Bocsárlapujtőként épült össze. A község 1956-tól Karancslapujtö néven szerepel. A községtől déli délnyugati irányban fekvő Baksa- és Kisbaksaháza puszták területének barnaszén kutatása 1859-ben kezdődött meg. Szontágh Ferenc birtokos és Alexander Schöller losonci vállalkozó kutatási engedélyt kért a területre, sőt 1860-ban Szontágh már jelentést is küldött bányájáról.

1 A család birtokában lévő táró szenét 1880 körül még termeltette Szontágh Tamás (Tivadar?) geológus, amit az uradalom gépeinek fűtésére használta fel.

2 Lapujtő határában fekvő „kőszén" 1895-ben már Szontágh Ferenc fiának, Istvánnak a tulajdonában volt, s csak gyámhatósági jóváhagyással vált eladhatóvá.

3 Forrásaink említést tesznek Maderspach Livius által feltárt szénről, sőt 5344 kalóriás értékét is meghatározták.

4 Papp Károly, Kalecsinszky Sándor munkájára hivatkozva megemlítette, hogy a századfordulón több fúrást is végeztek Lapujtőn és környékén. Ezek közül az I. sz. fúrás 99 méteres mélységben, a II. sz. fúrás 252 méteres mélységben érte el a barnaszenet. A III. sz. fúrás, a Vízvölgy-dűlőben lemélyített IV.sz. fúrás 276 méter mélységig hatolt, közben 189,5 méteren érte el a padkaszenet. Itt létesítették a lapujtői kutatóaknát, mely 100 méter mélységű volt. A feltárt barnaszén minőségét jónak ítélték.

5 Karancslapujtö határában a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. és az Északmagyarországi Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. bányászkodott nagyüzemi módon. 1896-ban azonban egy újabb konzorcium is végzett kutatásokat barnaszén után Nógrád megyében és kereste fel Karancsalja-Lapujtő-LitkeIpolytarnóc vidékét. Itt 12 község határában 14 000 hold terület kőszénjogát szerezte meg. A fúrásokat Zsigmondy Béla végezte Kotrocó-pusztán, majd az Etes és Karancsalja közötti területen az eredmények ismeretében egy részvénytársaságot kívántak létrehozni. A vállalkozók: Hámos László, Hevessy Bertalan, Markó Sándor, Blum Sámuel azonban nem tudták megalapítani a vállalkozást és így bányászatuk is meghiúsult.

6 A bocsárlapujtői terület szénjogait 1912. május 4-én az ÉKI Rt. vette meg Pap-Szász Lajosnétól (Szontágh Mária) örökáron. 1920-ban a lapujtői birtokosoktól, a római katolikus plébániától, özv. Turcsányi Gusztávnétól vásároltak ismételten szénjogokat. A Mocsáry család területeinek szénjogát 1921-ben szerezték meg. A szénjogosítványok 1925-ben, az egyesülést követően kerültek az SKB Rt. birtokába, majd 1932-34-ben a Baksa család tulajdonát képező területek szénkutatási jogával bővítették területüket Baksaháza-pusztán. Újabb szénjogosítványokat 1936-ban, majd 1940-ben vásárolt az SKB Rt. amikor a Pap-Szász féle birtok további szénjogait vette meg.

7 Ezekkel az akciókkal szinte teljesen lefedte a területet az SKB Rt., azonban mégis volt lehetőség rá, hogy kis magánbányák is szerencsét próbáljanak. Nagy Lajos a Nagy Sándor cég vezetője, fűszer és vegyeskereskedő (1898-ban Pálfalván született, 1921-től malom és bányatulajdonos, 1926-tól cégvezető) 1928-ban nyitott fel egy kis ereszkét 70 méter hosszúságban Baksaháza határában. Az egyvágányú bánya 36 méter után lejtősen érte el a széntelepet, melynek dőlése DNy-i irányú volt. Az ereszkéből a 46. méternél déli irányban 11 méteres, északi irányban 26 méteres osztóvágatot nyitottak. A déli osztóvágat érte el a Mocsáry Sándor-féle szénterület határát. Az északi osztóvágatban és az ereszke vájvégén azonban vizet kaptak, gépek hiányában lajtoskocsikkal szállították ki a bányából. A széntelep felett a fedő 9-13 méter vastag volt, így a nyomás nem jelentkezett, ami a széntelepet hátrányosan érintette. A telep vékonynak bizonyult a legnagyobb vastagsága 0,3 métert ért el. Felette barna pala volt, szénerekkel átszőve. Ahol a szénkoplexum kivastagodott 0,5 méterre, ott is csak a palás rész vastagodott meg nem pedig a szén. Ezt a telepet nem lehetett gazdaságosan kitermelni. A bánya barnaszene a külszínen rossz benyomást keltett, ennek ellenére az egész telepet fejtették, ami sok meddőt eredményezett. Nagy Lajos állítása szerint fúrással 24,5 méter mélyen 0,75 méter vastag széntelepet harántolt, mely a III. telep alsó agyagfeküs részének bizonyult. Az SKB Rt. ezt a részt a Rau-aknai kibúvásoknál észlelte, s véleményük szerint nem ért semmit. A magánbánya az 1. és 2. etesi vetők közötti területet tárta fel, 0,25 méteres átlag vastagságú tiszta szénteleppel, mely csak 42 000 q-t jelentett volna a termelésben. Ezzel a mennyiséggel az 263