Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

- kis csille 3 db (5-5 q) 1 050 - facsille 2 db (2,5 q) 200 - billenőcsille 6 db 900 - mérlegház 2 000 - szénpajta 500 - Craelius fúróberendezés 1 db 8 000 - kézi fúrógarnitúra 1 db 5 000 - sín 3500 m 3 500 - fúrások költsége 12 200 A kutatások révén újabb területek adományozása történt meg. 1917-ben a Sándor és Dorottya védnevű bányatelkeket adományozták.

14 Az uradalom szénbányáinak termelését a Terény határában lévő mezőgazdasági szeszgyár és gőzmalom hasznosította.

15 A bánya meghatalmazottja 1912ben Becker Alajos bányafőmérnök pilisszentiványi és Dömötör János előbb sziráki, majd kiskérpusztai lakos volt 1915-ben. Őt követte ifj. Cresadló József 1918-ban, aki már pusztakiskéri lakos volt.

16 A bányászat további sorsa is szórt adatokból követhető nyomon. 1919. június 12-én Róth Flóris bányaigazgatónak írt levél alapján jutunk fontos adatokhoz.

17 Ezek szerint a termelés 1919. januárjától fokozatosan csökkent: -január: 1019 q - február: 1041 - március: 852 - április: 800 - május: 552 A termelt napi 25-30 q szenet az uradalom, a mezőgazdasági szeszgyár, a bujáki villamos központ használta fel. Magánvásárlók számára kis mennyiséget tudtak csak biztosítani. A bánya két tárója közül az I. sz táró a fenntartási munkák miatt nem üzemelt, a II. sz táró (az új táró) 100 méter hossz után ütötte meg a szenet. A feltárás az északi oldalon 170 méter, a déli oldalon 300 méter hosszú volt. Az északi vágat az I. sz táró völgyében jutott a külszínre. A telepvastagság 1,2 méter volt. A bányamunkások száma 1919-ben a korábbi létszám felére, 13 főre csökkent. Ebből 4 vájár, 4 segédvájár, 1 csillés, 1 kovács, 1 kocsis, 1 küldönc (az egyetlen nő a bányánál). A munkát az aknász irányította. A munkáslétszám itt is periodikusan változott, január-február hónapban magasabb volt, tavaszszal a falusi munkások eltávoztak, Cresadló bányaigazgató szerint 1919. június 21-én a gr. Pappenheim Kőszénbánya gondnokság Pusztakiskéren a következő munkáslétszámot foglalkoztatta: - föld alatti munkás, 15 éven felül 10 fő - külszíni munkás, 18 éven felül 3 fő - családtagok száma 33 fő A bányamunkások ellátása itt is gyenge volt, bár az uradalom a búzát biztosította számukra. Ruhaneműben csak a fehérneműt és a felöltőt tudták beszerezni, az élelmiszerből az ellátás a többi bányatelephez hasonlóan rossz volt. Munkabér esetében a szakmányokat a salgótarjáni (gyurtyánosi) bányai szakmányok alapján állapították meg. Ez béremelést jelentett! A magánbányákat 1919-ben szocializálták, irányítását a megyei termelési biztos irányította, aki Róth Flóris volt, az SKB Rt. igazgatója. A bányatelep ekkor két hosszú munkásházból állt, melyben 8 kétszobás lakást alakítottak ki. Minden második szoba külön bejárattal rendelkezett. A lakásokban sürgős feladat volt a takaréktűzhelyek rendbetétele illetve újak beépítése. A 16-ból tíz kettős lakás ablakszárnyait, ajtóit, padlózatát is javítani kellett. Ezek a munkák arra utalnak, hogy lelakott bányakolóniáról volt szó. A Terénnyel összeköttetést biztosító egyetlen út az esőzések alkalmával járhatatlanná vált, javítását a bányától 2 km távolságra lévő kőbánya agyagával lehetett megoldani. Róth tervei szerint fejleszteni kellett a bányát, ezért volt szükség az út javítására, valamint az épületek javítására. Számítások szerint a mun237