Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
A község határában 1938-ban vitéz Purgly Lajos birtokán alsó miocén széntelep feküjét találták meg a felszínen. A falutól délre lévő Szarka hegytől (Szarkavölgypuszta) délre, az Öregásás erdőben került felszínre a riolittufa, mely alapján a Várpatak-puszta felé gondolták kifejlődve az alsó miocén barnaszéntelepet mintegy 1 km 2 területen. Várpatak pusztától kocsiúton Szarka hegy felé haladva a nyereg előtt, az út keleti és nyugati oldalán természetes kibúvásban volt a szén látható. Vastagsága 0,1-0,2 métert ért el. Minősége a kibúvásban jónak volt mondható, mivel a közeli vulkanizmus kiszárította. A vastagsága miatt kitermelésére gondolni sem lehetett. A kutatások eredményeképpen az SKB Rt. részére nem javasolták a szénjogok megvásárlását. 3 Jegyzet 1. Cserhát útikalauz. Bp. 1970.188. o. 2. MÁFI. Adattár. С II. 24.1932. november 22. 3. MÁFI. Adattár. С 1.47.1938. Varsány A Cserhát északi szélén, a 248 méter magas Tubuka hegy aljában, a Darazsdi-patak völgyében fekvő falu. A településhez tartozik Táb-puszta, ahol vékony, 0,25 méteres vastagságú, lignitszerű széntelepecske fordult elő a Halyagos erdőrészen. Ugyancsak széntelep volt megfigyelhető (szenes pala) a Felső-Táb-pusztához futó keletibb völgy oldalában a Kerekrét puszta felett is. A Halyagos erdőből említett széntelepecske azonos azzal, amelyet 1916-ban Noszky Jenő a Cserhátsurány és Iliny közötti Szilvás hegy pereméről említ. „Puszta Felső-Táb" neve alatt 1865-ben megszűnt az illetékfizetés az 1864-ben kiadott 157 632 n. láb nagyságú bányatelek után. Birtokosa br. Marschall Gyula berceli lakos, honvédtábornok volt. Táb-puszta Alsótáb, Felsőtáb és Kerekrét neveken szerepelt. 1937-ben Kőforráspuszta területére kötött szénjogi szerződést az SKB Rt. különösebb eredmény nélkül. 1 Jegyzet 1. NML Filmtár. 548/1864., 111/1865 (237. d.) Cserhát útikalauz. Bp. 1970.199. o. OL Z. 221.3. cs. 34. sz. Ferenczi István (MÁFI. 1933-35 évi jelentései. Bp. 1939. II. k. 751. o.) 2.4. Karancsság 2.4.1. Karancs Karancsalja A kistáj az észak-déli csapású Karancs (729 m) vulkáni tömegéből és a tőle ÉNy-ra lévő Dobroda-patak, Ipoly és a Füleki-patak által határolt közepes magasságú dombvidékből áll. A kistáj nyugati részén a Karancs középsőmiocén andezitből álló lakkolit, mely felsőoligocén homokkőre, márgára illetve azok közé települt. Nyugatra fokozatosan fiatalabb alsómiocén slír, középsőmiocén barnakőszén-telepes összlet keletkezett. A Karancs-hegység délkeleti lábánál települt Karancsalja, a Csépje és Anna hegyek között, a Tizedes patak völgyében hosszan elnyúlva. A településtől északi irányban a széntelepes összelet teljes egészében lepusztult. Déli irányban a III. telep megtalálható kettéválva. A jobb minőségű felsőpadot a 19. század végétől, az alacsonyabb fűtőértékű alsópadot 1940-től vették művelés alá. A bányá250
